And The World Peace

Ma nagyon sokat dolgoztam, bár közvetlen munkaadóm (S.K.) szerint ez nem fedi a valóságot. :) Pedig kavarogtak a gondolatok a fejemben rendesen, azt gondoltam, hogy ez a munka rovására fog menni.

Biztos írtam már, hogy van egy kibírhatatlan tulajdonságom, nem szeretek haragban lenni SENKIVEL. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretek és „World Peace”. :) Vannak számomra közömbös emberek és vannak olyanok, akiket kedvelek. De haragtartás szempontjából annyi a különbség, hogy az utóbbinál jobban törekszem a helyzet visszaállítására. Ma egy kedvelt személlyel kellett beszélgetnem, mert nem láttam értelmét ennek a viselkedésnek. Ő Zsuzsi. Az a Zsuzsi. Lehet most engem hülyézni, nyálas férfiatlan köcsögözni, de egyszerűen ilyen a természetem és nem akarok ezen változtatni. Sok kérdésem lett volna hozzá a hétvégével kapcsolatban, és reméltem megtudjuk kultúráltan beszélni. Első próbálkozásomra finoman szólva bunkó módon reagált. Nem csattant ki az örömtől, hogy megkerestem ezzel a problémával. Aztán később ismét próbálkozás, találkozás, beszélgetés.

Furcsa ugyanazt a helyzetet kétféleképpen értelmezni. Mindketten a saját igazunkat hajtogattuk. A lényeg az, hogy én generáltam ezt a szituációt, szerinte… :D Aztán kitértünk a mi kis „kapcsolatunkra”. Hogy mi is volt ez valójában, ki mit gondolt róla. Vannak olyan közös tulajdonságaink, amik nem biztos, hogy egy párkapcsolatban előnyösek tudnak lenni. Hát ez kiderült hamar. Igazából, amitől berágott rám , az a levél volt amit írtam neki. Na itt is, ki hogy olvassa helyzet alakult ki. Isten látja a lelkem, hogy nem haragtól vezérelve írtam Neki, hanem, olyan „jó tanács” jelleggel. Nem tetszett Neki a stílusa, és ezeket elmondhattam volna szóban is, ha bajom van Vele. Bár ilyenre már nem fog sor kerülni, de ha lesz, ígérem, elmondom. :) Úgy láttam a végére kicsit oldódott a hangulat, bár mivel azért nem vagyunk teljesen ugyanolyanok, szerinte Neki több idő kell ennek a lecsengéséhez. Mindegy, a lényeg, hogy a folyamat elindult, és ennek örülök. A legfurcsább az volt, hogy próbáltam haragot generálni magamban iránta, de nem ment. Ez van.

Nem mondom, hogy sínen van a magánéletem. :D Mármint lehet, hogy ott van, de úgy mint József Attila és várja a vonatot. Szerencsére vannak igaz barátok, akik ilyenkor a „ne aggódj, lesz még rosszabb” mondattal vigasztalnak. Ugye Triki? :D

Ezért szeretek Gabriellával beszélgetni, Ő aztán viszont tényleg tud lelkesíteni. Sokat segített már Nekem, az optimizmusából ragadt rám is, úgyhogy szerintem ez a vékony kötél simán el fog bírni. :D

Ma kisurrantam a szoliba, hihetetlen rá lehet kattanni. Már kezdem megérteni az anorexiásokat, akik állandóan kövérnek látják magukat. Én meg szerintem nem barnulok, :) bár a környezetemben már páran szóltak, hogy nagyon barna vagyok. Az tény, hogy az arcom már elég barna, de azt már nem is szoliztatom, a múltkor már nem tudtam hogy eltakarni.

Ok, azt hozzáteszem, hogy édesanyám cigány, édesapám zsidó származású. Anyám gyerekkorunkban elhagyott egy skót leszbikus nőért minket, ez apámat annyira megviselte, hogy elege lett a nőkből és meleg lett. Elhagyott engem és a húgomat egy néger férfiért. Ezek után a szőke húgomat egyedül neveltem, aki később rendőr lett. Azt még nem is mondtam, hogy a második nevem, István.
Tehát, ha velem vagytok, óvatosan a viccmeséléssel. :D Tuti érintett leszek benne. :D

Ezt a kis szösszenetet még pár hete írtam egy levlistára. Ahol valaki bedobott egy halom cigányviccet, és ez jó kis vitát váltott ki.

Úristen, mennyi hülyeséget írtam már megint, azt már nem is írom, hogy voltam gyúrni és begörcsölt a lábam, és szaunáztam, olyan rohadt meleg volt bent, hogy majdnem odasültem a padhoz.