Puzzle

Pedig olyan jól indult ez a mai nap! De a végére csak sikerült megint befordulnom. A lelkiéletemet úgy tudnám jellemezni, mint mikor az ember nagy nehezen összerak egy 3d-s puzzle-t, már úgy néz ki sikerülni fog, mikor valaki véletlenül meglöki a kezét, és utána kezdheti előröl. Lehet az első pár ilyen alkalommal még van kedve újra elkezdeni, de ez már csak elhatározás és lelkierő kérdése, meddig bírja.

Mostanában elég nekem egy rossz mondat, vagy egy ártalmatlan fénykép, ami elindítja bennem a befordulás folyamatát. És ez nem jó. De sajnos nem tudom uralni az érzelmeimet. Ilyen vagyok.

Ma beszéltem Vele skype-on, a nagy beszélgetésben kértem küldjön egy fotót magáról. Képet nem küldött, de egy linket igen, ahol megnézhetek párat. Ami még nem is lett volna baj, ha nem lett volna ott a barátjával, vidáman, jó pár képen. A helyzet furcsa, mert miért ne lehetne boldog azzal, akivel együtt él, de ez engem nagyon szarul érintett, még ha tisztában is voltam ezekkel. Látni azért nem volt olyan jó. Nagyon rossz kedvem lett, de a smiley-k csodálatos világában, nem kellett magamra mosolyt erőltetnem ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mintha mi sem történt volna. Persze megjegyeztem Neki, hogy azok a képek jobban tetszenek, amin egyedül van. Nem tudom, jól gondolom-e, de hajlamos az ember elfelejteni idővel azt, hogy esetleg a másik még érez iránta valamit, még ha hetek óta nem is beszéltek. Neki ez sima fotógaléria volt, nekem meg egy újabb puzzle építés. Remélem egyszer csak sikerül.

Amúgy ezen kívül, teljesen jó nap volt. A kommuna ismét együtt étkezett, sikerült a májas történet végére pontot rakni. Igaz Kriszta sosem emlegette fel, azon kívül, hogy eszmei értéke van és ezt nehéz lesz egy sima meghívással lerendeznem. A lelkiismeretem nem hagyta, hogy csak úgy a feledés homályába vesszen ez az eset. Ma meghívtam egy fél Subway szendvicsre és ezzel végleg a múlté az ügy, és még főznöm sem kellett. :)
Itt jegyezném meg, hogy itt van mindjárt a Húsvét, és a nyulak mégsem mernek a parkba menni. ;) Bezzeg én! Szokásos felszerelésemmel kimentem és ismét tök jó volt. Akkor még...

A mai munkám jó volt, felvettem a fülhallgatóm, odaálltam a futószalag mellé és csak gyártottam és gyártottam.

Annyira szorgalmas voltam, hogy viszonylag korán el tudtam jönni a cégtől. Már terveztem napközben, hogy ma is lemegyek gyúrni. Le is mentem. 2 órára. Olyan voltam, mint a lelenc a vidámparkban, mindenre felültem. Azt hittem sokan lesznek, de abszolút tűrhető volt. Sikerült itt összeismerkednem egy fickóval, aki többet tud beszélni, mint én. Mondjuk én még most nagyon elszánt vagyok, úgyhogy nem nagyon kerestem a társaságát, - gyúrni mentem le vagy mi a fene - de hamar feltalálta magát és keresett mást.

A legrosszabb, hogy holnapra hideg időt mondanak, így az egyetlen megmaradt örömömből, a parkból sem jut. Juj eszembe jutott, elmegyek fiziora, azért az sem rossz! :)