Coming Out

Új életem új napja majdnem eseménytelenül telt. Sokszor azt gondolom, hogyha észérvekkel meghozok egy döntést, ami az érzelmi életemet érinti, az működni fog. Ja, persze! Nem mondom, hogy nem gondolkodtam ma Róla.

Azt gondoltam, mi lenne, ha sétálgatnánk ebben a napsütésben, megállnánk egy sarkon és csókolóznánk, nem törődve azzal, hány embernek vagyunk éppen útban. Fagyiznánk egyet, közben egy-egy csóknyi időre szüneteltetnénk a fagyizást. Mélyen egymás szemében néznénk, és azt olvasnám ki a szeméből, miért van ez? Miért van az, hogy valamiért, ha összetalálkozunk, nincs értelme ésszel ellenállni.
Az az érdekes, hogy mikor ezeken jár az agyam, úgy nem tűnik olyan nyálasnak, mint mikor leírom. :D

Na ilyen szép gondolatokkal telt a mai napom, ami sejthető is volt, hogy egyik napról a másikra nem fogok kilábalni ebből.

Most jönnek az apró örömök.
Igen, az hogy barnulok a szolitól, az is az. :D
A szép idő meg olyan életkedvet ad, amiért már érdemes felkelni.
A finom kávé az Aztékban, az is apró öröm. Bár tuti valami álomport kevernek bele, mert délutánra úgy érzem magam, mintha egy cecelégy csípet volna meg.

Este hazafele találkoztam Trikivel, ennek egyenes következménye, hogy egy Mekiben kötöttünk ki. :D Dumázgattunk, aztán hazajöttem, de rá pár percre hívott, hogy lemegyünk e futni. Lementünk, jól esett. Persze tök éhes lettem és nem tudtam ellenállni a konyhaasztalon árválkodó pizzának. Könyörgött, négyeljem fel és legalább két szeletet egyek meg. Jaj az én vaj szívem, egyszerűen megsajnáltam, kb. 3mp tusakodtam a lelkiismeretemmel és engedtem neki. Ha cigiznék, most rágyújtanék. :)

Elméletileg pár hét múlva a cégtől néhányan mennénk Prágába. Várom, nagyon. De hogy nem lesz egyszerű az már most látszik. Igaz már volt egy kis meeting, hogy egyeztessük, ki mikor akar indulni és hazajönni. De nekem egyelőre az tűnik biztosnak, hogy Prágába akarunk menni. :)

Kedves Anonymous(ok), szeretnék egy össznépi coming out-ot. Vállaljátok fel magatokat és a véleményeteket. :D :D