Na jól elfelejtettem írni.

Kid Day

itt is lesz ám írás arról, hogy, hogy telt a hétvégém, de most kifolyik a szemem. :D

Friday Night Fever

Jaj ez a mai napom eléggé nyugisra sikerült. Nem voltam munkával túlterhelve, ezért sikerült csomó dolgot elintéznem, ami a vállalkozásomhoz kell. Szép idő volt. RecisZsuzsit utolsó munkanapján meghívtam fagyizni, és hívtam Lucast is, mert amióta a cyborgok közé került, egyre inkább elveszti igazi énjét, és a végén fülig érő, őszinte mosollyal fogadja majd a szülinapra kapott kockás flanelinget.. :D Egy jó padtárs ilyet nem engedhet meg!

Volt egy rövidke telefonálásom a Lánnyal. Ez az átkozott technika. Rájöttem, hogy képtelenség ilyen szinten leépíteni, mert ha nagyon akarom, akkor úgy is tudok Vele beszélni. Max fél perccel tovább tart elkezdeni. De lehet, hogy ez a fél perc elég arra, hogy ne keressem csak úgy. Ha már eszközöket kell keresnem ahhoz, hogy kapcsolatba lépjek Vele, az már átgondoltabbá teszi a dolgokat. De ettől még írtam Neki azért még délután. :) ha nem lenne online elérhetősége, akkor lehet a végén repülővel vontattatnám az üzenetemet. ;) Ez jó volt, tényleg! :)

Este bekövetkezett, amitől féltem, a Jam Pubban kötöttünk, ki. Dvd Disco, már megint. Borzalom. De szerencsére most nem volt velünk semmilyen táncőrült, úgyhogy csak néha táncikáltam. És nézelődtem. Mindkét nemet. Nyílván a lányokat érthető okokból. De megnéztem, hogy viselkednek az alfahímek. Az már biztos, - bár ez eddig sem volt nagy újdonság – hogy ez az egész hétvégi szórakozás, gyakorlatilag egy álcázott húspiac. Hihetetlen módon csapnak le a véletlenül egyedül álldogáló lányokra. Jó, gondolom a lányokat sem kell félteni, de elképzelhető, hogy van köztük olyan is, aki nem akarja, hogy most megdugják, egyszerűen csak szórakozni akar. Mi is lányokkal voltunk egy társaságban, és ott is azt a halom próbálkozást, amit „elszenvedtek”, hááát nem lennék jó nő, sőt nagyon jónak nem is kell leni.

Aztán a nagy dance közben odakeveredtünk két lány mellé, akik nem dugni jöttek szemmel láthatólag. Nagyon jó fejek voltak, ahogy táncoltak, látszott hogy szórakozni jöttek. Váltottam velük pár szót, aztán meghívtam őket egy italra, de nem a nyomulás miatt, hanem, mert tényleg jó arcok voltak. Nem elegyedtem velük beszélgetésbe, csak pár méterre tőlük néztem, hogy rontja meg felhőtlen szórakozásukat a halom próbálkozó. Aztán odajöttek mellém, és az egyikük elkezdett velem táncolni, de megkértem, hogy ne hozzon zavarba :), mert az Ő mozgásához képest én semmit nem tudok nyújtani. :D Mi pár percre rá már amúgy is indultunk haza, elköszöntük a lányoktól, Ők is éppen akkor indultak haza. Ennyi volt a kis történetem erről, ha valahol két idiótát láttok táncolni, nagyon jól, akkor Ők azok. :D

Oi Va Voi!

Óh, Istenem! Ezt jelenti a cím és pont ettől a zenekartól hallgatom az albumukat, miközben írok.

Komolyan mondom, kezdek meghülyülni. Próbálom az érzéseimet elnyomni, vagy nem venni róluk tudomást, de eljön az a helyzet, amikor már képtelen vagyok rajtuk uralkodni. Elég egy kis szikra és nem győzöm eloltani utána a tűzet. Hát ez ma pont így történt. Eszembe jutott a Lány. Hihetetlen módon tudnak ezek a felszínre törni.

