Vidám vasárnap

Hát igen. Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatod, de én most nem háttal vagyok. Hehehe. Juj, de jó poén volt. :) Még fáradt vagyok, bocsi.

Hétfő reggel van. Próbálok visszaemlékezni a vasárnapomra. De szerintem van egy-két dolog amit nehéz lenne elfelejteni. Ismét a Sors Keze avatkozott be, hogy a szürke napomat megszínesítse. Ez a nap sem lett volna másabb a többi, ilyen unalmas napnál. Azon kívül, hogy kb. 2 és fél órát voltam a konditeremben, gyakorlatilag semmi nem történt. Ja, de, Futó Krisztával sétálgattam lent egy kicsit. (tudom, hogy nem tetszik ez a név, de akkor írd a kommnetbe milyet szeretnél, nekem jobb nem jut eszembe. :) )
Még hét közben megbeszéltem Trafikos Krisztával, hogy elmegyünk a ZP-be. Egy probléma volt, nem volt a Szeparéba belépőkártyánk. De Bazso segítségünkre sietett, és az Ő kártyájával bejutottunk. 1000 hála! A koncertek jók voltak, de hideg volt rohadtul, ez nemileg levont valamennyit az élvezeti értékből.

Nehéz kitalálni az Élet vicceit. Már számtalanszor előfordult, hogy a legkülönbözőbb helyeken és a legfurcsább szituációkban futok össze Vele. Én még ott maradtam a koncert után, találkoztam Tomiékkal. Nem mondom, hogy számítottam a találkozásra Vele is. Ezt a találkozást már nem tudtam a véletlennek betudni. Már annyiszor elmentünk egymás mellett, félve attól, hogy mi lesz majd, de én ezt nem szerettem volna megismételni. Aztán ahogy az elcsépelt közhely tartja, az álom valóra vált. Nagyon jó volt átölelni. Gyakorlatilag most is úgy tűnik nekem, mintha meg sem történt volna, annyira valószínűtlen számomra. Hazajöttem, gondoltam most aztán olyan jól fogok aludni, mint akit agyonvertek. De rájöttem, nem érdemes közönséges álmokkal elrontani az éjszakámat, elég ha visszagondolok az esti találkozásunkra.

Lehet, az érzelemmentes sexben megedződött Olvasóimnak ez túl szirupos, de Nekem ez így is nagy eseménynek számít. Csak ahhoz tudnám hasonlítani, mikor végre 19 évesen elvégeztem estin az általános iskolát. :)