Egerek és emberek

Megfogadtam, hogy jó kisfiú leszek és nem hergelem magam bele semmilyen hülyeségbe. Igenis képes vagyok normálisan is megélni egy hétvégét. :)

A mai napi családi program: kisállat kiállítás. Na ez az ami annyira nem vonz. Alapból irtózom a rágcsálóktól, talán még Miki Egeret tudom elviselni. Már csak az kellett volna még, hogy utána beülünk valahova jó kis halászlét enni, utána meg egy kis pacal. Pfujjjj! Broaf!
Azért a kisállatból most kijut itthon is. Dóri lányom kapott egy nyulat, aki most itt él velünk (mármint a nyúl), rendesen feladva a leckét a családnak, nézni éppen melyik bútort akarja megrágni mikor szabadon van. Tudtommal csak ideiglenes családtag, bár nem tudom mit terveltek ki a hátam mögött.

Így én nem mentem a kiállításra. Jobb programot találtam magamnak. Nem, nem timesheet töltés, pedig az is érdekes. Kriszti notebookját újra telepítettem, ezzel el is voltam estig. Közben majdnem bealudtam, de nem lehetett, mert állandón „tovább” gombot kellett nyomkodni, tisztára mint a Lostban. :) Szerencsére a műanyagipar remeke, Booster kisegített és ébren átvészeltem az installálást.

Próbáltam nem agyalni a Lányról, de kevés sikerrel ment. Mivel fogadalmam volt erre a hétvégére, erőt vettem magamon és elhesegettem a meddő gondolataimat. Szerelmi bánatomat evésbe fojtottam. Nem baj, majd manipulálom a mérlegelést. Hehe! Már meg van a módszer: reggel, pisi, hányás és beöntés után biztos keveset fog mutatni. :)