Derült égből a villámcsapás. A legrosszabb az egészben, hogy elkezdek agyalni, mi lehet most Vele, mit csinálhat. Gyenge vagyok és írtam neki. Most már nem tudom mi lett volna jobb, ha írok vagy nem. Késő bánat. Nem jó. Felébredek az én kis álomvilágomból, és szembesülök azokkal a dolgokkal, amikről eddig nem akartam tudomást venni. Van barátja, vele van. Őt csókolja, nem engem, őt öleli át, nem engem, vele nevet, nem velem. Ez a világ rendje, de én mindig is rendetlen gyerek voltam és nehezen veszek ezekről tudomást.

Nehéz úgy új kapcsolatot elkezdeni, hogy Őt keresem minden lányban. Nem is tudom, mitől jött ma ez rám, mert már ez lecsengett egy ideje bennem. Néha azt gondolom, hogy ki kellene venni belőlem a memóriakártyát és letörölni róla mindent. De a fényképek Róla, most egy kivehetetlen kártyán vannak. Gyorsan végig néztem őket. Sok örömteli fotó, azokkal a jelentekkel, amikről már írtam, jó látni újra. A mosolya, a szeme, és amit a fotók nem adnak vissza, a személyisége.
De várom, hogy megkopjanak a képek róla, nem túl jó érzés ezen a kényszerpályán lenni.

Megittam egy kávét, nem lett jobb.

A fejlett technikának az is az eredménye, hogy könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni a másikkal. Ez sokszor jó, de néha, mint most, éppen szar. Lehet 200 évvel ezelőtt, mire odaértem volna hozzá, már rég meggondoltam volna magam, vagy útközben összeismerkedtem volna valakivel. Most viszont némi hezitálás után pár perccel, már zargathatom is. Ez Neki sem jó, Nekem sem, de gyenge vagyok, ez van. Saját magamat ismerve kitöröltem mindenhonnan, ahol elérhetem, felkészülve erre az állapotra, ha esetleg rám jön. De a beépített memóriakártyámon ott van még az e-mail címe…

Most tényleg szarul érzem magam. Nem is tudom mire számítottam, ha egyszer megbeszéltünk mindent, akkor miért reménykedem bármiben is. Már ha ez a reménykedés kategóriájába tartozik, nem remélek semmit, egyszerűen hiányzik. Furcsa az is, hogy az gondoltam ilyen érzések akkor jöhetnek elő, ha már hosszú időt töltöttünk el egymással, és egymás életének a részeseivé váltunk. Na ilyen itt nem volt. De mégis az az érzés. A legértelmetlenebb kérdés motoszkál ilyenkor a fejemben. Mi lett volna, ha…

Ha szerelmes az ember, hajlamos azt gondolni, hogy a másik is ugyanúgy érez, mint Ő. Ez sajnos sok félreértésre adhat okot, mint pl. egy ártalmatlan mondat mögé képzelt olyan tartalom, amit a mondat írója nem is úgy gondolt. Ezt hívom én magamban agyalásnak. Most amit írt, az hogy is van? Ez így iszonyat, persze utána már bánom, hogy egyáltalán írtam Neki, most ezerrel tűzet oltok.

A cukrászda bezárt, a pénztártól távoztam, reklamációnak helye nincs, pedig a panaszkönyvbe még beírtam volna, hogy finom volt, de kis adagot osztottak…

Na, ha idáig nem hánytad el magad ettől, Kedves Naplóm, akkor leírom még pár szóban, hogy ma azon kívül, hogy ReciZsuzsi búcsú partiján vettem részt, igazából semmi különös nem történt. De! Bejött Triki ma, és együtt elmentünk ebben a szép időben ebédelni. Jót sétáltunk, jól esett, köszi. :)

Sushi és Tekergő

Dögöljön meg az összes tv sorozat készítő!!! Most!!! És az a sok hülye is aki nézi, velem együtt. Most néztem meg a 24-nek az évadzáró részét. Háááát hogy az anyámban lehet ilyen aljas, gyökér módon befejezni egy évadot??? Felfordulok mingya’ a dühtől, pedig számíthattam volna rá. Ilyen barom állat, hogy lehetek, hogy egy ilyenen idegeskedem?? Mert egy nyomorult sorozat addict lettem, aze'. Másnak az alkohol, vagy a fű, vagy a tű a mindennapi szükséglet, nekem meg valami agyament szigetenrekedős, börtönből szökős, egy nap alatt lejátszódó, római kori, feleséges, katonai egységes vígjátékot kell néznem. :) Ráadásul a legvégén még ideges is leszek, ez a legnagyobb baromság ebben az egészben.

