Hi!

Nem tűntem el, csak átalakultam.
tjay.blogter.hu

Dilemma

Mint Édes és Sós, mint Ying és Yang, mint Telly és Savalas, kellenek egymásnak, de még is mások. A tegnap este nagy-nagy tanulsága.

Sajnos nehéz helyzetbe kerültem, mert elméletileg az életemről szól ez a blog, az én mindennapjaimról. De ahogy az várható volt, lesznek olyan dolgok, amik Velem történnek meg, de ha leírom, akkor más magánéletéről is írok. Nem jó helyzet, mert vannak személyek, akik fontosak az életemben, de nem írhatok róluk, mert Ők nem biztos, hogy ugyanúgy meg szeretnék mutatni az életüket másoknak. Majd áthidalom ezt a problémát valahogy. :D

Tegnap nem Vele voltam, nem éreztem jól magam, és nem beszélgettünk sokat. Nem vertem le az alamaecetet és nem lett tőle tök büdös a lakás. Hmmm, asszem menni fog. :D

Fogadalmak

Hát igen, nincs újév fogadalmak nélkül.
A lencsét megettem, úgyhogy pénzem lesz.
Ma már majdnem sikerült kevesebb, mint egy órát késnem a munkahelyemről, úgy érzem jó úton haladok. A timesheetet eddig egész hónapban rendesen vezettem. Jó lesz ez! Csak így tovább! Látod, csak elhatározás kérdése! Azért rendesen remeg a gyomrom egésznap, a magánéleti problémák alaposan rányomják a bélyegüket a munkára, nehéz koncentrálni.

2006-ban is történtek Velem rendesen dolgok. De 2007-ben még tervezem is! :D Olyan okos leszek, hogy évvégére nem is fogom érteni azt a sok zagyvaságot, amit most írok. Annyira izmos leszek, hogy a sok pénzemen vett 5 kilós aranyláncot viccesen lóbálom a kisujjammal a cabrio ízé, valamimből. (Bocs, de nem ismerek autómárkákat.) De mind ez semmit nem érne, ha nem várna otthon szerető társam.

Na így kell neki állni ennek az évnek!

Ja, olvasom az 1984-et, tényleg jó. De most nem írhatok többet, mert ki tudja, Gondolatrendőrség meg ilyenek…

1984

Kölcsönkaptam ezt a könyvet, állítólag jó, alapmű. A sztorit meg nem nagyon vágom, még az elején tartok, de a videotékában láttam az elkülönített részen egy kazit, aminek ez volt a címe. Arról szól hogy 1984-ben egy amerikaifoci-csapat lezuhan repülővel az Andokban, páran túlélik. Köztük 10 Cheerleader lány és három néger srác. Mivel hideg van, fogytán az élelmük, nem marad más hátra, míg várják a mentőcsapatokat, addig orba-szájba dugnak. Még nem tartok itt a könyvben, egyelőre nem tudom, hogy fog a sztori ideig elkeveredni, de érdekesen hangzik.

Majdnem évforduló

Úgy döntöttem, mivel már majdnem, mondom már majdnem 1 éve kelt életre e kis lelki szemetesládám, (bocsi Kedves Naplóm, de mit gondolsz mi az anyámért jöttél létre? :)) megpróbálok egy kis összegzést vetni. Mivel gyakorlatilag semmilyen kerek évfordulóhoz sem tudom kötni, - hacsak nem „Ákos koncert előtt egy nappal”- ezért nem is hagyományos visszaemlékezés lesz.

Hála az én fergeteges html tudásomnak, kicsit személyesebbé tettem az oldal kinézetét, ez mondjuk leginkább a fejlécek cserélgetésében merül ki. Tehát itt egy kis gyűjtemény, mely eddig nagyjából a lelkivilágomat is tükrözte.

Na ennyire nem tudok mit írni, hogy ilyeneket találok ki, hogy kitöltsem az oldalt. Persze az is közrejátszik, hogy van pár új Olvasom, akiket ezúton köszöntök, és nem látták esetleg. Nem mintha bármiről is lemaradtak volna emiatt… :)

Pedig annyi minden történt Velem, például esetem a fodrásszal, aki éppen a mosdóról kelt fel, mikor bementem, bármennyire erősködtem, hogy ráérünk, nyújtózkodjon még mielőtt nekem esik, hajthatatlan volt. Sajnos a munkája minősége hagyott némi kivánnnivalót maga után, de nála volt az olló és nem mertem vele vitatkozni.

Mesélhetnék Krisztánál történt kaputelefon szerelésemről, melyet még egyik ámokfutásom után iktatott ki. Próbáltam helyrehozni, gondoltam nem nehéz, csak két kábelt kell visszakötnöm, ezen nincs mit elrontanom. A project addig sikerült, hogy felcsengetni lehetet, úgy döntöttünk egyelőre elég lesz ez. Aztán másnap látunk egy hirdetményt a házban, hogy aki mostanában kaputelefont szerelt, az sürgősen csináljon valamit, mert a fél háznak nem működik. Valaki még oda írt valami olyasmit, hogy „úgy is megtalálunk”. Persze Kriszta szerint nem kell örülnöm, hogy ez miattam volt és lehet egy új sztorim. De kísérteties az egyezés. :D Aztán kihívtuk a szerelőt, aki azt mondta, hogy ezt meg kellene szerelni, de arra most nincs ideje, de éppen van nála egy új készülék, amit eladna. :D Annyit megtett, hogy rendesen bekötötte a régit, amivel csak csöngetni lehet. :)

Most hirtelen több nem jut eszembe, de apránként előjönnek az emlékmorzsák.

