Mese

Múltkor megígértem, hogy írok Nyuszikáról, aki szerette a répatortát. Akkor még nem tartottam aktuálisnak, hogy a teljes történettel előálljak.

Íme!

Mint, minden mese, ez is a Kerekerdőben játszódik. Itt éldegélt egy nyúl lány, Nyuszika, aki igazából egy házinyúl volt, de a sors úgy hozta, hogy vadonélő társaival kellett tovább élnie. Élte szokásos hétköznapjait, játszott, ásott, ugrándozott barátaival. Egy ilyen önfeledt játék során kimerészkedtek a nyílt mezőre. Sajnos vagy nem sajnos, de a Vadász is épp arra járt, meglátta a szaladgáló nyúlsereget, és rögtön célozni kezdett, kiválasztotta a legszebbet, de mikor lőni készült, akkor látta, hogy az igazából egy házinyúl. De ekkor eszébe jutott a vadász tanfolyam első órájának első leckéje az, amit rögtön bele sulykoltak, hogy házinyúlra nem lövünk! Szerencsére a mi Vadászunk sportos testalkatú, erős férfi, így még a lövés pillanatában sikerült a puskát félre rántania. A durranás eldördült, a nyulak szétszaladtak, csak Nyuszika maradt ott dermedten. A Vadász meg csak állt a mező szélén és próbált nyugodt maradni.

Gondolta odamegy Hozzá és megkérdezi, hogy került Ő ide. – Most ne csodálkozzatok, igen is tudnak beszélni egymással, ez egy mese! :) - Nyuszika nem volt olyan kis ijedős, ezért bátran szóba állt a Vadásszal. Elkezdtek beszélgetni és megegyeztek, hogy másnap is összefuthatnának itt a mező szélén. A Vadász örült, mert szüksége volt már egy olyan partnerre, akivel megbeszélheti zűrzavaros magánéletét. Szinte minden nap találkoztak és a beszélgetések alatt rájöttek, hogy nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Barátság kezdett kialakulni köztük. A Vadász közben élte tovább kusza, Lánnyal, volt feleséggel, tarkított magánéletét.

Teltek, múltak a hónapok és a Vadász kezdete hiányolni Nyuszikát, ha nem találkoztak. A mi vadászunkban kezdett egy furcsa érzés motoszkálni. De tudta, hogy mese ide vagy oda, ember állattal még itt sem jöhet össze, főleg nem egy házinyúllal. Elhatározta, felkeresi a Tündért, tud e valamit tenni, hogy ez a helyzet megoldódjon. Szerencsére egy kreatív tündérrel hozta össze a sors, így hát a megoldás az lett, hogy emberré változtatja Nyuszikát. Ennek a Vadász nagyon örült, mert a másik verzió az volt, hogy ő lesz nyúl. A tündér rászórta csillámló varázsporát Nyuszikára, aki pár másodperc alatt csodálatos traffic managerré vált. Ugye mondtam, hogy kreatív a Tündér! :)

Így, hogy már egy fajhoz tartoztak, kicsit könnyebb lett minden, pl. nem kellett a beszélgetés közben a Vadásznak a földig hajolnia, hogy hallja, mit mond Nyuszika. A varázslat tényleg jót tett a kapcsolatnak, mert a vadászt azért zavarta, hogy partnerének farka van. :)

Ezután még többet találkoztak és kapcsolatuk barátságból átalakult mássá. Most éppen itt tart a mese, de, mint ahogy a Kerekerdő is a mese szerves része szokott lenni, így zárszó is meséhez illő lesz. Boldogan éltek, míg...