Amúgy semmi

A Lányos sztorin kívül nem sok említésre méltó dolog történt. Ma a munkakedvem délután nem volt a legjobb emiatt, de nem mehettem haza, pedig legszívesebben azt tettem volna.

Még tollasra sem volt kedvem elmenni, mert annyira elment a kedvem mindentől. De oda muszáj volt menni, elhívtuk megint az edző srácot, nem akartam szarban hagyni a többieket emiatt. De nem bántam meg, nagyon jó volt. Most nem az tinglitangli volt, mint legutóbb, persze az is jó volt. Nagyon megdolgoztatott minket, és ez tetszett, arra ez egy órára legalább kikapcsoltam. Aztán megint ment az agyalás, amit végül a blogban fejtettem ki.

Gabriellával megy a levelezgetés, múltkor csodálkozott, milyen rövid tömör levelet írtam, ez a randi másnapján volt. Na aztán Gyuszika a következő levélben csak úgy fosta a szót. :D ha én egyszer elkezdek beszélni. :D