Vidám vasárnap

Hát igen. Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatod, de én most nem háttal vagyok. Hehehe. Juj, de jó poén volt. :) Még fáradt vagyok, bocsi.

Hétfő reggel van. Próbálok visszaemlékezni a vasárnapomra. De szerintem van egy-két dolog amit nehéz lenne elfelejteni. Ismét a Sors Keze avatkozott be, hogy a szürke napomat megszínesítse. Ez a nap sem lett volna másabb a többi, ilyen unalmas napnál. Azon kívül, hogy kb. 2 és fél órát voltam a konditeremben, gyakorlatilag semmi nem történt. Ja, de, Futó Krisztával sétálgattam lent egy kicsit. (tudom, hogy nem tetszik ez a név, de akkor írd a kommnetbe milyet szeretnél, nekem jobb nem jut eszembe. :) )
Még hét közben megbeszéltem Trafikos Krisztával, hogy elmegyünk a ZP-be. Egy probléma volt, nem volt a Szeparéba belépőkártyánk. De Bazso segítségünkre sietett, és az Ő kártyájával bejutottunk. 1000 hála! A koncertek jók voltak, de hideg volt rohadtul, ez nemileg levont valamennyit az élvezeti értékből.

Nehéz kitalálni az Élet vicceit. Már számtalanszor előfordult, hogy a legkülönbözőbb helyeken és a legfurcsább szituációkban futok össze Vele. Én még ott maradtam a koncert után, találkoztam Tomiékkal. Nem mondom, hogy számítottam a találkozásra Vele is. Ezt a találkozást már nem tudtam a véletlennek betudni. Már annyiszor elmentünk egymás mellett, félve attól, hogy mi lesz majd, de én ezt nem szerettem volna megismételni. Aztán ahogy az elcsépelt közhely tartja, az álom valóra vált. Nagyon jó volt átölelni. Gyakorlatilag most is úgy tűnik nekem, mintha meg sem történt volna, annyira valószínűtlen számomra. Hazajöttem, gondoltam most aztán olyan jól fogok aludni, mint akit agyonvertek. De rájöttem, nem érdemes közönséges álmokkal elrontani az éjszakámat, elég ha visszagondolok az esti találkozásunkra.

Lehet, az érzelemmentes sexben megedződött Olvasóimnak ez túl szirupos, de Nekem ez így is nagy eseménynek számít. Csak ahhoz tudnám hasonlítani, mikor végre 19 évesen elvégeztem estin az általános iskolát. :)

Relax

Ide, majd ha már nem leszek hullafáradt, akkor megírom a szombati semmittevésemet. ŐŐŐ, asszem ennyi történt, úgyhogy marad ez. :D

péntek, április 28, 2006
Solaris

Hát ez a napom nagyon nehezen haladt. Még mindig fáradtan dolgoztam, megint korán keltem. A kommuna ismét együtt evett, Lucas is kivette a részét, - a másik tányérjából. :) Jól van, adott palacsintát és főzött kávét. :)

Aztán elérkezett a „singli” férfi elengedhetetlen időtöltése: solarium. Vannak dolgok egy férfi életében, melyek rövid idő alatt tudnak nagy örömet okozni. :) Na a solarium is ezek közé sorolható. Én most voltam életemben először. Egyedül el sem mertem volna menni, ezért ebben a műfajban rutinosnak számító Trafikos Krisztát kértem meg, hogy segítsen a kezdeti lépéseknél. De, mint a három sornál hosszabb e-mailekkel szokott lenni, - a végét nem olvasom el, itt is az történt, mindent nem jegyeztem meg abból a sok tanácsból, amit adott. Így nem mondom, hogy egyenletesen sültem volna le. Már is sokat tanultam az ügyből. A sok szabály lehet, csak lassítja a dogokat. Nem bírtam a szabályok szabta keretek között maradni. Nem bántam meg, jobb, ha az ember saját maga dönti el, jó-e így neki. Le a szabályokkal! :) Persze azért nem fogok legközelebb befeküdni több órára, de pl. kipróbálom majd az állót is. Az tipikus eset, hogy mikor ráveszed magad valamire, nagy nehezen, akkor miután kész, csupa olyan jó tanácsot kapsz, amit akár előtte is elmondhattak volna, de ilyenkor jut eszébe mindenkinek.

Este Jam. Megint. A múltkor megfogadtam, hogy többet pénteken nem megyek. Most tényleg ünnepélyesen megfogadom, hogy nem fogok menni, főleg nem táncolni. Főleg nem Futó Krisztával. :D Tomi is ott volt. Kriszta megint non-stop táncolt. Inkább becsukott szemmel táncoltam, hogy a minimális tánctudásomról alkotott képem megmaradjon. Aztán 4-kor indulás haza.

Keserű győzelem

Győztem, de megbántam. Többet ilyet nem teszek, megfogadtam. Így nincs értelme az egésznek.

Tegnap azt mondtam Trafikos Krisztának, hogy előbb érek be dolgozni, mint Ő. Ha már egyszer ilyen kijelentést teszek, gondoltam tartom magam hozzá. Csak az volt a baj hogy kb. negyed 3-kor aludtam el. De beértem 5 perccel előtte. :) De innentől a napom meg volt pecsételve. Kávé, tea, kávé, cola, cola. Ezek tartottak ébren, de nem nagy sikerrel. A hatékonyságom nem volt a csúcson. Kínlódás volt az egész nap, egyfolytában magamat szidtam, hogy milyen hülye vagyok.

Judy nagyon megértő volt, mert mikor megkérdezte, hogy állok a munkával, amivel addig gyakorlatilag egy pixelt nem haladtam, akkor egyszerűen elmondtam, hogy lusta vagyok és kész. Még egy épkézláb magyarázat sem jutott eszembe. De neki akkor sem hintenék, Ő a legjobb ökántdirektor a cégnél. Élvezet Vele dolgozni, csak úgy repül az idő a sok szépen előkészített project alatt. ;) Megígértem, hát tessék! :D

Juj, Mosqui! Jobbra egy szivárvány!!

Szerencsére jól időzítettük az ebédidőt, még nagyon meleg volt, szépen sütött a nap. Park, szendvics, cappucino, SUSHI, fagyi. Asszem ez egy korrekt kis ebéd volt, azonnal vissza is tért a munkakedvem, de nem engedtem be. :)

Délutánra minden állatfajból egy hím és egy nőstény igyekezett egy bárka felé a Károly körúton. Nem is értettem. De aztán rájöttem, hogy heteken keresztül egy öreg fazon magyarázott arról, hogy rohadtul fog esni, és figyeljünk oda. Én megfogadtam a tanácsát és reggel a tárolóból egy olyan cipőt vettem elő amit nem sajnálok ha elázik. Nagyon csúnya eső volt. Biztos láttatok már szép esőt, ez nem olyan volt. :) Szerencsére hazafele menet már nem esett és nyugodt szívvel mentem a konditerembe, minimális kedvvel.

Annyira fáradt voltam, hogy az edzést félbehagytam, inkább befeküdtem a szaunába 10 percre, utána meg megint 10 percet pihiztem a nyugágyban.

Érzem, új szelek fújnak az életemben, már két 24 részt nem néztem meg. Nincs rá időm, ha meg van akkor már késő van, és nem akarom elkezdeni, pedig Bányai ”küldjegyképet” Zsolt szerint nagyon jók ezek is. :D

Nem utolsó sorban Téged is köszöntelek Kedves Naplóm, ma vagy 3 hónapos, ez a 134. bejegyzésem. Nem kapsz semmit. A szokás az, hogy 1-nél nagyobb prímszámú évfordulóra nem adunk semmit. :D ŐŐŐ, a 37. születésnap nem számít. :D

Az őrület határán

Jaj, hol is kezdjem? Az úgy történt, hogy… na ezt nem nagyon tudom folytatni, mert ismét egy olyan nem unalmas nap volt, amiről nem sok mindent tudnék írni. Jó, a parkban nem minden nap nyitnak rám egy bicskát, hogy pénzt adjak, de ezek mellett már elsiklok. Megint csináltunk rólam egy halom fényképet ebédidőben, de a gond az, hogy amin nincs rajtam a napszemüveg, azok használhatatlanok. Ez elgondolkodtatott azon, hogy szegény kollégáimnak milyen fájdalmas lehet engem nap, mint nap látni, mikor nincs rajtam a napszemüveg. :)

Tegnap a wiw-en ismerősnek jelölt egy srác. Ismerős volt a neve, de a képen ami róla van épp napszemüvegben van és rohadtul nem tudtam ki az. Aztán egy félórás gondolkodás után rájöttem, hogy fiatalságomat Vele együtt töltöttem egy közös baráti társaságban. Jó ilyen ismerősökkel összefutni.

Tegnap a Randivonalon írtam egy lánynak (őőő fiúnak nem is tudnék). Már sikernek könyveltem el, hogy miután látott, nem törölte ki a levelemet. Válaszolni nem válaszolt még, de az már ezek után nem is izgat. :)

Az est fénypontja már ennyi idős korban már nem az, mint nem ennyi idős korban. :)Tollasozni voltam. hárman voltunk, sikerült 2 órát játszanunk, nagyon jó volt. A bokám csak kicsit fáj, a talpamon még maradt bőr, tehát sikeresnek mondhatom a tegnapi játékot, még akkor is ha állandóan vesztettem. :)

Aztán otthon várt ráma sushi. Komolyan már olyan, mintha hazamennék a szeretteimhez. Úgy örültem neki. Annyira szépek és aranyosak voltak, hogy az elején csak nézegettem. De aztán! Örömkönnyek között faltam őket. Most is alig látok, az emlékek feltódultak, nehéz róluk érzelemmentesen beszélni. Ráadásul annyit rendeltünk, hogy kaptunk még egy adagot ajándékba. Az lesz holnap az ebéd.

Kezdek meghülyülni. :)

Flower Power

Ezt a bejegyzést igazából EGY személynek szánom. Ha úgy érzed ez nem Neked szól, akkor ne is olvasd tovább.

Tehát, Te egy magyar ember vagy, budapesti lakos, jó kedélyű, 20-37 év közötti fiatal. Szeretsz nevetni, nevettetni, szeretsz zenét hallgatni. Monogramod betűi megtalálhatóak a magyar ABC-ben. Jártál általános iskolába. Ismersz Engem.

