A diagnózis

Na ma mozgalmas napom volt. Odaértem 11:25-re az orvoshoz. Látom új rendszer van a kartonozónál, gondoltam beállok a sorba. Jó sokan voltak, még jó hogy nálam volt a discman, mert nagyon nem volt kedvem hallgatni az anyázásokat. Nem úgy nézett ki, hogy felérek a reumatológára 11:48-ra. El se tudtam képzelni mit csinálnak a későkkel, bele se mertem gondolni. A sor nagyon lassan ment, de még időben voltam. Már csak két ember volt előttem, bátorságot vettem és nem törődve a lincshangulattal, megkértem az előttem levő srácot, cseréljünk, mert 2 perc múlva a fent kell lennem. Rendes volt és cseréltünk, de mint kiderült hiába. Nem kellett volna sorba állnom, mert be voltam jegyezve. Juj de örültem. Megkértem a kartonozós nénit, jó lenne ha ezt ki is írnák legközelebb. 11:48-ra sikerült felérnem, és nyílt az ajtó, el sem hittem, hogy ilyen lehet. De aztán rá kellett jönnöm 40 perc múlva, hogy az ajtó nem miattam nyílt ki. :)

Az orvosi vizsgálat nem volt túl vidám, sajnos kiderült, hogy a hajlamom mellett a gerincem is ferde. De ami ennél rosszabbul érintett az, hogy találtak rajtam egy elváltozást amit már soha nem fognak tudni visszafordítani. Kénytelen leszek életem végéig orvosi segédeszeközt használni. Nem tudom mennyire fogja ez befolyásolni a mindennapi életem, de megpróbálom. Elvégre egy életem van. A diagnózis: lúdtalp. Még leírni is szörnyű, nem hogy együtt élni a gondolattal és a talpakkal. :)

Kell járnom a gerincem miatt fizikoterápiára és gyógytornára. Vettem egy betétet a cipőmbe, megteszek mindent a gyógyulásom érdekében. Ha már ott voltam, bementem a fizikoterápiás kezelésre, ultrahanggal simogatták a hátamat. Jó érzés volt. Kezdett megmozdulni bennem valami. Lehet a jó idő miatt vagy más miatt, de feltűnt ma nekem egy női bicikli. Uh azok a kerekek és az a csodás váz. Alig bírtam levenni a szemem a feszes bőrüléséről. Úgy látom kezdenek visszatérni a régi dolgok. :)

Délután mentem gyógytornára, voltunk vagy 10-en. Néha elröhögtem magam. Elképzeltem, hogy nézhetek most ki ahogy próbálom a szivacson fekve jobbra balra forgatni a csípőmet és közben olyan arcot vágok, mintha kínoznának. Ezek után jobbnak láttam, ha a mai napi tollast kihagyom.

Ez már egy napra sok volt nekem és a koradélutáni trauma után, mikor is kefirrel ettem meg az árpa formulát, úgy döntöttem felhagyok a kúrával. Igen, Kedves Naplóm én is csak egy ember vagyok, aki 3 napig fűrészport evett és nem bírta tovább.
Gondolj rólam amit akarsz, de ilyen jól még nem esett nekem a párizsis kifli. :)