Húsvét

Na kész a Húsvét. Ezen is túl vagyok. Gyakorlatilag csak arra volt jó, hogy az amúgy is kedvelt hétvégéimet egy nappal tovább húzza. A vasárnapom a pihenés jegyében telt, ettem aludtam. Ja közben, megnéztem a Baywatch Hawaii-t. Nagyon jó volt. Mitch eldöntötte, hogy mentési kudarcát, ami igazából nem is volt kudarc, - mert megmentett egy négyfős családot, de nem úgy ahogy Ő tervezte – hogy létre hoz egy mentőcsapatot Hawaii-n. Nagyon érdekes volt. El is aludtam a végén. Mígnem, egyszer csak a nagy csendet delfin hangok törték meg. Sms-t kaptam. Vártam már, de reméltem nem álmomban tör rám. De akkor jött. Így csak egy órácskát szundítottam.

Nem tudom, hogy egy „nem” üzenet lett volna-e jobb, vagy a „meglátjuk”. A „nem” az egyértelmű, nem kell tovább agyalni. Ennyi, nincs tovább. De a „meglátjuk”, az halvány reményt hordoz magánban, de még ebben is több a nem. A várakozást nehéz normális időtöltésre átfordítani. Szerintem a mondás hazudik, a remény már rég meghalt, én meg még mindig élek. Kínlódás a köbön. Ez van most.

Vasárnap a család hazaért, egyből nyüzsgés lett.

Hétfőn, azaz ma, szintén a semmittevés jegyében telt, a konditerem is zárva. Unalmamban elkezdtem itthon fekvőtámaszozni és felüléseket csinálni. A kis kézisúlyzókat is behoztam azzal is bohóckodtam egy kicsit. Most meg lemegyek biciklizni, pedig azt nem szeretek. :)

Megjöttem.
Lementem Erikkel kicsit focizni, de hamar besötétedett, úgyhogy csak egy kört mentem körbe a lakótelepen. Ami furcsa volt, hogy felfele tök könnyen tekertem fel, ez lényeges előrehaladás a tavalyi kondimhoz képest. Akkor a legkönnyebb fokozaton is alig bírtam felmenni. Most közepes fokozaton nyomtam és így tök jó volt. Asszem ez elég objektív mérce, erőnlétem megállapításához.