Eddig gondolom, mindenki elolvasta.
De Te lány vagy!
Na most lehet fiúk abbahagyni az olvasást. :)

Szép vagy, szeretsz magadra költeni, szereted, ha megnéznek, bár már annyira fel sem tűnik Neked. Testsúlyoddal sosem vagy elégedett. Szeretnél magadnak egy hű társat az életben, de úgy érzed még nem találtad meg. A keresése folyamatban van, kisebb megállókkal. Szeretnél gyereköcöt, boldog családot. De egyelőre a magánéleted nem mondható rendezetnek. Az elmúlt pár hónapban megváltozott a köztünk lévő kapcsolat.

Na, szűkítem a kört.
Fent vagy, vagy voltál, az interneten, társkereső oldalon, oldalakon. (uh, asszem ezzel nem szűkült :D ).

Testmagasságod 150-175 cm között van, nem vagy kopasz, hajadnak van színe. A szemeid varázslatosak, és ezt minden fiúd biztosan megjegyezte már, legalább egyszer. Személyiséged magával ragadó.

Szereted, ha virágot kapsz, még ha nem is gigantikus csokrot, a gesztus a lényeg. Szeretsz olvasni. A sportolást sem veted meg, ha megteheted szakítasz rá időt.

A további szűkítést már drasztikusabban teszem meg.
Az elmúlt 2 hétben biztos, hogy találkoztunk, legalább egyszer. Készítettem Rólad pár fényképet már. Skype-ot használsz és benne vagy a kontakt listámban.

Na szóval, ha úgy érzed ez Neked szól, akkor azt üzenem, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! :)

Ha esetleg fiú létedre elolvastad idáig, akkor megtudhatod, hogy ma azon kívül, hogy napoztam a parkban és nem mentem gyúrni, gyakorlatilag a napi kínlódásaimon kívül nem történt semmi.

Vannak olyan napok, mint pl. a mai, hogy tök jól indul, utána szar lesz, utána megint jó, utána megint szar, utána meg nem olyan rossz. És így ne legyen gyomorgörcsöm. :D Ilyenek után egy egységes nap szokott jönni, végig szar. :D

ui.: ha úgy érzed te vagy az a lány akiről írtam, kommentezz egyet. :D :D

My Secret Garden

Elvileg ez a napló lenne az én titkos kertecském, ahol a gondolataimat ápolgatom, de már annyira nem is titkos, igaz sosem volt az. :) Ezért álljon itt a teljes szöveg:

„My Secret Garden's no so secret anymore!” – aki nem ismené esetleg, annak segítek. Nem Nóri, nem a Dalai Lámától idéztem. Ki hitte volna, hogy ez egy Depeche Mode szám címe és szövege. :D

Furcsa ez a blog írás, az ember elkezdi nagyon őszintén leírni a dolgait, de miután egyre többen olvassák, már nem írhat le mindent, amit szeretne, úgy a nyers valójában, mert nem tudhatja, ki hogyan reagál egy esetleges bejegyzésre. Én kb. ezzel a problémával, az 5. bejegyzésem után találkoztam. Azóta figyelnem kell arra, hogy az igazat írjam és mégse bántsak meg senkit. ŐŐŐŐ, nem mondom, hogy ez mindig sikerül. Jó, a felmérések szerint, a profi bloggereknek tényleg van egy kis titkos kertjük. De én ennek már így semmi értemét nem látnám.

Ahogy a mondás tartja, szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. Nehéz úgy kapcsolatban lenni valakivel, hogy minden egyes beszélgetésnél azt nézzük, megbánthattuk-e a másikat. Ok, legyenek szabályok? Tudjuk, mihez tartsuk magunkat? Ok. De érdemes-e így kapcsolatban lenni, ha állandóan azt nézzük, ki melyik szabályt lépte át. Nem beszélve arról, hogy napról napra több szabály merül fel. De ezek a szabályok szerintem csak azért születnek, hogy távol tartsuk egymást magunktól. Az Újszövetségből Pál Apostól megtérése jutott eszembe. Nyílván a helyzet akkor más volt, de a mondanivaló ugyanaz.

„Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod!”

Érdemes-e úgy leélni egy életet, hogy annyira keressük az Őt, hogy közben nem vesszük észre, hogy a nagy keresésben milyen dolgok mellett megyünk el. Persze mindenki a nagy Ő-re vágyik, ez a normális. Mindenki szeretne normális életet élni olyan emberrel, akit szeret és viszont szeretik. Nem tudhatjuk előre, ki lesz az. De az addigi útnak miért kellene szánalmasnak lennie? Miért ne lehetne addig is az ember életében szép pillanat, amire később is szívesen emlékszik? Beszéltem már olyan lánnyal, akinek szilárd elképzelése volt arról, hogy neki milyen férfi kell. Na, most egy olyan sráccal van, aki az elvárásainak nem felelt volna meg. De a szerelem hamar át tud írni ilyen szabályokat. Nem mindig a racionalitás a jó dolog. Sőt, egyáltalán nem biztos, hogy az elvárásaink racionálisak.

Én anno azt gondoltam, hogy a feleségem a Nagy Ő számomra, de úgy látszik mégsem. Nem tudom minden ember életében eljön-e ez a személy, de remélem az enyémben azért még eljön. Felnőtt életemből 13 év ment el a házasságommal, ami azért nem elejétől volt rossz. Nem vagyok egy túl optimista alkat, de ha jól számolom, ennek a duplája még minimum hátra van még az életemből. Nem késtem le semmiről. De nem keresem görcsösen, az egyszer csak van és kész. A Sors Jobb Keze fog összehozni vele, remélem :D

Jaj ez mai nap! Ez a napsütés egyszerűen elfeledtetett velem minden gondot. Imádom. Akkor még jobban szeretném, ha nem az iroda ablakból kellene néznem. :D Azért ott az ebédidő és a park. Ahogy elterveztem, ma félmeztelenül napoztam, többek nagy riadalmára, stylistom, gyógyszerészem és házi asztrológusom szerint mellben eléggé szegény vagyok. De nem keseredek el, járok rendesen gyúrni és szedem a női hormonokat, akkor hamar látható eredménye lesz. :D

Előkeresetem a tavalyi parkban készült fotókat és megnyugtató volt a különbség, tényleg sokat fogytam, és ez jó. Már csak izmosodnom kellene, de azt sem olyan eszementen, csak úgy módjával.

Na ez nem egy unalmas nap volt, de mégsem tudok sokat írni, mert minden ment, ahogy mennie kellett. Este még fociztam, de nem volt sok kedvem hozzá, ez rá is nyomta a bélyegét a teljesítményemre. Arra viszont ideális volt, hogy a sérvem megint fájjon. Jó dolog ez a sportolás, valami bajom tuti lesz. :)

Hétvége, ami jó volt!

Szombaton Gabriellával megbeszéltük, azaz Ő kitalálta, hogy menjünk vasárnap Libegőzni. Én nem ellenkeztem, már csak azért sem, mert az én Margitszigetes ötletemet bőven legyalázta. :D Annyiban maradtunk, ha felébred, hívjon, és akkor megbeszéljük a pontos találkozót. Hívott, dél körül, mi lenne, ha 1-kor találkoznánk. Én kb. 10 perccel előtte ébredtem és meg szavazni sem voltam. Ez kicsit szűkösnek tűnt. Ok, 2 óra az új időpont. A találkozó majdnem kudarcba fulladt, mert mindketten ott voltunk, és vártuk egymást, kb. 5 méterre egymástól csak nem vettük észre a másikat. :)

Kissebb Moszkva téri buszkereső körút után eljutottunk a Libegőhöz. Gyerekkori félelmek törtek fel bennem mikor bele kellett ülni, utoljára még kiskoromban voltam, és emlékeimben az élt, hogy simán kieshetek. De szerencsére megnőttem, de attól még simán kieshetek. :) Gabival csodáltuk a természetet, a csendet, a szép fákat. A nap is gyönyörűen sütött. A fákat szinte megérinthettük volna, olyan közel voltak a szerkezethez. Gabi meg is említette, de erre ismét egy gyerekkori élményem tört fel.

Városliget, 80-as évek. Csónakázó-tó. A „Tóth család” egy kis csónakban. Apuka evez, anyuka apukát nézi, de mindketten Gyuszikának háttal. Hiba! Gyuszika nézi a nagyokat a többi csónakban, milyen ügyesek, hogy eveznek, és milyen tök jó poén, hogy a híd alatt mikor átmennek, felállnak és megérintik a vasszerkezetet. A kis család elérkezik a hídhoz. Gyuszika elég vagánynak érzi magát ahhoz, hogy ezt Ő is megtegye. Alá érnek. Gyuszika feláll a csónakban, erről a szülők semmit sem tudnak. Az érintéshez már csak centik kellenek, kinyújtózik, megérinti, de ekkor apuka egy izmos evezőcsapással 5 csomós sebességre kapcsol. Gyuszikának az életéért kell küzdeni, belekapaszkodik a vasszerkezetbe, és a csónak kimegy alóla. Gyuszika lóg a hídon, és kiabál a szülőknek, hogy jöjjenek vissza. Igaz a csónak csak egy méterre ment el, és hamar visszakerült a fedélzetre, de az élmény megmaradt örökre. :D

Na, szóval, ezért eszembe sem jutott megérinteni a fákat. :D

Felmentünk utána a kilátóba, nagyon szép a kilátás onnan, és tényleg nehéz betelni a látvánnyal. Lefeküdtünk egy padrészre. Napoztunk és dumáltunk. Jaj, de jó volt, mindkettő! Aztán tovább mentünk, kezdtem éhes lenni. Kaja után elsétáltunk az erdőbe, de ott is csak addig, amíg egy napsütötte helyen nem találtunk egy üres padot. Ismét leheveredtünk, napoztunk, dumáltunk. :) Hazafelé jól elálmosodtunk, úgyhogy megegyeztünk egy közös kis kávézásba a Mammutban. Aztán ott voltunk nem is tudom mennyi időt, de sokat. Nem napoztunk, csak dumáltunk. A közös napunk méltó befejezéseként, a Moszkva téren még belenéztünk a gigant kivetítőn közvetített választási műsorba. Aztán útjaink elváltak.

Tényleg jól éreztem magam, köszi!

De nehogy már sport nélkül zárjam a hetet, lementem biciklizni, csak egy kört a telepen. Elég is volt.

