A péntek megmentve!

A péntekem igen dolgosan telt, nem is baj, addig legalább csak kicsit agyaltam. :) Sikerült pár szót váltanom Vele, lenyugodtam. :)

Az unokatesómmal nem sikerült a találkozó a sok munkám miatt. Megbeszéltük, hogy jövöhéten csütörtökön találkozunk, a lőtéren. Elég bizzar hely megbeszélni a családi problémainkat, de aztán lehet nem is baj ha fegyver van a közelben. :)

Már éppen kezdtem beletörődni, hogy a heti elfogalatsági terv nem jön össze, mikor régi szeretett kollégám Bazso, fel nem ajánlotta, hogy tartsak velük biliárdozni. Elfogadtam az invitálást és egy jó kis cigifüstös dartsos-csocsós-biliárdos helyre vitt el. A csocsóban nem remekeltem, bezzeg a biliárdban sem. De jól éreztem magam és az a lényeg.

Persze kicsit kuncogtam magamban, mikor a társaságban arról beszéltek, hogy ki hány éves és vártam mikor kérdezik meg tőlem is. Mivel amióta az eszemet tudom mindig fiatalabbnak néznek, mint amennyi vagyok, ezért előre tudtam milyen reakciók lesznek. A szokásos. Ne már! Simán letgadhatnál egy tizest! Micsoda? Neked van 3 gyereked? stb... :) Ilyenkor néha eszembe jut, mikor leszerletem a katonaságtól és elmentem tv-t venni hitelre és az eladó a szemebe röhögve mondta, hogy hitelt csak olyan vehet fel aki már volt katona és én még attól messze vagyok.
De a legjobb ilyen sztorim az már akkor volt mikor a lányaim kb. másfél évesek lehettek. Otthon vagyok, csengetnek. A lezárt folyosó rácsos ajtaján flegmán benyló igazolványát lengető National Nederlanden ügynök megkérdezte: - Helló, szüleid itthon vannak? :) Közben egyik lányom oda szaladt hozzám és mondtam, hogy én vagyok a szülő. :D

Ja,azt nem is írtam még, hogy regisztráltam magam a Nők Lapja Café társkeresőjében is. Na itt volt egy lány aki még tetszett is a fényképről, de elfelejtettem a nevét és azóta nem talalálom. :) Na de azért itt is megtalált egy olyan Nő, hogy nem értem mit akar tőlem. Úgy néznék ki mellette mintha a fia lennék.