Ma a véletlen összeismertetett egy lánnyal. Barátomnak köszöntem be az msn-en, aztán kis idő múlva, a volt barátnője írt vissza, hogy sajna ők már nincsenek együtt, de szívesen beszélget velem, ha gondolom. :) És beszélgettünk. Háááát ez az internet! Kedves szurkolótáborom, nem, nem fogunk járni, nem lesz a feleségem. Beszélgettünk, ennyi.

Ezt a mocskos időt betetézte ma ez a nyomorult sorozat, bocs, de még mindig dühöngök. :D

Ezúton hívnám fel Kedves Olvasóm figyelmét, ha esetleg Zsuzsiról írnék, az nem az a Zsuzsi, akit ismertek, hanem egy másik Zsuzsi, aki nem az a Zsuzsi. A „Mi” Zsuzsink csendesebb vizekre evez pár nap múlva.
Ma azért összefutottam egy kis időre az „Én” Zsuzsimmal. Úgy érzem, elült a harag. Szerintem megtettem mindent, amit megtehettem az ügy érdekében. ;)

Este találkoztam még régi barátommal, Tibivel. Már korábban tettem Róla említést. Régen egymás mellett dolgoztunk még a kereskedelemben. :D A félszavakból megértjük egymást és idiótaságait szintű kapcsolat alakult ki köztünk. Szokásos Mekis találkozó volt, de most csak mi ketten taliztunk. Tényleg jót dumáztunk.

Ja és üdvözlöm N.T.-t. Remélem, érti, akinek írom, Ő egyébként rendszeres olvasóm. :)

Míg nem forrt fel az agyvizem addig megettem egy adag SUSHI-t este. Annyira rászokom ezekre a japán cuccokra, hogy mindent megeszek ami a dobozban, van, még ha csak díszítő elem is. :) Sőt ma még valami kimondhatatlan nevű édességet is ettem hozzá. Kriszti mondta, kóstoljam meg, de nem mertem. Bíztatott, hogy ne ijedjek meg attól, ahogy kinéz a cucc, és a szagával se törődjek, csak egyem. Erőt vettem magamon és tényleg nem volt rossz. A végén még kiderül, hogy a szarnak is jó íze van, csak hát a szaga, és ahogy ki néz, elbátortalanítják az embereket. :D ŐŐŐ, nem, nem fogom kipróbálni. :D

And The World Peace

Ma nagyon sokat dolgoztam, bár közvetlen munkaadóm (S.K.) szerint ez nem fedi a valóságot. :) Pedig kavarogtak a gondolatok a fejemben rendesen, azt gondoltam, hogy ez a munka rovására fog menni.

Biztos írtam már, hogy van egy kibírhatatlan tulajdonságom, nem szeretek haragban lenni SENKIVEL. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretek és „World Peace”. :) Vannak számomra közömbös emberek és vannak olyanok, akiket kedvelek. De haragtartás szempontjából annyi a különbség, hogy az utóbbinál jobban törekszem a helyzet visszaállítására. Ma egy kedvelt személlyel kellett beszélgetnem, mert nem láttam értelmét ennek a viselkedésnek. Ő Zsuzsi. Az a Zsuzsi. Lehet most engem hülyézni, nyálas férfiatlan köcsögözni, de egyszerűen ilyen a természetem és nem akarok ezen változtatni. Sok kérdésem lett volna hozzá a hétvégével kapcsolatban, és reméltem megtudjuk kultúráltan beszélni. Első próbálkozásomra finoman szólva bunkó módon reagált. Nem csattant ki az örömtől, hogy megkerestem ezzel a problémával. Aztán később ismét próbálkozás, találkozás, beszélgetés.

