Izmosodom, mint az állat - szerintem

Na végre vége. Legszívesebben átaludnám ezeket a hétvégéket.

Forma 1 után is van élet. Sőt helyett. Ma kimentünk Erikkel a Millenáris Parkba, nem volt az a napos idő mikor elindultunk, de mire kiértünk már szépen sütött. Tollasoztunk sokat, persze nem hagytam magam. Engem sem hagytak gyerekkoromban nyerni, most behozom a lemaradásom. :) De így szoros meccsek voltak. :) Az volt még a baj, hogy Erik nem tudott teljesen odafigyelni, mert mellettünk éppen Tilla volt a családjával, és nagyon szeretett volna tőle egy aláírást. Mivel nem volt nálunk se papír, se íróeszköz, jobb híján csak azt tudtam volna, hogy megkérem, írja be a nevét a telefonomba. Itt el is töltöttük az egész délutánunkat.

Este még lementem a kondiba, csak, mert még nagyon lelkes vagyok. Nagyon jó fej arcok járnak oda, segítőkészek. Megint az a kedves recepciós lány volt. Tényleg kedves. Olyan édesen kiröhögte a két kis tárcsát a súlyzón, hogy csak na. :D Persze én még azzal is dülledt szemekkel dolgoztam. Ma már második alkalom volt, hogy elengedett kézzel gyalogoltam a futógépen. Az, hogy ez mekkora haladás számomra, azt csak az tudja átélni, aki már esett le futógépről. :)

Pénteken már voltam 74,3 kg, ami annyira önteltté tett, hogy szombaton bezabáltam, mint az állat és most próbálom azt ledolgozni. Sokan sokféle dolgot mondanak, mikor mérjük magunkat. Heti egy, napi egy. Ezeknek a napi méréseknek én sem vagyok híve. Általában én óránként többször mérem magamat, csakhogy időben észre vegyem, elindult-e a hízás folyamata. :)

Terveim szerint a jövő hetem és innentől kezdve mindegyik, a sportolás jegyében fog telni.
Hétfő – foci (ha nem törik el a kezem vagy a lábam)
Kedd, Csütörtök – kondi (ha nem nyom agyon a polifoam)
Szerda – tollas (ha a hátam bírni fogja)
Péntek – futás (ha a térdeim is úgy akarják)