Röhögnöm kell, kínomban

- Ébredj, T. JAY
- Mi?
- A Mátrix rabja vagy.
- ÁÁÁ! Akkor már mindent értek! Szóval ezért volt lehetséges az ma, hogy szakítottam egy olyan Lánnyal, akivel nem is voltam soha együtt. Az érzés pedig valóságosnak tűnt. De már mintha ez már megtörtént volna többször!?
- Igen, a déjá vu hiba a Mátrixban. Ha olyan hülye vagy, hogy nem felejted el egy életre, akkor visszatérő helyzet lesz az életedben.
- De mit tehetnék ez ellen?
- Nyomd meg a telefonodon a magenta színű gombot, és ott kérdezd meg, ŐK tudják a választ!
- És Te ki vagy?
- Én vagyok a Sors Keze, azért jöttem, hogy felnyissam a szemed!
- ŐŐŐŐ, nem lehet, hogy az eddigi eseményekhez is szerves közöd volt?
- Ez így van, azt hittem lehet belőle valami. Tévedtem. Nem vagyok Isten, Én csak egy egyszerű balkéz vagyok. A jobb kéz épp szabadnapos volt és megengedték, hogy gyakoroljak.
- Akkor esetleg mondhatnánk úgy, hogy most próbálod helyrehozni a hibádat?
- Hmm, mondhatnánk.
- És kérni szabad?
- Kedves T.JAY, rohadtul összekeversz Engem egy aranyhallal. Na jó, ha hármat nem is, de egyet kérhetsz.
- Na lássuk! Nem lehetne a Mátrixon megnyomni a Reset gombot?

A helyzet annyira komikus, mintha tényleg nem is a valóság lenne. Sokszor volt, hogy olyan dolgokról beszélgettünk, ami meg sem történt köztünk. Erre a „kapcsolatra” ez volt a legjellemzőbb. Állandó félreértések, hol én sértődtem meg, hol Ő. Mintha tényleg egy pár lettünk volna. Azért, mert ide nem írtam le mindent, attól függetlenül zajlottak a dolgok rendesen, de már én is belefáradtam abba, hogy azt írjam, hogy ma éppen jó hangulatban cseteltünk, ma meg egymáshoz se szóltunk, ma válaszolt az sms-re, ma meg semmi. Ha éppen elköltözött a barátja arról kapok sms-t hajnalban, ha meg újra összejönnek arról egy szót nem szól. Hülyeség ezt mondani, de egyetlen jó volt ebben az egészben, a Remény. De ma azt is eltemettük…

De Én hiszek a reinkarnációban, és állítólag a Remény után is van élet. Most kezdődik. Ezt hívják reménytelen életnek :D Csak vicceltem, mint oly sokszor. Ne ijedj meg Kedves Naplóm, nem megyek a Dunának. Nem kell feltétlenül mindennek azonnal megoldódnia, de amíg nem oldódnak meg dolgok addig elég szar a helyzet. Ezt kell kibírni. Lehet könnyebben megy ilyen kis intermezzók nélkül. Igazából kb. 3 hónapja történt a nagy váltás az életemben, és lehet, nem kellene siettetnem a dolgokat. Mint már annyiszor, most is azt mondom, talán jobb sodródni az árral, és hátha egyszer a Sors Jobb Keze húz ki a folyamból.