Furcsa ugyanazt a helyzetet kétféleképpen értelmezni. Mindketten a saját igazunkat hajtogattuk. A lényeg az, hogy én generáltam ezt a szituációt, szerinte… :D Aztán kitértünk a mi kis „kapcsolatunkra”. Hogy mi is volt ez valójában, ki mit gondolt róla. Vannak olyan közös tulajdonságaink, amik nem biztos, hogy egy párkapcsolatban előnyösek tudnak lenni. Hát ez kiderült hamar. Igazából, amitől berágott rám , az a levél volt amit írtam neki. Na itt is, ki hogy olvassa helyzet alakult ki. Isten látja a lelkem, hogy nem haragtól vezérelve írtam Neki, hanem, olyan „jó tanács” jelleggel. Nem tetszett Neki a stílusa, és ezeket elmondhattam volna szóban is, ha bajom van Vele. Bár ilyenre már nem fog sor kerülni, de ha lesz, ígérem, elmondom. :) Úgy láttam a végére kicsit oldódott a hangulat, bár mivel azért nem vagyunk teljesen ugyanolyanok, szerinte Neki több idő kell ennek a lecsengéséhez. Mindegy, a lényeg, hogy a folyamat elindult, és ennek örülök. A legfurcsább az volt, hogy próbáltam haragot generálni magamban iránta, de nem ment. Ez van.

Nem mondom, hogy sínen van a magánéletem. :D Mármint lehet, hogy ott van, de úgy mint József Attila és várja a vonatot. Szerencsére vannak igaz barátok, akik ilyenkor a „ne aggódj, lesz még rosszabb” mondattal vigasztalnak. Ugye Triki? :D

Ezért szeretek Gabriellával beszélgetni, Ő aztán viszont tényleg tud lelkesíteni. Sokat segített már Nekem, az optimizmusából ragadt rám is, úgyhogy szerintem ez a vékony kötél simán el fog bírni. :D

Ma kisurrantam a szoliba, hihetetlen rá lehet kattanni. Már kezdem megérteni az anorexiásokat, akik állandóan kövérnek látják magukat. Én meg szerintem nem barnulok, :) bár a környezetemben már páran szóltak, hogy nagyon barna vagyok. Az tény, hogy az arcom már elég barna, de azt már nem is szoliztatom, a múltkor már nem tudtam hogy eltakarni.

Ok, azt hozzáteszem, hogy édesanyám cigány, édesapám zsidó származású. Anyám gyerekkorunkban elhagyott egy skót leszbikus nőért minket, ez apámat annyira megviselte, hogy elege lett a nőkből és meleg lett. Elhagyott engem és a húgomat egy néger férfiért. Ezek után a szőke húgomat egyedül neveltem, aki később rendőr lett. Azt még nem is mondtam, hogy a második nevem, István.
Tehát, ha velem vagytok, óvatosan a viccmeséléssel. :D Tuti érintett leszek benne. :D

Ezt a kis szösszenetet még pár hete írtam egy levlistára. Ahol valaki bedobott egy halom cigányviccet, és ez jó kis vitát váltott ki.

Úristen, mennyi hülyeséget írtam már megint, azt már nem is írom, hogy voltam gyúrni és begörcsölt a lábam, és szaunáztam, olyan rohadt meleg volt bent, hogy majdnem odasültem a padhoz.

Villany leo'!!

Bár csak minden hétfőm így kezdődne! Fél kettőre kellett bemenni, mert áramszünet volt. Így hát Trikivel bementünk ebben a szép napsütésben és megebédeltünk a belvárosban, Én kávéztam, Ő fagyizott. Jó volt. Aztán munka. Nehezen hangolódtam rá. :) Sok minden ezen kívül nem történt napközben. Hacsak az nem, hogy próbáltam feldolgozni és megsemmisíteni magamban a hétvégi eseményeket.

Este foci. Rég voltam már. Ez meg is látszott a játékomon. Tökéletesen kidolgoztam a helyzeteket az ellenfél számára. Aztán Én lettem a soron következő kapus. Kaptam egy gólt, de utána nem tudom mi történt. Mintha ráolvastam volna a kapura, egyszerűen nem tudtak gólt lőni nekem, pedig nem rajtam múlt. Annyi kapufát lőttek, hogy már röhögtem a végén, milyen eredményes kapus vagyok. :) Aztán egyszer csak, lekapcsolódott a villany a pályán és innentől megállt az élet. Nem találtuk meg az embert, aki visszaállította volna a rendet, úgyhogy hazamentünk.

Nem is bántam, mert legalább nem tört el a kezem, nem húzódtam meg. Nálam ezek többet számítanak, mint az eredmény. :) Kicsit mozogtam, kellett már.

