Cudar ez az élet!

Ezzel lettem ma útnak indítva új életembe. De ugyanettől az illetőtől hallottam azt is, hogy olyan az élet amilyenné tesszük. Most akkor mi van? Cudar lett, mert azzá tettük?

Elmentem a szülinapi bulira. Ahogy sejtettem, nem igazán kerestem senki társaságát, az ünnepelthez meg nem nagyon fértem hozzá, így maradt egy ismerősemmel való beszélgetés, ami jó volt, de nem ezért mentem el. Mindenki jól érezte magát, én meg rohadt magányosnak magamat. Egyedül táncikáltam, aztán rájöttem, hogy semmi értelme ott maradnom, elbúcsúztam és hazajöttem. Jó idő volt, úgyhogy a házunk előtti parkban lefeküdtem egy padra, de a szemét szúnyogok majd megzabáltak.

A nem pasiság egyik óriási előnye, hogy nem lehetsz ex sem. Nem veszel el névtelenül az ex-ek világában. Előfordulhat, hogy a nevedet mondják, mikor esetleg beszélnek rólad. Érdekes ilyen beszélgetéseket hallgatni, mikor csak így emlegetik a lányok a beszélgetéseikben a volt társukat. Persze nem tartom sértőnek a dolgot, csak felfigyeltem rá, ennyi.

Ma a régi érzés kerített hatalmába, kilátástalanság. Nem szerethetem azt, akit tudnék szeretni, mert a körülmények nem olyanok. Többször eljutottam már arra a megállapításra, hogy át kellene formálnom az érzelmi életemet, ne gondoljak többet egy kapcsolatról, mint ami. Ne adjak túl sok érzelmet bele, mert mikor szembesülök azzal, hogy a másik fél ezt rohadtul nem így gondolja, akkor nehéz helyrebillenni utána. De élet az ilyen? Ezen agyaljak minden kapcsolatban, hogy vajon a másik is annyira van benne érzelmileg, mint én? Megőrölök!

Éhes vagyok és nincs itthon kaja, a küszöböt meg már megettem tegnap.