Holnap itt a jó idő! ÉJÁÉJÁJÓ! Akkor ebédszünetben irány a park. Ha süt a nap, és a parkban vagyok az nem fog mást jelenteni!!!! Na mit? Leveszem a pólóm! Reszkessetek jó étvággyal ebédelők. A bálna visszatér. Tavaly sokat viccelődtem azzal, hogy nem szeretek vízparton napozni, mert megrohannak a Green Peace aktivisták, és elkezdenek nedves ronggyal betakarni, hogy ki ne száradjak, és közben tuszkolnak vissza a vízbe. :) Na de akkor még 12 kilóval voltam nehezebb. Most sem vagyok szép látvány, csodálom is a tavalyi bátorságomat, hogy belváros szívében félmeztelenkedem. Le is tagadhatnám, csak sajnos egy csomó fotó is van Rólam. :)

szombat, április 22, 2006
Critical Mass

Szombat van. Erikre vigyázok. Terv az, hogy lemegyünk biciklizni. Nincs kedve. Nem érdekel. Akkor is jön. De mégse, idő rosszabbodik. De mégis, idő jobb. Mégse, kezdődik a Forma-1, addig rákötöm az internetre. Forma-1 vége felé alvás, Erik csöndben netezik tovább. Hirtelen álomból felriadás, Andi telefonon. 10 perc alvás. Időmérő végére felébredés. Család hazaér. Andinál nincs net, csak Én segíthetek, szerinte. Nem lakik messze, átbiciklizés. Net akkor sincs, ha ott vagyok, viszont van lassagne. Beszélgetés, hazabiciklizés. Kevés autó az utakon, abból azért egy majdnem elüt. Tanulság, nem megyek biciklivel dolgozni, soha!

Szokásos :) szombat esti időtöltésem következett, Jam. Tomi is ott volt, ott találkoztunk, de a koncert után elment. Most egy másik jazzes-funkys zenekar játszott, ők is jók voltak. A kritikus tömeg itt kezdett el gyülekezni, iszonyatosan nagy tömeg lett éjfélre, gyakorlatilag egyetlen cél maradt: Staying alive. Észrevettem azt a lányt, akit a múltkor is láttam. Most nem próbálkoztam, csak fejben csajoztam. Kicsit kedvtelen voltam. A lemezlovas sem az ínyemre való nótákat játszotta. De azért sikerült 3/4 3-ig ott maradnom, azért táncikáltam, tudásom legjavát adtam, külső szemlélő számára valószínű, csak egyszerű fejbiccentésnek tűnt, de belül Jackot meghazudtoló moonwalk-ok és travoltás csípőmozgások játszódtak le.

Hazaértem és várt rám a sushim! Dzsízász! Mi történik a szervezetemmel?! Csak úgy faltam őket, és jól is esett. Ha ez így meg tovább, pár hét múlva már forró fókazsírt fogok szívószálon szűrcsölni.

Ennyit a szombatról. :)

Kényszerevés

Pár posttal korábban ecseteltem, hogy amióta fogyózom, azóta sokkal több fajta ételt eszem meg, mint előtte. Persze ehhez hozzájárult a kommuna is, ahol megkóstolhattam új ízeket. Na de ma az ételevés új kategóriájába léptem, ez a kényszerevés. Történt ugyanis, hogy Exwife Kriszti (huh az a sok Kriszta), megkért, ha esetleg a szendvicsesnél járok, vigyek neki haza pár darabot. Persze Ő olyanokat kér, amit én messziről elkerülök. Vettem is Neki, amit be is raktam a táskámba, hogy hazavigyek. Igen ám, de este keresett egy lányismerősöm, hogy elmennék e vele a Zöld Pardonba, koncertre. Igent mondtam, mert gyúrni amúgy sem volt sok kedvem.

A Blahán találkoztunk. Miközben vártam, a villamos felújításról tájékoztató táblát mellettem valaki elkezdte firkálni. Azt hittem valami ottani melós ír ki újabb infókat. De nem, egy elmebeteg firkálta össze, hogy Vörös nem tudom én kicsoda. Sajnos nem volt teljesen tisztában a golyóstoll azon tulajdonságával, hogy vízszintesen sokáig nem lehet vele írni. A toll kifogyott. Ő meg azt kezdte el mondogatni, hogy meg a rohadt tollatok is szar.

Mindegy, elérkeztünk a szórakozóhelyre. De nagy baj volt, ételt nem lehet bevinni. A lány mondta, annyira nem éhes, de ha kell megeszi az egyik szendvicset. Mondtam, nem bánnám, ha többit is megenné, mert én ezeket nem szeretem. Neki egy elég. Jó akkor legyen nekem a lazacos, azt még talán megeszem, Ő a kaviárost választotta. Betoltam, minimális ízleléssel, de nem volt annyira szörnyű, lehet legközelebb veszek magamnak is egyet. De még egy rákos megmaradt, azt nem vették észre, így azzal mentem koncertre. :) A koncert amúgy jó volt, jól éreztem magam, a lány is partner volt a szórakozásban.

Miután hazaindultam, a Móriczról felhívtam Krisztit, aki már tudta, hogy később érkeznek a szendvicsek. Csakhogy azzal a hírrel hívtam, hogy meg kellett enni őket és csak egy rákosat tudtam megmenteni. Aztán kiderült, hogy hülye vagyok, mert a kagylós helyett véletlenül rákosat kértem, amit nem szeret. :D Ki is dobtam ízibe. :) De nem annyira baj, mert már rendelt sushit, B. tervnek. Aztán mivel én is nagyon éhes lettem, ezért otthon én is olyan jó ízűen toltam befele a kis nigiriket, amit el nem tudtam volna képzelni pár hónappal ezelőtt.

A mai napról igazán nem sok minden tudnék még írni, ha csak azt nem, hogy becses kommunánk teljes létszámban kivonult a parkba, napfürdőzni, fotózni, enni. Utána egy kis nyárelő. Fagyizás. Nagyon jól időzítettük, mert pont akkor kezdett el esni, mikor visszaértünk.

Azért a mai nap sem maradhat el félreértések nélkül. Pár napja a Lánnyal megbeszéltük, hogy ennek az egésznek így semmi értelme. Próbáljam Őt elfelejteni és hagyjuk ezt az egész szerelemes történetet. Én elkezdtem megtenni a szükséges lépéseket. Nyílván előbb lábalok ki ebből az egészből, ha leépítem azokat a dolgokat, amikkel elemlétileg kapcsolatba léphetünk vagy láthatom, nap, mint nap. Tehát kitöröltem a skypeból és még pár helyről. A fényképeit is letöröltem a gépemről. A feladat: felejtés. Ennyit tudtam az ügy érdekében tenni. De sajnos, Ő ezt úgy értelmezte, gondolom én, hogy Vele van valami bajom és ezért töröltem ki. Nem volt könnyű meghoznom ezeket e döntéseket, de ha így tudom megoldani, akkor csak ezt az egy utat tudom választani. Írtam Neki egy válaszlevelet, amiben elmondtam, hogy nem miatta történtek, hanem miattam. Nem tudom olvasta-e, de remélem, elfogadja az indoklást. Én is várom már azt a pillanatot, mikor úgy fogok Vele találkozni, hogy nem álmaim nőjeként látom.

Komolyan, Shakespear sem tudna ennél jobb tévedéseken alapuló családregényt kitalálni. :)

No more love. No more laugh. No more tear.

Na ezek mostanában ritkábban lesznek. Könny mondjuk nem nagyon volt eddig se. :) Atti tegnap üdvözölt a sötét oldalon. Lehet tényleg akkor nem fog megviselni semmi, ha eleve önző módon kezelek dolgokat. Azt már megtanultam párhónapja, hogy nem kell mindig mindent elmondani, sőt néha jobb, ha hazudok. De tegnap azt is megtanultam, minimális érzelemmel egy kapcsolatban nem is olyan rossz dolog lenni. Ha vége, akkor hamarabb helyreállok. Sajnos Én eddig egy régimódi gondolkodású srác voltam.

Azt gondoltam, hogy az őszinteség és a szerelem még divat.
Azt gondoltam, hogy ellehet egy kapcsolatot úgy kezdeni, hogy nem kalkulálunk mindenképpen előtte, nem kell feltétlenül házassági szerződés az első randin.
Azt gondoltam, lehet időt kellene adni egy kapcsolatnak, hogy kiderüljön, működik-e.
Azt gondoltam, számítanak az érzelmek.

Lehet én is úgy gondolkodom majd, hogy jobb, ha az érzelmeimet magamban tartom és végig gondolom, mi jó nekem. Megéri-e. Nem kezdek bele kapcsolatba aminek az eredménye a NAGY SEMMI. Nem is adok lehetőséget senkinek, még ha esetleg éreznék is iránta valamit, ha ésszerűen nem működhet. Pokolba az érzelmekkel! Egy mai kapcsolatban úgy látszik nem feltétlenül ez az elsődleges. Úgy érzem ez a fajta hozzáállás, nem felétlenül a Jó Oldal ismertetője.

Amúgy ma rohadt unalmas, melós napom volt, egésznap majdnem pálinkákat fényképezgettem, és végig kellett hallgatnom a sok okos kollégám megjegyzését, hogy kellene csinálni, meg csináljunk üres üveggel, meg ahogy iszom úgy is kellene, stb… :D

Hazafelé találkoztam Futó Krisztával. Elhatároztuk, hogy hazagyaloglunk a Deákról Gazdagrétre. Szép idő volt, jól is esett. Én mondtam Krisztának menjünk fel a Siklóval a Várba és onnan tovább. De Ő nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy az Alagúton menjünk keresztül. Próbáltam lebeszélni róla, mert hogy tök egészségtelen, amire fel is hívják a figyelmet a bejáratnál. Egye fene, nekem már úgy is mindegy, átmentünk, iszonyat büdös volt. Ahogy átértünk, rá 10 percre, Kriszta furcsa ízeket érzett a szájában. És ez nem a ropi volt, ami szinte már a kezéhez volt nőve. Fémes, gusztustalan, undorító, szennyezett levegő íze volt a szájában. HEHEHE :) Én mondtam, hogy jobb a Sikló! :)

Kezdtem nagyon éhes lenni, nem ebédeltem ma, és sajnos a maradékokat is már későn ajánlották fel. :) Bementünk a MOM Parkaba salátázni, aztán haza.