Emlékezz! Emlékezz!

JAJAJ! Ennyi kihagyás csak azelőtt volt, míg egyáltalán nem írtam blogot. Annyi minden történt Velem, hogy vszínű a tizede nem jut eszembe. Most éppen jutott rá időm, de az a sok emléktömeget képtelen az agyam adott egységekre osztani.

Na, kezdődik az emlékek közti csapongás.

A válóperem már a bíróság előtt van, a tárgyalás még nincs kitűzve. Elintéztem a kölcsönt, megvettem Krisztitől a részét a lakásból és én maradok ott, Ők meg építkeznek a szüleinél. Elméletileg jövő héten lesz a költözés. Én meg 2034-ben megkérem a robotomat, - miután megtalálta a protézisemet, ami a tolókocsimról esett le valahol -, hogy menjen be postára, már ha akkor még lesz posta, és fizesse be az utolsó csekkemet.

Na annyira öreg vagyok, hogy semmi nem jut már eszembe.

A minap Kriszta megfogalmazta, olaszosan élünk. Ebből mindenki találja ki mire gondolt, nekem elmondta, találó volt. :D

Utolsó bejegyzésem óta ittam alkoholt, sőt kétszer még szerintem „részeg” is voltam. Ahogy látom nem túl meredek a lejtő, de már biztos elindultam rajta. :)

Nehéz így írni, hogy alap esetben örülök, ha este még emlékszem, hogy napközben mi történt, nemhogy hónapokra visszamenőleg kell visszaemlékeznem.

Ma éppen a céges karácsonyi partyra készülünk, nem sokára kezdődik. Általában, ha valami szorgalmi munka van, az tuti nálam csapódik le. Most is így volt, én készítettem el a csoportunk ajándékát. Nem azért írom, hogy ez baj, mert ilyen típusú munkákat szeretek csinálni, de valahogy az alakult ki az évek alatt, hogy „ Te kéne az X.Y.-nak csinálni, tudod, olyan vicces képet”.

Na most szóltak, hogy indulni kell. :)

You Only Live Twice

A nevem Tóth. Tóth Gyula. A fenébe is James Bonddal sokkal jobban hangzik!
Ennyire látszik, hogy milyen pesszimista vagyok, én csak egyszer élek, de ha J.B. lennék bezzeg kétszer élnék. Mondjuk, most hogy visszatértem az élők közé, ezt én is el tudom mondani. Azt kell mondjam, nem érdemes meghalni, mert rohadt uncsi utána.

Ja, amúgy köszi Nóra! :)

A nagy őszi kilátástalanság

Hmmmm. Miről is írhatnék? Írhatnék, mondjuk egy szerelmes levélről, akit még az ág is húzott és könnyes szemmel emlékezett vissza, mikor még csak egyszerű kis rügyként vett tudomást a környezetéről. De nem írok.

Írok akkor arról, ami ma történt velem. Igazából azon kívül, hogy többek unszolására elmentem fodrászhoz, nem sok minden történt. Azt terveztem, lemegyek futni, de két szelet zsíros kenyér hagymával azt mondta, jobb, ha ma inkább filmet nézel!

Na, film! Tegnap gondoltam, akkor, ha már ilyen addict vagyok, akkor nézzünk egy kis sorozatot. Persze, hogy nem jött össze, az egyiknek nem volt jó a felirata, a másik meg rosszul lett kiírva és nem játszotta le végig. Hurrá! Gondoltam tovább léptetem, de nem ment.

Tovább léptetném az életem e szakaszát is szívesen. Vagy csak megnyomnám a rewind gombot, nem sokáig tekernék, csak múlt hét közepéig. De lehet, akármeddig tekernék, mindig akadna valami, amit tovább léptetnék, vagy egyszerűen örökre kitörölném.

Ma azon gondolkodtam, hogy lehet olyan hibát elkövetni, amit, ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudok soha kijavítani. Az élet nem számítógép, itt hiába nyomok egy Ctrl+Z-t, ez megtörtént, nincs visszaút. Talán egy agymosás, ami kiöli a kellemetlen emlékeket, az segíthetne. Persze attól még megtörtént, de legalább nem kell rá emlékezni.

