Arsenal

Tegnap a buszon találkoztam egy régi ismerősömmel, aki vonatszimulátor rajongó. Azt gondoltam, hogy ilyen játékok gyártása csak pénzmosás. De, mint kiderült tényleg vannak emberek, akiket érdekel. Titkos vágya, hogy letegye a villamos jogsit. Amúgy a srác egy nagyon tehetséges ékszerkészítő. Hogy mik vannak?!

Van aki a vonatokat szereti, van aki a fegyvereket. Nekem is tetszenek a fegyverek, mégis csak fiúból vagyok. De van, akinek még jobban tetszenek, mint nekem. Ő nem más, mint rég nem látott unokatesóm. Sikerült ma találkoznom vele, és a megmutatta a kis kedveskéit. Azt már tudom, ha kitör 3. világháború, akkor felé szaladok, valami csak jutna nekem, vagy a fióknyi késből, vagy tömegoszlató gumibotokból, vagy a számtalan lőfegyverből. Nem kell megijedni, mindegyik engedéllyel van. De attól még ez az ember eszelős :D Nem tudtam a lakás olyan pontjára elmenni, ahol legalább egy baseballütő ne lett volna. Fő a biztonság. Azért így élőben megfogni egy pisztolyt az már nekem félelmetes volt és rohadt nehéz. :)

Miután bemutatta szíve csücskeit, elmentünk egy vendéglőbe dumázni. Ő is mostanában vált el. Ahogy beszélt a történetéről, rá kellett jönnöm, hogy tényleg nincs új a nap alatt.

Jó ez a március. Kezdődnek a jó kis sportesemény sorozatok. Forma 1, és itthon a Hungarian Bowl, amerikai futball bajnokság. Egyszer megbeszéltem egy lánnyal, hogy kimegyünk együtt egy meccsre, remélem nem felejtette el. :) Azt kell mondjam, hogy anno segédkeztem egy alakuló csapat kezdeti lépéseinél, arculatot varázsoltam nekik. És most láttam, hogy már kész csapattá verbuválódtak, persze az eredeti arculati elemekből nem sokat tartottak meg mára, de az a szakma már csak ilyen :D Ők a Szolnok Soldiers. Nyomon fogom követni a pályafutásukat, mégis csak ott bábáskodtam, mikor már kint volt a feje. :)

Ha már a sportnál tartunk, megcsináltam ma 20 fekvőtámaszt, persze nem egyben. :) Ha holnap nem írnék neked Kedves Naplóm, az azért lesz mert nem bírom felemelni a karomat. :)