Na ennyi volt ma, kb.

Amúgy semmi

A Lányos sztorin kívül nem sok említésre méltó dolog történt. Ma a munkakedvem délután nem volt a legjobb emiatt, de nem mehettem haza, pedig legszívesebben azt tettem volna.

Még tollasra sem volt kedvem elmenni, mert annyira elment a kedvem mindentől. De oda muszáj volt menni, elhívtuk megint az edző srácot, nem akartam szarban hagyni a többieket emiatt. De nem bántam meg, nagyon jó volt. Most nem az tinglitangli volt, mint legutóbb, persze az is jó volt. Nagyon megdolgoztatott minket, és ez tetszett, arra ez egy órára legalább kikapcsoltam. Aztán megint ment az agyalás, amit végül a blogban fejtettem ki.

Gabriellával megy a levelezgetés, múltkor csodálkozott, milyen rövid tömör levelet írtam, ez a randi másnapján volt. Na aztán Gyuszika a következő levélben csak úgy fosta a szót. :D ha én egyszer elkezdek beszélni. :D

Röhögnöm kell, kínomban

- Ébredj, T. JAY
- Mi?
- A Mátrix rabja vagy.
- ÁÁÁ! Akkor már mindent értek! Szóval ezért volt lehetséges az ma, hogy szakítottam egy olyan Lánnyal, akivel nem is voltam soha együtt. Az érzés pedig valóságosnak tűnt. De már mintha ez már megtörtént volna többször!?
- Igen, a déjá vu hiba a Mátrixban. Ha olyan hülye vagy, hogy nem felejted el egy életre, akkor visszatérő helyzet lesz az életedben.
- De mit tehetnék ez ellen?
- Nyomd meg a telefonodon a magenta színű gombot, és ott kérdezd meg, ŐK tudják a választ!
- És Te ki vagy?
- Én vagyok a Sors Keze, azért jöttem, hogy felnyissam a szemed!
- ŐŐŐŐ, nem lehet, hogy az eddigi eseményekhez is szerves közöd volt?
- Ez így van, azt hittem lehet belőle valami. Tévedtem. Nem vagyok Isten, Én csak egy egyszerű balkéz vagyok. A jobb kéz épp szabadnapos volt és megengedték, hogy gyakoroljak.
- Akkor esetleg mondhatnánk úgy, hogy most próbálod helyrehozni a hibádat?
- Hmm, mondhatnánk.
- És kérni szabad?
- Kedves T.JAY, rohadtul összekeversz Engem egy aranyhallal. Na jó, ha hármat nem is, de egyet kérhetsz.
- Na lássuk! Nem lehetne a Mátrixon megnyomni a Reset gombot?

A helyzet annyira komikus, mintha tényleg nem is a valóság lenne. Sokszor volt, hogy olyan dolgokról beszélgettünk, ami meg sem történt köztünk. Erre a „kapcsolatra” ez volt a legjellemzőbb. Állandó félreértések, hol én sértődtem meg, hol Ő. Mintha tényleg egy pár lettünk volna. Azért, mert ide nem írtam le mindent, attól függetlenül zajlottak a dolgok rendesen, de már én is belefáradtam abba, hogy azt írjam, hogy ma éppen jó hangulatban cseteltünk, ma meg egymáshoz se szóltunk, ma válaszolt az sms-re, ma meg semmi. Ha éppen elköltözött a barátja arról kapok sms-t hajnalban, ha meg újra összejönnek arról egy szót nem szól. Hülyeség ezt mondani, de egyetlen jó volt ebben az egészben, a Remény. De ma azt is eltemettük…

De Én hiszek a reinkarnációban, és állítólag a Remény után is van élet. Most kezdődik. Ezt hívják reménytelen életnek :D Csak vicceltem, mint oly sokszor. Ne ijedj meg Kedves Naplóm, nem megyek a Dunának. Nem kell feltétlenül mindennek azonnal megoldódnia, de amíg nem oldódnak meg dolgok addig elég szar a helyzet. Ezt kell kibírni. Lehet könnyebben megy ilyen kis intermezzók nélkül. Igazából kb. 3 hónapja történt a nagy váltás az életemben, és lehet, nem kellene siettetnem a dolgokat. Mint már annyiszor, most is azt mondom, talán jobb sodródni az árral, és hátha egyszer a Sors Jobb Keze húz ki a folyamból.

Mozgólépcső

A hét első munkanapja, kedd. Végre történik valami. Terelem a gondolataimat, és ebben a munka most pont segített. Azon kívül, hogy dolgoztam rendesen, és a parkban napfürdőztem, nem sok minden történt. Gyúrtam, ahogy egy jó cukrászhoz méltó. Éhes vagyok mint egy, nem is tudom micsoda. De egy kis apró momentum azért felhizlalja pár sorra a mai bejegyzésem.

Azt hittem ilyen csak mással fordulhat elő.
Deák tér. Piros Metró, mozgólépcső. Megyek lefele. Előttem, mögöttem, 10 méterre senki. Szemben, felfele tömött sorok. A sok faarc között egy ismerős faarcot látok. Gondoltam egy biccentéssel letudom a köszönést. Ő nem így gondolta. Észre vett, fülig érő mosoly.
- Hááát szevasz Gyulám!! Mi van veled? Mesélj már valamit! Merre vagy most? Mit csinálsz? – közben a távolság arányában hangereje is nőtt. Én zavartan csak a mosolyogtam és a vállamat vonogattam, nem nézve a szembejövőkre.
Örültem, hogy kb. negyven embernek ilyen gyorsan bemutatott. Legfőképp azon lepődtem meg, hogy tudta a nevem. Mert én nem tudtam az Ő nevét. Már akkor sem mikor ismertem. Van néhány ismerősöm, akikkel eldumálgatok, ha az utcán találkozunk, de halvány fogalmam sincs a nevéről. Na ő is ilyen.
Elgondolkodtam azon, hogy sűrítem be 10 méterbe azt, hogy kb. abban a tíz évben, amióta utoljára találkoztunk, mi történt velem. Szerintem, a mai napot sem tudtam volna. Persze régi mivoltom ennél felkészültebb volt ilyen esetekre, de ma váratlanul ért. Ilyenkor csak annyit válaszoltam vissza: - Na mi az!?! Kiengedtek? És ezzel sikerült volna megint valakinek beszólnom. De ez a régi mivoltom, azóta megjavultam. :D

A mozgólépcső amúgy is érdekes hely. Nagyon sok emberre itt jön rá a csókolózhatnék. Jaj már! Nem idegenekkel, hanem a párjukkal! A magasságbeli kiegyenlítődésnek úgy látszik erotikus töltete van. Imádom, ahogy a sok tahó húzogatja a gumikorlátot és ahogy a pénzt dobálják le, vagy ha jót röhögve rácsapnak a megállító gombra. De a legjobban azokat a naiv embereket szeretem, akik mikor látják, hogy sokan várnak felfele, úgy döntenek, gyalog indulnak fel. Jaj de aranyosak. Ahogy 20 méter után megpróbálnak pókerarccal felmenni, közben mindenki - aki már egyszer felment :) - tudja, hogy iszonyat fárasztó feljutni gyalog. ŐŐŐ, nekem ezt csak mesélték. :D
Viszont a leggyűlöletesebb egyed, a bizonytalan. Bármikor rád eshet, amit még jó ritmusérzékkel eltudsz kerülni. De mikor felér, megáll pont a végén, és bambul. Az emberek, mint egy eldugult kolbásztöltőben, elkezdenek feltorlódni. Ő meg nem néz magamögé milyen katasztrófát okozott. Csak bambul. Mint, ahogy a járdán is próbálunk úgy közlekedni, hogy más is elférjen, itt is meg kellene tanítani néhány embert, az alapvető urbánus viselkedésre. Pl. Nem kiabálunk Szevaszgyulámat tömött mozgólépcsőn. :D

Ezt a bejegyzést Attinak ajánlom, mert egy darabig virrasztott hátha kész leszek. De gyenge volt és elaludt. :D

Ahogy Ő mondaná: Pisz.

Húsvét

Na kész a Húsvét. Ezen is túl vagyok. Gyakorlatilag csak arra volt jó, hogy az amúgy is kedvelt hétvégéimet egy nappal tovább húzza. A vasárnapom a pihenés jegyében telt, ettem aludtam. Ja közben, megnéztem a Baywatch Hawaii-t. Nagyon jó volt. Mitch eldöntötte, hogy mentési kudarcát, ami igazából nem is volt kudarc, - mert megmentett egy négyfős családot, de nem úgy ahogy Ő tervezte – hogy létre hoz egy mentőcsapatot Hawaii-n. Nagyon érdekes volt. El is aludtam a végén. Mígnem, egyszer csak a nagy csendet delfin hangok törték meg. Sms-t kaptam. Vártam már, de reméltem nem álmomban tör rám. De akkor jött. Így csak egy órácskát szundítottam.

Nem tudom, hogy egy „nem” üzenet lett volna-e jobb, vagy a „meglátjuk”. A „nem” az egyértelmű, nem kell tovább agyalni. Ennyi, nincs tovább. De a „meglátjuk”, az halvány reményt hordoz magánban, de még ebben is több a nem. A várakozást nehéz normális időtöltésre átfordítani. Szerintem a mondás hazudik, a remény már rég meghalt, én meg még mindig élek. Kínlódás a köbön. Ez van most.

Vasárnap a család hazaért, egyből nyüzsgés lett.

Hétfőn, azaz ma, szintén a semmittevés jegyében telt, a konditerem is zárva. Unalmamban elkezdtem itthon fekvőtámaszozni és felüléseket csinálni. A kis kézisúlyzókat is behoztam azzal is bohóckodtam egy kicsit. Most meg lemegyek biciklizni, pedig azt nem szeretek. :)

Megjöttem.
Lementem Erikkel kicsit focizni, de hamar besötétedett, úgyhogy csak egy kört mentem körbe a lakótelepen. Ami furcsa volt, hogy felfele tök könnyen tekertem fel, ez lényeges előrehaladás a tavalyi kondimhoz képest. Akkor a legkönnyebb fokozaton is alig bírtam felmenni. Most közepes fokozaton nyomtam és így tök jó volt. Asszem ez elég objektív mérce, erőnlétem megállapításához.