Egy átlagos este – volt

Az már biztos, hogy sorozatfüggő lettem, de ez sosem volt kérdés. Jön a tél és elkezdtem betárazni a különböző sorozatokat. Most kb. 8-nál tartok. Csak úgy leülni és nézni, abban semmi különös nincs. A rituálét meg kell tartani. Vacsorakészítés, melegszendvics, abból, amit találok, tea, vagy üdítő. Ha ezeken túl vagyok, jöhet az elengedhetetlen tökmag. Nyílván ez nem egy 20 perces Joey alatt történik. :D Egy sorozat egy napra egyáltalán nem biztos, hogy elég. Ez így leírva nagyon jól hangzik, de egyedül azért ez már nem az igazi…

Kihitte volna, hogy egy-két „normális nap” után, ne történt volna valami. Most éppen a vihar utáni csendben vagyok. A vihar okozta károkat még nem tudtam felmérni, de úgy érzem, hogy ez egy Katrina erősségű pusztítást végzett.

Úgy érzem magam, mint aki egy rossz álomba csöppent, pedig rohadtul nem akart odakerülni, ráadásul egy olyan szerepbe, ami nem Ő. Megismertem másik énemet, amit jobb, ha nem ismer meg senki, mert még én is félek tőle. Próbálok felébredni, de nem megy, mert már ébren vagyok és nem változott semmi. Tudom, hogy eső(vihar) után köpönyeg, de megbántam.

Sokszor volt az életemben olyan dolog, amiről azt gondoltam, hogy milyen igazságtalan az élet velem, mert akkor nem úgy sültek el a dolgok, ahogy én szerettem volna, de pár év múlva visszatekintve rájöttem, hogy jobb volt úgy, ahogy történt. Most a szívem meghasad, de előbb-utóbb helyre áll. Ilyen az élet. Egy baleset után feltakarítják a törmeléket, elszállítják a sebesülteket és pár óra múlva minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Maximum a résztvevők és a szemtanúk vonnak le néhány tapasztalatot az esetből.

Most nincs jó kedvem, miért is lenne. Elveszteni valakit az sosem jó dolog, de olyat akit szerettem, az még rosszabb.

Most hétvégén Vuk-ot olvastam. Eriknek kellett olvasónaplót csinálnia, de néha olyan kérdések voltak, amit még én sem tudtam megválaszolni. Ez legalább elterelte a gondolataimat, bár nehéz volt a fiú és a lány rókát nem átültetni az én életembe. :)

Helyzetjenetés

A helyzet az, hogy kezd erősen körvonalazódni a közeljövőm. Krisztivel megegyeztem a válásban. Ki kap mit. Ebből az is következik, hogy a következő 30 évem a banki törlesztés jegyében telik majd. Na ez a távoli jövő része, a közeljövőt azért érinti, mert még nem kaptam meg a hitelt, bár még a tájékozódáson kívül sok mindent nem tettem.

A gyerekek megbarátkoztak a gondolattal, hogy szétköltözünk. Erik igazán nem fogja fel mi történik, csak azt tudja, hogy ha költözés lesz akkor én egyedül maradok, ők meg anyával. Az elmúlt jó pár hónapban az életem totál kifordult magából, a rendszertelenség volt a legjellemzőbb. Furcsa ez az átmeneti állapot. Várom már, hogy végre vége legyen. Szeretnék tisztán látni, ez a „kettős élet”, hogy otthon is vagyok meg nem is, totál megborít. De valószínű nem csak én szeretném, ha már ez lerendeződne. :D

Életem másik szála, mely szintén egy Kriszta nevű lány körül szövődik, az nem egyszerű. :D Kapcsolatunkat viharos szerelemnek jellemezte a minap. Ami tényleg igaz. Ha nyugi van, akkor tényleg elmondhatatlanul jól érezzük magunkat egymással, de ha valamelyikünk nyűgös, akkor könnyen egy kis szikra is lángba borít mindent. Szeretnénk, ha a nyugis állapot lenne a jellemző a kapcsolatunkra, ezért megteszünk minden tőlünk telhetőt. Benyugtatózva fekszünk egymás mellett az ágyon, nézzük a tévét. Így menni fog asszem. A füves cigiről le kellett szokni, mert az utolsó slukkon mindig összevesztünk. :D

Atti öcsémnél voltam minap, kihasználván, hogy még nincs kijárási tilalom. :D Eriket elvittem hozzá, hogy végre igazi Dj-ként scratchelhessen. Élvezte nagyon, kb 15 percig, aztán „jaj ez már uncsi, mikor megyünk haza” szöveg következett, még fél óráig :D

És Atti! Ne hallgass azokra, akik fikázzák a hajadat! Maradj szőke! Ne félj semmitől, nem lesznek szőke férfis viccek úgy sem. :D Amúgy régen nekem is volt, ha nem is szőke, hanem „sarki ezüstfehér” a hajam. De nem tett túl jót a hajamnak és a fejbőrömnek, ezért úgy döntöttem marad az, amit a természet nekem adott. Sajnos abból a korszakomból nem sok, sőt egyetlen egy fotó sem maradt. Bár nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz. :D

Vissza kellene szoknom a naplóírásra. Nem rég volt egy céges összejövetel, ahol komolyan meglepetésemre kiderült, hogy olyan is olvas Kedves Naplóm, akiről nem is sejtettem, ráadásul adok a véleményére. Ilyenkor a lelkiismeretem megszólal, hogy miért vettem neki karácsonyi ajándékozásra négy virslit és két zsemlét… :D