Erről jut eszembe! Múltkor nem mentem gyúrni, de úgy gondoltam otthon tornázgatom egy kicsit. Erre az esetre tartok otthon pár Rubint Réka dvd-t. Triki ezerrel tornázik rájuk, gondoltam megkérdezem Tőle melyiken van hasizom gyakorlat.

- A hármas dvd-n a harmadik feladatsor.
- Ok.

Polcról levettem, berakom, oda „tekerem”. Gyakorlat kezdődik. Feküdjünk az oldalunkra és emelgessük, körözgessünk a lábunkkal. Miután már a jobb lábam gyakorlatilag járásképtelen lett, kezdett gyanús lenni, hogy ez bizony nem hasizom gyakorlat. Tekergetem a dvd-t, sehol semmi, csak egy minimális hasizom, de nem annak kellene lennie. Kivettem a dvd-t és látom, hogy össze volt cserélve a dobozban. :) Azon gondolkodtam, mi lett volna, ha ilyen lendülettel hüvelytornát csináltam volna végig. Most olyan erős gátizmamim lennének, hogy csak na. :)

Vajákos asszonyt, de gyorsan!!!

Sajnos a hétvégi események ismét kicsit felborzolták az unalmas perceimet.
Egy-két megaláztatáson már sikerült túl tennem magam, ami az elmúlt időszakban ért, de úgy látszik, mindig van új a Nap alatt. Ha éjjel kiraknak egy lakásból, mert egyszer csak nem vagyok jó társaság, bár ennek előjelei nem voltak, azt nehéz másképpen megélni.

A történet.
A lány neve, Zsuzsi. Azért merem leírni a nevét, mert nincs kapcsolódási pont az olvasók és közte. Ismertem már régebbről, és míg tartott a Lánnyal való kínlódásom, közben vele kialakult valami, mondom valami, amiről nem tudom megmondani mi volt. De, mint minden ilyen kapcsolat, amibe belebonyolódom, ez sem egyszerű. :D Nem régiben szakított a barátjával, de nem igazán tűnt el nyomtalanul a lelkéből. Rövid kapcsolatunkra az volt a jellemző, hogy érzelmi hullámzásaitól függött a Velem való viszonya. Na éppen hétvégén úgy hullámzott, hogy szombaton elmehettem hozzá. De a hullámzás nem áll meg, csak éppen holtponton van.

Jól el voltunk este, de aztán kiment a fürdőszobába és mikor visszajött már látszott, hogy valami nem stimmel. Nem tudom, kivel beszélgetett odabent, de nagy hatással lehetett Rá. :) Nem tud Velem 100%-osan együtt lenni, mert sok minden jár közben a fejében. Egyrészt a teljesen le nem zárt kapcsolat, másrészt a körülményeim. (Már megint.) Vannak dolgok, amin fölösleges vitatkozni, ez is olyan. Ha így érez, hát ez van. Nem szeretek rosszban lenni senkivel, ezért ha a válásomat is eddig sikerült kultúráltan megbeszélnünk, gondoltam itt sem kell semmitől sem tartanom. De aztán megint kiment a fürdőszobába. Titkon reméltem, hogy nem rak ki éjjel a lakásból, de a hangok mást mondtak Neki. Viselkedése a kedvesből átváltott egy olyan stílusba, mintha Én egy olyan ember lennék, akit sosem kedvelt, sőt, csak púp a hátán. Azt azért hozzáteszem, hogy a Vele való „kapcsolat” alatt, felkészültem minden lehetőségre. Itt is volt egy ilyen elképzelésem, úgyhogy nem ért teljesen váratlanul. De ettől függetlenül nem esett jól, nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna, de szerinte ezt is rosszul látom. Ami a legfájóbb volt az egészben, hogy taxival kellett hazamennem a világvégéről a másik végébe és nem akartam már többet költeni. :)

Azóta volt egy kis levélváltásunk, mely nem igazán fogja elmélyíteni a kettőnk közti kapcsolatot. Kár érte.

Még hogy nem történik Velem semmi…. :D

Szombat délután Gabriellával találkoztam, dumálgattunk, jó volt, jó Vele beszélgetni. Ahhoz képest, hogy nem olyan rég ismerjük egymást, vagy lehet ezért, őszintén tudunk beszélgetni, sallangok nélkül, ahogy a barátok szoktak. Éljen a Randivonal! :D

Ma, vasárnap Trikivel lógtam egésznap, és most majd elalszom, mert nem mondom, hogy nyugodtan aludtam éjjel. :D Szóvá tette, hogy Attiról miéert van kint fotó és rólunk meg nincs. Hát tessék! Amíg nem lesz jobb, ez marad.