T-Jay

Ma felhívott a T-Mobile ügyfélszolgálata, és új díjcsomagot ajánlottak. Szánalom Díjcsomag. Megállapították a forgalmamból, hogy minimális bejövő hívásom van és az biztos azt jelenti, velem nem törődik senki. Külön díj ellenében felhívnak teljesen rendszertelenül, és megkérdezik, hogy vagyok, mit csináltam aznap. Gondolkodom rajta, hogy előfizetek rá, legalább beszélek valakivel. :) Rohadt unalmas egyedül itthon lenni. Megyek is el. Valahova. Nem tudom még hova. Lemegyek a ház elé, becsukom a szemem és megfordulok háromszor a tengelyem körül és amerre éppen állok, arra indulok el. Gondolom , amilyen a formám, tuti a bejárati ajtóra fogok nézni.

Update
Na megjöttem. Reggel 4 van. Mégsem a bejárati ajtóra néztem. Elmentem azzal a szándékkal, hogy veszek magamnak pulóvert. Nyílván tavasszal kell hogy ez eszembe jusson, sehol nem találtam olyat, amit fel is vennék.

A terv következő része az volt, hogy ma ismét elmegyek a Jambe, Funk Factoryra. Amíg nem kezdődött addig beültem a Mekibe meginni egy cappucinot. 10-re bementem, furcsa volt, alig voltak, az élő zene megint tök jó volt. Most egy másik lány volt az énekes, de Ő is nagyon jól nyomta. Közben a szokásos leánybúcsú is volt, vetkőző fiúval. Vicces volt. Gondoltam a tegnapi borzalom után nem fogok ott maradni a disco részre. De szerencsére most nem Dj Katana volt. Jó kis funkys számokat játszottak.

Elhatároztam, hogy táncolni fogok, sőt oda is megyek valakihez, akivel táncolhatok. Ez nálam nagy szónak számít, én még a hentestől sem merek párizsit kérni. A célszemélyt megláttam. Egymagában táncolt, igaz egy társasággal volt, de azok nem táncoltak, csak üldögéltek. Egyből a jól megtanult 3mp szabály jutott az eszembe. Úgy gondoltam, első alkalommal nem kell olyan szigorúan venni ezt, és kb. 2 óra múlva már ott is álltam mellette. :) Na de csak azért, mert olyan tömeg volt, hogy nem tudtam odamenni hozzá, viszont útközben ahol megakadtam, ott is táncoltak magányos lányok. Hát akkor legyen közülük az egyik. Na sikerült is egyikkőjüket magam mellé csábítani. Aztán táncoltunk, jó sokat, de igazából állandóan sodort az embertömeg minket, és néha el is vesztettük egymást. De aztán odakerültem az eredeti tervhez. De nem csak én. Beállt egy olyan gyerek közénk, aki nem volt kicsi, és ráadásul egy társaságban is voltak. Ja, azt azért hozzáteszem, hogy addigra már az Ő társasága is táncolt. A másik lány hazament, de rendes volt, mert elköszönt. Igazából olyan jót mulattam egymagam, hogy ilyen már rég volt. 3 és fél órát végig táncoltam.

Ahhoz képest, hogy milyen szarul indult ez a nap, tök jó vége lett. Reggel ébresztett H.P., hogy akkor kezdjünk dolgozni a maradék munkán. Na ez délután 3-ig tartott. Juj de untam.

Persze az, hogy magányos vagyok, az erős túlzás, mert online elég sok barátom van és ma is beszéltem Somyval és Attival és még pár emberrel. Csak mikor írtam a fenti bejegyzést, akkor éppen magányosnak éreztem magam.

Carpe Diem

Mivel ezt a bejegyzést vasárnap írom, ezért simán lehet, hogy egy-két dolgot elfelejtek leírni. Arra viszont emlékszem, hogy némely szempontból mozgalmas volt a péntekem.

Az elfojtott érzelmek megint előjöttek. Furcsa olyan dolgokon elgondolkodni, ami meg sem történt, de történhetett volna, de esetleg még megtörténhet. Főleg, ilyenekről beszélni. Kiről is beszélnék, ha nem Róla. Furcsa azt tudni, hogy ha „egy másik idősíkban lennénk, vagy egy másik életben, akkor bármi is lehetne…”. De ebben vagyunk, sajnos. Máig azt tartom, hogy nem véletlenül kereszteztük akkor egymás életútját. Az, hogy az életem ez által így alakult, szintén ennek köszönhetem. Amit máig nem bánok. Az biztos, hogy most nem életem legboldogabb időszaka ez, de remélem az csak most fog jönni. Nyílván ezekkel a paraméterekkel, amikkel most rendelkezem, hogy együtt vagyok a családommal, nehéz társat találni. Marad akkor az élj a mának? Na az nem én vagyok, de ahogy látom a dolgok állását más esélyem nem marad. Pedig nem ez a tervem, már ha van egyáltalán. :) Ahogy látom, egyelőre jobb sodródni az árral, mert az erőlködésnek semmi értelme. Bízzuk a Sors Kezére, mivel ami eddig történt, az sem az akaratomból történt. Így alakult.

Este felhívtam futókapcsolatomat, eljönne e velem a Jam Pubba. Eljönne. Na le is mentünk 11-re. Kezdett besűrűsödni a helység. Dvd Disco. Dj Katana. Ez volt a program. Jesszus Mari! 80-as 90-es évek zenéi. Ami alapból nem lenne rossz, de az este folyamán szinte csak olyan számokat játszottak, amiket már akkor sem szerettem. Ráadásul nekem úgy tűnt, mintha mindent kicsit gyorsabban játszanának a pörgősség kedvéért. Krisztát ez nagyon nem zavarta, az elejétől reggel fél ötig egyfolytában táncolt. Ráadásul úgy, hogy az én minimális „tánctudásom” totálisam megsemmisült mellette. A végén már, mint a gyerekkel, ment az alkudozás, hogy jaj még egy számot még lécci. Én totálisan kimerültem, és még ott lebegett a reggeli munka szelleme. Hazafelé azért még egy McDriveban betoltam két sajtburgert, csak úgy. A diéták szerint este nem szabad enni, ez meg hajnalban volt.

Asszem ennyi történt.

Ketrecharc

Kedves Hallgatóink!
Ismét élő egyenes adásban közvetítünk a Were Rabbit Arénából. Ma a két legvérengzőbb fenevad ugrik a rácsok közé. Lujza, barna mezben kis fülekkel, míg Emma fehér mezben, hosszú lógó fülekkel. Érdekes összecsapásra készülhetünk. Eredetileg nem ők kerültek volna össze, de a főtábláról bekerült Nokedli, állítólagos dopping ügyei miatt, levetette magát az erkélyről.

Na de nézzük a mérkőzést. Az események rendkívül gyorsan zajlanak, Lujza a kis méregzsák rá ugrik Emma hátára, Emma mire észreveszi már késő, csak úgy szállnak a szőrpamacsok a levegőben. Lujza tovább ugrik, de Emma nem hagyja annyiban, utánakap és felsérti Lujza hátát éles fogaival. Micsoda küzdelem! Elnézést Kedves Hallgatóim, ha néha tüsszentek egyet, de allergiás vagyok a nyúlszőrre.

Hohohoho! Micsoda mutatvány! Lujza felugrik a ketrec jobb felső sarkába, és onnan ráveti magát a tehetetlen lógófülűre. Úristen! Emma egyik füle megsérült! A mérkőzésvezető megállítja a küzdelmet, az állatorvos beszalad, vizsgálják a sérült testrészt. Igeeen, ez az ! Az orvos tovább engedi a küzdelmet! A két nyúl, Tapsi Hapsi fürgeségét meghazudtolva esik egymásnak. Óriási a harc, a ketrec csak úgy zeng a két harcias teremtménytől. A pályaszélén óriási zsivaj van. A fogadások még most is zajlanak, a mérkőzés kimenetele teljesen bizonytalan.

De várjunk csak! Mi történt? Kezd oszlani a szőrfelhő! Az egyik nyúl mozdulatlan! Lujza az! A vérzőfülű Emma elintézte végleg! Félig kúszva, elhagyja a ringet, nem osztozik a közönség véget nem érő üdvrivalgásából. Nem szereti ezt. Csak a munkáját végezte. Aggódni nem kell Lujza miatt. Minden versenyzőnek alá kell írni egy okmányt, melyben az áll, halála estén a hasznos testrészit felajánlja kulcstartónak.

A legközelebbi közvetítésünk a Csigák tavaszi uborkaevő versenyéről lesz.
Addig is a viszonthallásra!


Na szóval. A két nyulunk megbolondult. Egésznap csak verekednek és tényleg nagyon durván nyomják. Ma átmentek Kriszti szüleihez, külön karámba. Így tényleg nem szabad rám hagyni, mert nem bírok magammal és leviszem a Deák térre és kőkemény fogadásokat kötnének a győztesre.

A mai napról.
Hááát volt benne minden. Munka, ebéd, munka, randi. Most a randira térnék ki, kicsit részletesebben. Nagyon jó volt. Gabriella egy rendkívül aranyos lány. Sokkal szebb életben, mint a fényképen. Tényleg jófej. Azt mondta, hülye vagyok, mert Ő tuti elment volna gokartozni. :) Már ezért nagyon értékeltem. :) Mivel eleve úgy találkoztunk, hogy nem lesz itt semmiféle próbálkozás, csak barátkozunk, ez jót tett, mert nem volt feszengés, csak beszélgettünk. Nekem be nem állt a szám, végre beszélhettem valakihez. :) 6-tól 10-ig voltunk együtt és tényleg jó volt. Nem bánom az LCsB-t, jobb ez így. A barátokból sosem elég. :) Vicces volt, ahogy egyfolytában azt mondogatta, hogy milyen negatív a gondolkodásmódom mindenről. És tényleg. Jót tett ez a beszélgetés, jót tett az önbizalmamnak. Még több ilyen beszélgetést szeretnék. Azt azért hozzá teszem, hogy Ő is benne van rendesen ezekben az asztrológiai izékben. És Ő is Rák. Most őrülök meg!

Hazajöttem és iszonyat éhes voltam, betoltam egy doboz RioMare-t. Csak úgy, minden nélkül. Most éppen a hányinger kerülget.

