Azt a leborult szivarvégit!

Ma sem voltam túl jól, rendesen letaglózott a tegnapi kis közjáték. Legszívesebben káromkodnék egyet, de azt nem szoktam. Úgy döntöttem inni fogok.

Na ittam egyet, rohadt szomjas voltam.

A mai napot ilyen jó kis idegállapotban dolgoztam végig, ráadásul olyan szutyok munkát kaptam, amit egyedül, reggel a buszmegállóban látott döglött patkány tud felülmúlni. Főleg, hogy én még az élőket is utálom.

Ma ismét felvettem a vidámsrác maszkomat, de nagyon szorított, úgyhogy sokáig nem is tudtam folyamatosan hordani. Mondjuk nagyon nem is kerestem ma mások társaságát, csak úgy egymagamban emésztettem magam. Az emésztésről jut eszembe, ma a kommuna tagjai külön utakon jártak. Én még ilyen gyorsan nem ebédeltem, kimentem, megmelegítettem, megettem. Semmi duma senkivel, csak az evés, 10 perc volt max. Nem mondom, hogy ez így volt a legjobb de ma ilyen kedvem volt.

Annyira sikerült eltökölnöm bent az időt, hogy fiziora elfelejtettem elmenni. A mocskos idő miatt meg a futás is elmaradt.

Csak annyit írnék előjáróban, hogy az Élet nagy mókamester, hát még én!
Folyt. Köv.