7vége

Hol is kezdjem? Inkább elég, ha a végét leírom. Itt ülök vasárnap hajnalban a gép előtt és blogot írok. A terv nem ez volt, de úgy látszik az égiek rohadtul nem akarják, hogy a hétvégém - egyszer már legalább - normális legyen.

Mondjuk még azt se mondhatom, hogy „pedig de jól indult”. Mert nem indult jól. Ha egy barátom magánéleti problémáiról értesülök, nekem is kicsit elrontja a napomat, hiába nem velem történt meg, még sem tudok felhőtlenül örülni mindennek aznap. Sokszor a tehetetlenség a legfájóbb, ki vagyunk szolgáltatva a Sors kénye kedvének.

Ha az én kedvem nem is volt felhőtlen, az égbolt viszont az volt. Lementünk piknikezni a házunk előtti parkba. Vittük a nyulakat is, nagyon aranyosak voltak, de nem lehetett bírni velük, úgyhogy jöttek vissza tv-zni. Annyira szép idő volt, hogy kb. 3 órát feküdtem kint a napon a discmanemmel. Élveztem, hogy nincs az a stressz, hogy vissza kell mennem dolgozni. :) Néha elszundítottam, csak kellett Erikre is figyelnem és úgy azért annyira nem volt nyugis.

Be voltam zsongva, mert Tomi szervezett estére megint egy kis Jam Pub-os kiruccanást. Már készültem rá, felvettem az ottani stílust, fekte feszülős póló. A baj csak az volt, hogy addig húztuk az időt, hogy olyan hosszú sor lett, amit nem akartunk végig állni. B terv. Kaméleon. Juj de szar volt. Azt a szánalmas hangulat nélküli helyet, talán a Kossuth téri metró aluljáró tudná csak túlszárnyalni. Onnan el egy másik helyre, ami szintén borzalmas volt. Na itt 5 perc után úgy döntöttem, inkább hazajövök és beszélek hozzád Kedves Naplóm.

Végezetül, íme az egyik kis hülyéről egy kép.