Életem legboldogabb névnapja

Igen, elég furcsán hangzik, de tényleg így volt. Engem még életemben ennyien nem köszöntöttek fel. Főleg névnapomkor. Olyan emberek is írtak vagy felhívtak, akikre aztán tényleg nem is számítottam. A virtuális kisvirágtól az e-cardig, mindent kaptam. Sőt néhány kollégám még könyvet is vett nekem, ami aztán tényleg meglepett. Főleg az, hogy most már tényleg elhiszik, hogy tudok olvasni. Vagy egyszerűen csak teszteltek, olvasom-e vagy csak a képeket nézegetek benne. Hát komolyan, annyi szar élmény ért mostanában, hogy ez alaphelyzetben is jól esett volna, de így még inkább felértékelődik.
Még 1x köszi mindenkinek!

Ma parkoztam ebédidőben. A nap szépen sütött, de ha elment akkor rohadt hideg lett. Ezen az időjáráson már ki sem igazodom. De ami legfájóbb az egészben, hogy nem merem még felvenni az új cipőmet. :)

Gyakorlatilag ez is olyan uncsi nap volt, mint egy másik ugyanilyen uncsi nap. De eljött a tollas ideje! Juj de tudok már tollasozni! Felfogadtunk egy edzőt, hogy tanítson meg minket a RENDES tollasozásra. Eddig jókat játszottunk, de belül azért éreztük, ha egyszer lenne köztünk háló, akkor nehezebb lenne. :D Mától vége a camping stílusnak, a strandon látott szánalmas labdacsapkodásnak! Teljesen másképp látom már ezt az egész játékot, annyi mindent tudtam meg, hogy el is ment a kedvem. :) Főleg, ha arra gondolok, hogy még az ütőt is rosszul fogtam. Kiderült, a vékonyabb felét kell fognom. És tényleg! Sokkal könnyebb így eltalálni a labdát. Sajnos én még vennék leckéket, de a többiek úgy érzik, hogy ennyi tudás birtokában már nem kell tovább az edző. Pedig tényleg tök jó volt. Remélem jövő hétre meggondolják magukat a srácok.

Holnap randi. Szigorúan barátkozós. Remélem megismerjük egymást, nem szeretnék olyanokat leszólítgatni, akik emlékeztetnek rá. Ő engem tuti meg fog ismerni, eléggé friss képeket látott rólam. Jól van na, napszemüvegben vagyok és az arcom negyede látszik csak, de én megismerném magam.

A randi után nem tudom mit csinálok. A család elutazik és csak szombaton jönnek haza. Lehet filmet nézek, mondjuk a Riviéra Vadorzóit. Ha már ennyire megakartam szerezni, akkor megnézem. Azon gondolkodtam, hogy emberek miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a moziban társaságban nézzenek meg egy filmet, mikor a film alatt úgy sem beszélgetnek. De a házimozi az más, ott lehet közben dumálni, megállítani, megkenni egy kenyeret, azt’ mehet tovább. Nálam holnap a kenyérkenés még lehet, de dumálni nem fogok közben senkivel, az tuti. :)

Gyula

A Gyula férfinév a régi magyar gyula méltóságnévből származik. Egy időben a latin eredetű Julius névvel rokonították. Gyakran tévesztik össze az Ottó és Béla keresztnevekkel.
Általában a név tulajdonosa egy tipikus LCsB*. Hajlamos reménytelen szerelmekbe bonyolódni. Alapvetően nem csúnya férfi. :D
Szeret betegségeket bemesélni magának, némelyről később papírt is tud szerezni.
Jó kedélyű, mindig beszélős, legfőképp beszólós természete miatt sokan kedvelik, általában az az elenyésző embertömeg, akinek még nem szólt be. A vidám külső mögött egy kész idegroncs lappang, egy rossz szótól elsírja magát.
Az alapvető szabály, hogy Gyulát ne kérjünk meg semmiféle barkácsolásra. Soha! Ja és cipekedésre sem, a Gyuláknak lágyéksérvük van.
A Gyulák számtalan jó tulajdonságáról álljon itt pár példa:
-
-
-
-
-
-
-
-
-

Becenevei:
Gyulus, Gyuszi, Gyulu, Gyulácska, Gyuszka, T.JAY, Gyusza, Gyuszkó, Jule, Julius.

* olvass vissza! :D

Semmi extra. Vagy mégis?

Azt kell mondjam, hogy ma rohadtul nem történt semmi.
A tegnapi foci azért annyira nem amortizált le, hogy ne tudjak bemenni dolgozni. Elterveztem, hogy ma korán beérek dolgozni. Ez nálam minimum a munkakezdés után fél óra. És akkor már nagyon jó kisfiú vagyok. De ma még ez sem jött össze. Olyan dugó volt, hogy a buszvezető azt tanácsolta szálljunk le, ha sietünk. Én siettem, de ahogy néztem a villamosmegállóból, a buszvezető is sietett valahova, mert nagyon gyorsan elhagyta a helyszínt az „óriási dugóban.” Már kezdtem bosszankodni, mikor a villamosból láttam, hogy kicsit távolabb ott áll a dugóban. Jaj de örültem neki. Én már ilyeneknek is örülni tudok. :)

Aztán a munka ment a szokásos mederben, semmi rendkívüli, azon kívül, hogy most már megint rohadt képeket kell majd berakosgatnom a rohadt tv-kbe egy rohadt weboldalra. Rohadjanak meg, hogy nyelné el a láva!

Kicsit későn értem le gyúrni, mert nem találtam az edzéstervem. Anélkül sehova. De aztán mégis. Nem lett meg. Nagyjából megcsináltam mindent, csak az a probléma, hogy van, amit pusztán a rúddal kellene csinálnom, de azt sem bírom el. Azon gondolkodtam, beviszek pár héliumos lufit és rákötöm, hátha segít.

De az, hogy rohadtul nem történt semmi, az azért nem igaz. Mikor hazaértem, rá nem sokára skypeon keresett a Lány. Nagyon meglepődtem, mert hetente csak pár szót szoktunk váltani, de azt is a benti elérésemen. Itthon nem nagyon keresett még. Hááát a szívem majd kiugrott a helyéről, és lehet ehhez az is hozzájárult, hogy kétszer újraélesztettek a konditeremben. Azok a rohadt polifoam matracok! Miért csinálják ilyen bazi nehézre? Na de a Lánynál tartottam. Aranyos volt, mint mindig. Boldog névnapot kívánt. Ennyi. Mégsem költözünk össze. :D

Erről jut eszembe, hogy a G dilemma - Gabriella vs. Gokart – megoldódott. Győzött a féktelen szórakozás, ingyen kaja, benzingőz, óriási élmény ellen, Gabriella. Elvileg ezeket vele is eltudom képzelni. :D Meg ha már én akartam Vele találkozni, akkor bunkóság lenne lemondani. Meg amúgy is jófej.

Jaj és mégis csak történt még valami. „Megvettem” a Riviéra Vadorzóit, dvd-n. Hát et öröm ét bódották!

Lőttem gólt!

Igen, a hír igaz! A mai gólomat a kőbányai, megélhetési lopásból élő cigány suhancoknak ajánlom. Igen is képes rá az ember, ha akar. Velük is megeshet az, ami velem, hogy a kapu előtt rápattan a labda és onnan a hálóba. Nem szabad feladni, Neked is sikerülhet!

Amúgy rájöttem, hogy más a gólokért jár focizni, míg én azért, hogy mindenkinek beszóljak. Imádom. Elég egy kis hiba és Mr. T.JAY már nyitogatja is a bicskát a zsebekben. Egy baj van vele, a teljesítmény rovására megy a sok dumálásom, de kit érdekel, fusson az akinek öt anyja van! :)

Azt azért nem mondanám, hogy ma rosszul ment, de nem vagyok az a kimondott csatár alkat. Ezért ki sem mondják. Hátul kellene lennem, de valahogy állandóan előre mentem. Gólt akartam lőni, és csak összejött. :)

Persze a szokásos sérüléseket sikerült összeszednem. A jobb sípcsontomon egy akkora pukli van, mintha a bőröm alá dugtak volna egy Motorola V235-ös telefont, antenna nélkül. A bal combomon most még halványan, de holnapra mindenképpen a zöld és lila színek pompájában tündöklő, 5 cm átmérőjű folt van. Na és az én kedves barátomról a sérvről még nem is beszéltem. Hát ő is jelezte, hogy él és virul. De járóképes vagyok és ez a lényeg. Valószínű nem én jártam a legrosszabbul. Aztán lehet, reggel ki sem tudok kelni az ágyból. :)

Amúgy a mai napom elég unalmas volt, egyedül mentem ma parkozni. Parkozó társam, Trafikos Kriszta ma nem jött dolgozni. Amúgy megállapítottuk, hogy a kommuna igazából csak 2 tagú, Lucas csak ott volt és bele evett mindenki kajájába. :D Jó, azért nekem volt hogy adott a kajájából. Köszi. :)

Na és a nap dilemmája csak most jön. Gabriellának céloztam, jó lenne találkoznunk már. Ő bele is egyezett, csütörtök este lenne a barátkozós randi. Gondoltam azért, ha emiatt nem megyek el gyúrni, az még normális hozzáállás. Ahogy elküldtem a levelet, akkor kérdezték meg tőlem, hogy akkor csütörtökön megyek-e a céges gokartozásra. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű a történet. Azért egy gokartozás ingyen kajával mégsem egy hétköznapi gyúrás. Gondolkodom, mi legyen. Mivel mi úgy is csak barátkoznánk, eszembe jutott a Queen együttes, Friends will be friends c. száma. Gabriella vagy gokart? Az a gond, hogy pénteken meg találkoznom kell egy sráccal, munka miatt. Majd még holnap agyalok rajta. :)

Na de, ha találkoznánk, hova vigyem? Mondjuk a Mammutba. A Mekiben már annyi üdítőt ihatok amennyit akarok, önkiszolgáló. Sokat nem akarok költeni. Ha már jó sokat ivott, akkor elmegyünk a Móriczra, asszem a babtisták melegételt osztanak. Jól el lennénk. :)

Na most megpróbálok elkúszni az ágyig.

