Kamaszkorom kínlódásai

Emlékszem a fiatalságom abból állt, hogy számomra elérhetetlen lányok után áhítoztam, reménytelenül szerelmesen. Persze azért akadt kölcsönös vonzalom is de ebből volt a kevesebb. Volt egy évem, mikor viszonzatlanul szerelmes voltam egy lányba és ez totál beszűkítette a látókörömet, addig más lány nem létezett számomra. Na ezt szeretném most elkerülni. Házasságom alatt eszembe jutott többször is, hogy milyen jó, én már ezeken túl vagyok, nincs több kínlódás. Ja, persze! Most kezdődik csak igazán ahogy látom, főleg hogy 13 éve társas kapcsolatban élek és megszoktam, hogy van velem valaki.

Nem tudom meddig tart még ez az érzés a Lány iránt, de így ebben a felállásban nem bánnám, ha elmúlna. Az már biztos, én nem fogok erőlködni, hogy elfelejtsem, azt már láttam, hogy nem menne. De akkor mi a megoldás? A jó megoldás az lenne, ha elkezdenék más lányt keresni, de egyszerűen nem megy. Most, hogy ritkábban találkoztunk, úgy éreztem felejtettem, de a tegnapi találkozó ismét előhozta az érzéseket, lehet még erősebben. Ésszel tudom, ennek semmi értelme, de én ilyen hülye érzelgős srác vagyok és nem tudok a szívemnek parancsolni. Nehezen viselem ráadásul, hogy csak hétköznap munkaidőben írhatok neki és hétvégén meg semmit sem. Bárcsak most itt lenne a két fekete öltönyös férfi és megkérnének, hogy nézzek abba a piros fénybe, ne emlékezzek ebből semmire és „tiszta lappal” kezdhetném megint. Na de! Amilyen a formám, tuti hogy egy ugyanilyen helyzetbe keverednék.
Akár csak a kamaszkori kínlódásaimnál. :)