Szabadság

Jó rég nem írtam, most látom. Lustaságom már olyan fokon van, hogy mások blogját sem olvasom. Pedig nem telnek eseménytelenül a napjaim. A probléma az, amit már többször írtam, hogy nehéz úgy bloggolni, hogy közben szelektálok és figyelek, kit, mi, hogyan érint esetleg. Óhatatlanul azoknak a személyeknek a magánéletről is írok, akik Velem kapcsolatban vannak, de Ők ezt nem biztos, hogy szeretnék. Persze írhatnék arról, hogy ma vettem egy kiló cseresznyét – tényleg, be is hozom -, és a körzetinél infarktust kapott egy néni és mentő másfél óra alatt nem ért ki. De pont amiért elkezdtem írni, az az, hogy életem fontosabb eseményeit rögzítsem. Javaslatokat kapok, hogy akkor írjak egy olyat is, meg egy publikust is. Na, ennél én sokkal, de sokkal lustább vagyok. :D

Most szabadságon vagyok, pihenek itthon, család elutazva. A légkör amúgy most nyugodt itthon. Legalább emiatt nem kell idegeskednem.

Jaj, mondtam már, hogy van barátnőm? Ha igen akkor hazudtam, nem vagyok senkinek sem a pasija, se fiúnak, se lánynak. :) Úgy lennék már az egyik tag a párból – a lányt is eljátszom szívesen. :D Most éppen fáradt vagyok és elkeseredett. De lehet nem is vagyok elkeseredett, csak a fáradtság hozza ki belőlem. Ilyenkor szoktam olyanokat írni, amit másnap elolvasok és azon gondolkodom, normális vagyok-e?

Elgondolkodtam rengeteg szabadidőmben, hogy most mia**** van.
Benne vagyok egy kapcsolatban, amit azért lehet ennek nevezni, de járásnak semmiképp. A lány Mormon, Hanna a neve. Kicsit szigorúak náluk az élethez kötődő szabályok. Nem is értem hogy sikerült Vele ilyen közelségbe kerülnöm. Kapcsolatunk alapjai a titkos találkák, olyan mintha csalnánk a párunkat, vagy mint iskolás korunkban, hogy csak a szülők meg ne lássanak. – Huh, kezd görcsölni a belem a sok cseresznyétől. - Próbálunk mormon mentes körzetben találkozni, de ezek egyre távolabb merészkednek, így már sehol sem érezzük magunkat biztonságban. A csókolózás egy meghitt dolog, normál helyzetben, de nekem már kaméleonként pásztáz a szemem közben, hogy nehogy esetleg egy tag észrevegyen. Gondolkodtam azon, miért nem meri felvállalni a kapcsolatunkat. - Nem félek a mormonoktól, max erőszakkal taggá tesznek és szépenöltözött leszek és végre oldalt el lesz választva a hajam. – Aztán arra jutottam, hogy igazából nincs mit felvállalni, nem járunk. Találkozgatunk, jól érezzük magunkat egymás társaságában, kéz a kézben sétálgatunk, tehát nem járunk. Ha járnánk, akkor az lenne, hogy... Huh, mi lenne? Erősebben fognám a kezét? Hevesebben csókolnám? Akkor most mia**** van?

Na ez tipikus esete annak, hogy hülyeséget írok, de ezt már most tudom, hogy az. :D Legközelebb Nyuszikáról írok, aki szerette a répatortát. :) Tessék írtam, mert kértétek, de ezt nem kértétek, hogy valós dolgokat írjak. :D Jaj, ez jól esett, tyű a mindenit! Azért annyira nem vagyok szerencsétlen, hogy egy mormon lánnyal jöjjek össze :D

Tényleg! Láttátok a Deákon azt az édes Krisnás lányt?...