Választás

Kicsit izgatottan aludtam, mégis csak ma van a Választás. Én, mint ultra jobbos szélső liberális, nem hagyhatom ki ezt az alkalmat. Nem is nagyon tudtam aludni, mert úgy volt, hogy nem itthon alszom, hanem a buli után Tomihoz megyek, de hát az ugye nem jött össze. Na de a család már úgy aludt el, hogy a gyerekek a helyem aludtak. Nem volt más választásom, befeküdtem a helyükre, egy játékboltnyi baba közé aludni. Nem mondom, hogy Barbie ölelése nőies.

A szavazást gyorsan megejtettem, nem volt semmi molesztálás, mint 4 éve.

Elmentem ma Krisztával hipermarketezni, de amit akartam az nem volt. Hozta a fényképezőjét és csináltunk pár fotót. Közben persze tök jókat röhögtünk.

Voltam kondizni, de a sérvem egyre inkább fáj már. Szerintem az lesz, hogy mire kezd normális alakom lenni, addigra pont kijön és megműtenek. Aztán felhízom megint, és minden kezdődik elölről.

Olyan éhes vagyok, hogy megennék egy fél disznót. A másik felét már megettem. Sokszor kérdezem magamtól, érdemes-e így élni. Sok örömöm nincs mostanában, maradna még a kaja, de azt is megvonom magamtól. Az a gond, hogy a Lányról megfogadtam, hogy nem írok, pedig még nem múlt el a dolog, csak már nem kötöm az orrodra Kedves Naplóm. De úgy látszik, valaminek kell lennie, amiről írok. Ez pedig az evés. Régebben nagyon válogatós voltam, de amióta fogyózom, még akár a bélszínt is megenném. Na ez ám a teljesítmény! :)

Holnap foci, esőt mondanak, nem tudom lesz-e. Őszintén megvallva nem sok kedvem van menni, de ha az is segít pár dekát leadni, akkor akár testiépségemet is kockára teszem érte. :)

7vége

Hol is kezdjem? Inkább elég, ha a végét leírom. Itt ülök vasárnap hajnalban a gép előtt és blogot írok. A terv nem ez volt, de úgy látszik az égiek rohadtul nem akarják, hogy a hétvégém - egyszer már legalább - normális legyen.

Mondjuk még azt se mondhatom, hogy „pedig de jól indult”. Mert nem indult jól. Ha egy barátom magánéleti problémáiról értesülök, nekem is kicsit elrontja a napomat, hiába nem velem történt meg, még sem tudok felhőtlenül örülni mindennek aznap. Sokszor a tehetetlenség a legfájóbb, ki vagyunk szolgáltatva a Sors kénye kedvének.

Ha az én kedvem nem is volt felhőtlen, az égbolt viszont az volt. Lementünk piknikezni a házunk előtti parkba. Vittük a nyulakat is, nagyon aranyosak voltak, de nem lehetett bírni velük, úgyhogy jöttek vissza tv-zni. Annyira szép idő volt, hogy kb. 3 órát feküdtem kint a napon a discmanemmel. Élveztem, hogy nincs az a stressz, hogy vissza kell mennem dolgozni. :) Néha elszundítottam, csak kellett Erikre is figyelnem és úgy azért annyira nem volt nyugis.

Be voltam zsongva, mert Tomi szervezett estére megint egy kis Jam Pub-os kiruccanást. Már készültem rá, felvettem az ottani stílust, fekte feszülős póló. A baj csak az volt, hogy addig húztuk az időt, hogy olyan hosszú sor lett, amit nem akartunk végig állni. B terv. Kaméleon. Juj de szar volt. Azt a szánalmas hangulat nélküli helyet, talán a Kossuth téri metró aluljáró tudná csak túlszárnyalni. Onnan el egy másik helyre, ami szintén borzalmas volt. Na itt 5 perc után úgy döntöttem, inkább hazajövök és beszélek hozzád Kedves Naplóm.

Végezetül, íme az egyik kis hülyéről egy kép.

Hekk

Szép jó estét Kedves Naplóm! Na mit szólsz Hozzám? Ez a fejléckép most készült, teljesen friss a fotó is. Így nézek ki 2006. április 7.-én. Vigyorgok, mint egy jóllakott napközis a habos kakaó után. Kellett egy kicsit hackelnem a kódban, hogy ez összejöjjön, de megoldottam. :)

Este pár kollégával kimentünk a parkba fotózgatni, azóta megint teljesen bele vagyok esve a tükörreflexes digitális gépekbe. Előbb utóbb veszek, az már tuti. Régen mikor még volt gépem, rengeteget fényképeztem. De tényleg. Ez a kis fotózás előhozta régi emlékeimet, és ez tetszett.

Nem volt ma meleg, de a napsütés mégis csak kicsalt a parkba. Kicsit felpezsdült a sok kampányozótól a város, és ez legalább színesíti kicsit a szürke hétköznapokat. Voltam ma fodrásznál, kész megkönnyebbülés. :)

Gabriella ma is írt, rendes tőle. :) Egyre inkább várom a találkát – már, ha összejön -, kíváncsi vagyok rá, hogy néz ki. Két fotó van róla, mind a kettőn másképp néz ki.

Hazafele jövet néztem a csillagos égboltot és eszembe jutottak a nyaralási élmények, mikor este kifeküdtem a gyerekekkel a szabad ég alá és a csillagokat néztük, közben meg minden hülyeségről beszélgettünk. Órákig el tudnám nézni. Csak egy a baj, rohadt félős vagyok és ha reccsen egy ág a közelben már szaladok is vissza a házba. :)

Attival beszéltem hanggal a skypeon, jó volt hallani a hangját és ismét nem keveset röhögtünk.

Néztem Lost-ot, nem bírtam várni vele tovább. Na ezt a részt még emésztenem kell rendesen. Minden résznél egyre több kérdés merül fel. Szerintem ennek a sorozatnak sosem lesz vége, a 10. évadban már Lock és Anna Lucia közös gyerekei fognak már játszani. :)

A Riviéra Vadorzói

Már kezdek kételkedni magamban, legalább is az emlékezőkézségemben. Totál úgy emlékszem, hogy ez a film meg van DVD-n nekem. Annyira biztos voltam, hogy simán oda ígértem mára valakinek. Aztán jött itthon a keresgélés. Persze, hogy nem találtam meg. Kedves Olvasó, ha esetleg Neked adtam kölcsön, hozd már vissza! :)

Ma sikerült a munkám során olyan problémába belefutni, ami totálisan lefoglalt egész napra, és még nincs meg rá a megoldás. Rendesen felidegelt napközben, és ráadásul még azon is agyaltam, hogy fogom megnézni a 24-et. :D De az megoldódott. Nagyon súlyos volt ez a rész is. Dögölnének meg. Még 1 hét.

Ma nagyon egészségesen ebédeltem. Roston csirkemell párolt zöldséggel. Na eddig volt az egészséges rész. Na ami utána jött! JUJUJ. Gyümölcsöstúróval töltött palacsinta. Kettő. Már megint totál telezabáltam magam. Utána még a szokásos kávé. Már csak egy nő kéne. :) Tényleg azon kezdtem el gondolkodni, hogy mennyi idő lesz ezt megint ledolgozni. Kezdek megőrülni, persze még a szójatejig nem jutottam, annyira nincs nagy baj. :D

Ma ismét leveleztem egy keveset Gabriellával. Nagyon fáradt volt, mert este Bajnokok Ligája meccset nézet. Hm, kicsit furcsálltam és kezdenek előjönni a rémképek. A találkánk biztos egy füstös sportkocsmában lesz, ahol a nyerőgép mellet áll, Újpest sállal a nyakán, cigi oldalt kilóg a szájból. Én beszélek hozzá, De Ő csak a tv-n a meccset nézi, és rám se nézve válaszol:
- Igen? Tényleg? Érdekes.
Miután már tőlem is kér pénzt a géphez, szólok Neki, nem mennénk e el más helyre, de Ő nem jön, mert még két sört kikért, és azt még megakarja inni. :)

Amúgy tényleg tök jó fej és szeret fotózni, ami nekem már szimpi is. De én már tudom, hogy csak egy LCsB* vagyok.

*LCsB – “legyünk csak barátok”, mikor a csaj ezt mondja neked, gondban vagy, éppen ezért érdemes megelőzni, mert ha te mondod, az nem más mint visszafordított gondolkodásmód…(használd a női „logikát”) – idézet a Hogyan csábítsuk el a nőket? c. kiadványból. :D

Tudom a tutit! Tudom a tutit!

Reszkessetek hajadonok! Ma megkaptam, a Hogyan csábítsuk el a nőket? c. kiadványt. Nem olvastam még bele, de ha majd szépen bemagolom, utána nincs aki megállítson. Na jó, kicsit beleolvastam. Érdekes volt.

„A 3mp szabály.
Az egyik legfontosabb szabály, amit meg kell tanulnod, tehát viszlát habozás!!!
Még ha nem is jut eszedbe semmi értelmes mondanivaló, mikor odatoppansz egy lányhoz, akkor se szegd meg a 3mp szabályt! Cselekedj 3 másodpercen belül, még akkor is, ha nincs semmi ötleted, hogyan tovább. Ha 3mp-en belül lépsz, észre fogja venni, akárhonnan is került elő, vagy kerültél elő. Látni fogja a spontanitást a közeledésedben, ami a te javadat szolgálja majd. Ha viszont vársz és habozol, s később közeledsz, akkor máris egy lényegesen gyengébb helyzetben leszel… „

„Persze a 3mp nem mindig 3mp, azaz pl. még nem vetted észre, mert épp el vagy foglalva vmivel, vagy ő nem vett észre. A 3mp ott kezdődik, hogy észrevetted a csajt és nincs semmi akadálya, hogy odatoppanj hozzá!”

