Szokásos szürke hétköznap

Ma, azaz kedden, nem sok minden történt velem. Szokásos szürke hétköznap. De belegondolva nem is annyira szürkék a hétköznapjaim. Sokan azt mondják, nem lenne értelme naplót írniuk, mert nem történik velük semmi. Én is így gondoltam. De ahogy hizlallak Kedves Naplóm napról napra, rá kellett jönnöm, hogy igenis vannak olyan dolgok, ami felett elsiklunk és a nap végén azt mondjuk, hogy nem történt semmi. Nekem már rá állt az agyam arra, hogy esténként átgondoljam, hogy is telt el az aznap. Ha nem is történik semmi rendkívüli, akkor is tuti agyaltam valamin (mert azt ám nagyon tudok), amit kiírnék magamból.

Ebédidőben az étel kommuna aktív tagjai elvonultak salátázni, de nem találták meg a salátázót. :) A végén a Mekiben kötöttünk ki, de erősek voltunk és salátáztunk. :)

Este elmentem egy barátnőmmel moziba, jó volt a film, tetszett, de sajnos vesztettem két fogadást. Én azt mondtam, hogy 10-en lesznek a moziba, Ő 15-öt mondott. 14-en lettek a végén. Azt tippeltem, hogy 15 perc késéssel kezdődik a film, 13-al kezdődött. :)

Ma sms válaszvárással teltek üres, gondolat nélküli óráim. Már annyiszor megfogadtam, hogy nem írok Neki, de őszintén érdekel, hogy van. Furcsa kapcsolat ez, néha úgy érzem, hogy csak unaloműzőnek vagyok. Tudom, nem vagyunk barátok, csak jóban vagyunk, esetleg barátság lehet belőle. Így nagy elvárásaim nem is lehetnek. Jaj már megint sokat gondolkodom! Ejnye-ejnye! :D