I have a dream

Ezekkel a szavakkal lépett a Holdra 1969-ben Louis Armstrong.*
Nekem is volt egy álmom este. Sportoltam, asszem foci volt, a főszereplő nem én voltam, de a fociban ez amúgy is így van. :) Arra emlékszem, hogy a kapu nem volt jól összerakva, már éppen szólni akartam, mikor megtörtént a baj. Ráesett a kapusra. Nagyon csúnya fejsérülése lett. Én voltam a focipályán telefonközelben ( már érdekes a helyzet :) ) és gyorsan elkezdtem hívni a mentőket. Próbáltam higgadt maradni, de mikor már 15.-re sem sikerült a céges kódomat beütni, jobbnak láttam ha inkább felébredek. :)

Vannak olyan álmaim amelyek végig kísérik a napomat, utána kicsit félek attól nehogy valami hasonló történjen aznap. Persze vannak olyan álmaim, amiket elmesélni alig tudok a röhögéstől (pl.: Jaczek és az ágyneműlopás, most is röhögök). Volt már, hogy azt álmodtam, csókolózok a Lánnyal, ott azért nem bántam volna, ha másnap esetleg valóra válik. :)

Azt olvastam valahol a sok .nfo file olvasása között, álmodni kell az embernek ahhoz hogy kiegyensúlyozott legyen idegileg. De miért kell rá emlékezni? Ok, néha jó, de abból van a kevesebb. Legalább is nekem. :D


* tudom, hogy nem stimmel minden adat, de nagyjából jó. :D