Huh, most azért megnyugodtam. Kezdtem megijedni, hogyha bemegyek valahova és 3 másodpercen belül nem szólítok le valakit, akkor nekem aznapra már lőttek. :D
Ennyi okosat, biztos még lesz benne pár ilyen. Még hogy nem szoktam olvasni! Ki az, aki ezt mondja? :D

A Randivonalas lány a.k.a. Gabriella, ma válaszolt a levelemre és váltottunk pár levelet utána még. A helyzet az, hogy bedobott a levesbe, de nem fog megenni. Lehet, találkozom Vele valamikor, bár még az utolsó levelemet nem olvasta, ahol leírom a valós helyzetemet. :D Jófej lány, szerintem el tudnánk dumálgatni. Dohányzik. Nem baj. Bazso szerint amúgy is a dohányzók jobb fejek. :)

Kolbász vagy lángos?
Kolbász vagy lángos?
KOLBÁSZ VAGY LÁNGOS?
Ez volt ma a nagy dilemmám a Vásárcsarnokban, ebédidőben. A kolbász mellett döntöttem, elvégre fogyókúrázom. :) Juj de bezabáltam. A végén még az egészet megbolondítottam egy gigantikus méretű ischlerrel. Asszem holnap kicsit többet kell tekernem a biciklin. :)

Volt ma tollas, nem csaptam szét mindenkit, de így is jó volt. Járni még tudok, a sérvem nem fáj, a lábam nem tört el. Tehát tényleg jó volt. :)

A nap rossz híre, hogy nem tudom megnézni a 24-et, mert minden lejátszó elszáll mikor megnyitom a fájlt. Azt a rézfánfütyülőjét!! Mi lesz most velem? Aludnom kell menni? Neeeeeeeeeeee!!!!!! :)

ui.: nem alszom, inkább biztosra megyek, rendelek egy Feromon parfümöt. :)

Emberleves

Jó nap volt ez a mai. Szép idő volt és - mint azt tudod Kedves Naplóm - az nekem már elég.
Szokásos mederben folyt a napom, munka, park, munka. Mígnem egyszer csak kezelőorvosom és asztrológusom el nem küldte a mostani és a jövő heti horoszkópomat. Jövő hétre nagy szerelmet ígért és erről eszembe jutott, hogy fel kellene néznem a Randivonalra, hátha válaszolt a lány, mert azt már láttam, hogy tegnap elolvasta a levelet.

És válaszolt.
Megyek a levesbe. Persze nem ezt írta, de a lényeg ez volt. Örültem, mert azt írta, hogy azért sikerült megnevettetnem. Én még azért nem adtam fel és írtam egy választ, amire szintén válaszolt, íme:

Te nagyon hülye vagy! :) Te tényleg átírtad az adataidat!!? Azóta nevetek, mióta elolvastam a válaszod, még a könnyem is kicsordult. :D Köszönet érte. A végén még annyira megnevettetsz, hogy kíváncsi leszek rád...

Ennél azért több volt a levélben, de ezt ide berakom. :) Lényeg az, hogy Ő legalább mosolyog. De ettől még bedobott a levesbe. Mint ahogy az ősi kannibál mondás tartja, ha kinéznek rád az üstből, mosolyogj! :)

A probléma az, hogy Őt 2438 kép átnézése után találtam. Nincs kedvem elölről kezdeni.

Hazafele találkoztam Mátyás királlyal. Biztos Ő volt, lábatlan tolókocsisnak álcázta magát. Eltoltam a lakótelep másik oldalára, mert csak arra fajta buszra tud felszállni, amelyik arra jár. Mondta, hogy lassan toljam, de pont ma egyik kollégám mutatott egy képet, ami egyből bevillant és magamban mosolyogva toltam a bácsit.

Olyan történt ma velem, amit nem rég még váltig bizonygattam, hogy én ugyan nem. Megnéztem egy joghurtos doboz oldalán, mennyi kalória van benne. Elindult bennem valami, és félek. Félek, hogy jön a meleg és pólóban kell járni és nem tudok úgy elmenni a parkoló autók mellett, hogy ne nézzem meg kidolgozott felsőtestemet az ablak tükröződéseiben. Nem lesz olyan kirakat, ahol terméknézegetést mímelve, ne nézném meg magamat. Pedig a folyamat elindult, és nem tudom visszafordítható-e. :)

Voltam ma lent a kondiba és nagyon odatettem magam. Ma lement a súlyom 73.9-re. Igaz a testsúly kalkulátor szerint 66,6 lenne az ideális nekem, de én azt már nem szeretném. Kíváncsi leszek milyen eredményt hoz a sportos hétköznap. A hasam azóta is fáj a palánkra eséstől. Ezt már hozta. :) Holnap tollas, na azt még nagyon várom, megint szétcsapok mindenkit. :)

I'm sorry

Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól a játékosoktól, beleértve a csapatásaimat is, akikkel a mai foci alatt szabálytalankodtam. :) Igen, eljött a félelmekkel várt hétfői gladiátorképző. Ma sikerült minimális sérülésekkel megúsznom. Egy hátrafeszült nagylábujj köröm már alap egy-egy ilyen megmozdulás után. A sérvem kicsit fáj, és lehet, hogy belső vérzésem is van, mert nagyon neki estem a palánknak. Ha holnap nem vizelek véreset, akkor minden rendben. A mai kis foci inkább idénynyitó volt, mint normális játék. Én a technikai tudáshiányomat szabálytalanságokkal kompenzáltam, persze nem durvákkal, csak olyannal, amivel jól fel lehet idegelni az ellenfelet. :)

Ahhoz képest, hogy mára esőt mondtak, nem is esett itt nálunk, én meg nem mertem még az új cipőmbe menni. De nem bánom, mert viszont a parkhoz nagyon szép idő volt. Csak korán mentünk ki és akkor ettem egy keveset, délutánra meg olyan rohadt éhes lettem, hogy betoltam két lekváros kiflit. Pedig megfogadtam, hogy nem eszek csak ebédet. Az a helyzet, hogy annyit küszködök a konditeremben azért hogy leadjam a felesleget, hogy sajnálom a ráfordított energiát. Ez tényleg nyomós érv amellett, hogy ne zabáljak állandóan. Meg is lepődtem, hogy ma este már csak 74,1 voltam. A végén még anorexiás leszek. :)

Holnap sem megyek az új cipőmbe, esőt mondanak. Lehet, csak itthon fogom hordani. :)

Izmosodom, mint az állat - szerintem

Na végre vége. Legszívesebben átaludnám ezeket a hétvégéket.

Forma 1 után is van élet. Sőt helyett. Ma kimentünk Erikkel a Millenáris Parkba, nem volt az a napos idő mikor elindultunk, de mire kiértünk már szépen sütött. Tollasoztunk sokat, persze nem hagytam magam. Engem sem hagytak gyerekkoromban nyerni, most behozom a lemaradásom. :) De így szoros meccsek voltak. :) Az volt még a baj, hogy Erik nem tudott teljesen odafigyelni, mert mellettünk éppen Tilla volt a családjával, és nagyon szeretett volna tőle egy aláírást. Mivel nem volt nálunk se papír, se íróeszköz, jobb híján csak azt tudtam volna, hogy megkérem, írja be a nevét a telefonomba. Itt el is töltöttük az egész délutánunkat.

Este még lementem a kondiba, csak, mert még nagyon lelkes vagyok. Nagyon jó fej arcok járnak oda, segítőkészek. Megint az a kedves recepciós lány volt. Tényleg kedves. Olyan édesen kiröhögte a két kis tárcsát a súlyzón, hogy csak na. :D Persze én még azzal is dülledt szemekkel dolgoztam. Ma már második alkalom volt, hogy elengedett kézzel gyalogoltam a futógépen. Az, hogy ez mekkora haladás számomra, azt csak az tudja átélni, aki már esett le futógépről. :)

Pénteken már voltam 74,3 kg, ami annyira önteltté tett, hogy szombaton bezabáltam, mint az állat és most próbálom azt ledolgozni. Sokan sokféle dolgot mondanak, mikor mérjük magunkat. Heti egy, napi egy. Ezeknek a napi méréseknek én sem vagyok híve. Általában én óránként többször mérem magamat, csakhogy időben észre vegyem, elindult-e a hízás folyamata. :)

Terveim szerint a jövő hetem és innentől kezdve mindegyik, a sportolás jegyében fog telni.
Hétfő – foci (ha nem törik el a kezem vagy a lábam)
Kedd, Csütörtök – kondi (ha nem nyom agyon a polifoam)
Szerda – tollas (ha a hátam bírni fogja)
Péntek – futás (ha a térdeim is úgy akarják)

Újabb próbálkozás

1 nap meg volt. Huh. De van még egy hátra a hétvégéből, hmm. Én és a gyomorgörcsöm már jól elvagyunk. Nem is emlékszem milyen nélküle az élet. Ma automatikusan elkezdtem befordulni. Simán megviccelhetnének engem már azzal, ha ellapozzák a naptárt és pénteken már szombatot látok. Már fordulok is befele.

Kriszti elutazott, nem esett jól, de inkább a „fenébe neki miért sikerül” féle irigység érzés volt. Nyílván én is ugyanezt tenném, ha lenne kivel. A befordulásom viszont megállt félúton, mert olyan szép idő volt, hogy ez feledtetett mindent.

Erikkel vagyok most itthon, csajok nagymamánál. Elmentünk moziba, megnézni a Jégkorszak 2-t. Jó előtte odamentünk, hogy még élvezzük a napsütést a Millenáris Parkban. Jó volt. Én a filmnézés közben néha elszundítottam, nem azért mert rossz lett volna, egyszerűen rám jött az álmosság. Film után vissza a parkba és még egy kis napfürdő.

Jogosan vetik fel barátaim, hogy mi az anyámnak sírok, hogy senkim sincs, mikor nem is teszek meg azért semmit, hogy legyen. Na elkezdtem megint a Randivonalon nézni lányokat. Semmi meglepőt nem találtam már abban, hogy az a pár lány aki tetszett, az Rák vagy Ikrek. Erre már tényleg nem tudok gombot varrni. Írtam egy lánynak, egyrészt azért, mert szimpatikus volt, másrészt azért, hogy megmutassam magamnak, hogy én mindent megteszek azért, hogy legyen társam. Harmadrészt meg csak ez lehet az út arra, hogy kilábaljak abból a reménytelen dologból, ami egyszerűen elhomályosítja a látásom. A lánynál – akinek írtam most – minimálisak az esélyeim, mert az adatlap alapján nem engem keres. Próba, szerencse.

Holnap Forma 1, de szerintem nem nézem meg, ha szép idő lesz, akkor Erikkel húzunk ki a szabadba.

Egy igen rövid bejegyzés

Igazából ma (pénteken) semmi különös nem történt. Tettem a dolgom és hazajöttem, futottam. Megnéztem a sorozataimat és most megyek aludni. Ha nem lennék dög álmos, akkor biztos még eszembe jutna csomó dolog a mai napról, de nincs kedvem már ezen agyalni.