Emlékezz! Emlékezz!

JAJAJ! Ennyi kihagyás csak azelőtt volt, míg egyáltalán nem írtam blogot. Annyi minden történt Velem, hogy vszínű a tizede nem jut eszembe. Most éppen jutott rá időm, de az a sok emléktömeget képtelen az agyam adott egységekre osztani.

Na, kezdődik az emlékek közti csapongás.

A válóperem már a bíróság előtt van, a tárgyalás még nincs kitűzve. Elintéztem a kölcsönt, megvettem Krisztitől a részét a lakásból és én maradok ott, Ők meg építkeznek a szüleinél. Elméletileg jövő héten lesz a költözés. Én meg 2034-ben megkérem a robotomat, - miután megtalálta a protézisemet, ami a tolókocsimról esett le valahol -, hogy menjen be postára, már ha akkor még lesz posta, és fizesse be az utolsó csekkemet.

Na annyira öreg vagyok, hogy semmi nem jut már eszembe.

A minap Kriszta megfogalmazta, olaszosan élünk. Ebből mindenki találja ki mire gondolt, nekem elmondta, találó volt. :D

Utolsó bejegyzésem óta ittam alkoholt, sőt kétszer még szerintem „részeg” is voltam. Ahogy látom nem túl meredek a lejtő, de már biztos elindultam rajta. :)

Nehéz így írni, hogy alap esetben örülök, ha este még emlékszem, hogy napközben mi történt, nemhogy hónapokra visszamenőleg kell visszaemlékeznem.

Ma éppen a céges karácsonyi partyra készülünk, nem sokára kezdődik. Általában, ha valami szorgalmi munka van, az tuti nálam csapódik le. Most is így volt, én készítettem el a csoportunk ajándékát. Nem azért írom, hogy ez baj, mert ilyen típusú munkákat szeretek csinálni, de valahogy az alakult ki az évek alatt, hogy „ Te kéne az X.Y.-nak csinálni, tudod, olyan vicces képet”.

Na most szóltak, hogy indulni kell. :)