In memoriam Nokedli

Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam a nyulunkról, Nokedliről. Sajnos ma baleset következtében elhunyt. A bűvész végleg elvarázsolta...

Kriszti hívott telefonon, sírva. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam miért sír, egyből a gyerekek jutottak eszembe, hogy valami komoly baja lett valamelyiküknek. Szőrnyű volt az a pár másodperc, remélem több ilyet nem kell átélnem. Persze ebben a helyzetben, kicsit helytelen ilyet leírni, de megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy nem róluk van szó. De így is kellett vagy fél óra, hogy feldolgozzam az egészet. Nem tudom a gyerköcök, hogy reagálnak rá, de sajnos Krisztire hárul ez a hálátlan feladat, hogy közölje velük a hírt.