Minden nagyon Kenyér volt!

Ma szabin voltam, ezt a napot Attinak szenteltem. Szokásomhoz híven sikerült elkésnem a találkozóról. De felkészítettem rá, úgyhogy szerencsére megvárt. :)

Régi emlékek felidézéseként mákosgubáztunk egyet a Westendbe. Nagyon szép idő volt, és miután vettem egy pólót, kimentünk a Margit Szigetre. Leheveredtünk a fűre és élveztük a napsütést. Dumázgattunk sokat, de ahogy általában lenni szokott, én beszéltem inkább, Atti néha olyat mondott hogy nem tudtam folytatni a röhögéstől.

Egyre többen lettek, és persze mindenki itt éli ki mutatványos hajlamit. Szeretek úgy heverészni, hogy egyik oldalamon fociznak, a másikon freezbeeznek, igazából a kezdő suriken dobó tanfolyamot hiányoltam fölülünk. Atti a vakok és gyengénlátok égő buzogány show-ját hiányolta. Amíg a nap ránk sütött addig döglöttünk, jó volt ezt úgy tenni, hogy nem kell visszamennem dolgozni.

A nap le, mi tovább. Gondoltam, átveszem az új pólómat. A címkét nem tudtam leszedni, ezért Atti azt javasolta, hogy égessük el a zsinórt. Úgy is tettünk, sikerült. Többi cucc vissza a zacskóba, szemetek, címkék. Valaki felhívott közben és a beszélgetés alatt ahogy bámulom a földön lévő zacskót, látom fűstől. Ami nem lett volna gond, ha nem az új dzsekim lett volna benne, és nem azon égett volna tovább alattomos módon a zsinór. Pánik, Atti riadóztatása. Kabátom megpörkölődött, nem vészesen. Atti utána még próbálta eloltani, de nem ment egyszerűen.

Nem céltalanul szakítottuk meg a döglődést. Irány a lángosos. Atti mesélte, hogy olyan drága, hogy nem volt már kedve megenni sem. :) Nem számít, vettünk, ettünk. Attiban fóbia alakult ki, hogy mindenki Őt nézni. Bár én ezt nem vettem észre, de ha Ő mondja... :D

Szép pár voltunk ott a szigeten, én a szép sárga pólómban, Atti is a feszülős kis rucijában. Mintha itt rekedtünk volna a tavalyi Gay Parade-ről. :)


Megálltunk csocsózni, nyertünk párat, aztán mikor felnőtt férfiakkal kellett játszanunk, gyorsan véget ért.

A késődélután további része egy Nokia töltő keresésének a jegyében telt. Atti lemerült és nem tudta a számot amit hívnia kell, mert a telefonban volt csak, ezért úgy döntöttünk, vissza a Westendbe, úgy is kell egy fülhallgatót vennem. Atti meg addig mindenkit leszólít, hogy van e töltője.

A megoldást a végén én találtam meg, be a céghez, ahol az őrsrácnál volt töltő. Telefon lerendez, happy mindenki, itt az ideje, hogy utunk innentől szétváljon, mentünk haza.

Jó volt Brada.

A Fincsi Hód

Azon gondolkodtam, hogy volt-e már olyan, hogy úgy néztem meg egy filmet, hogy előtte olvastam. Nem nagyon. Egy ilyen jutott eszembe, a Galaxis Útikalauz Stoposoknak c. mű. Na de ma, A Da Vinci Kód c. mű várt arra, hogy az olvasás után a mozivásznon is megtekintsem. Hosszú volt, én meg álmos. Jól követte a könyvet, de ettől még rohadt unalmas volt. Ettől még azért hálás vagyok az én médiás kapcsolatomnak, Nándinak, aki a jegyet adta Nekem!

Na aztán ezen kívül tényleg semmi nem történt. Még jó kis hajléktalanos, késellős-kéregetős sztorim sincs.

Ja, de van! Elhagytam a BKV bérletem, hogy rohadjak meg! Most vettem bele friss szelvényt, hogy rohadjak meg! Ma jegyet kellett vennem, hogy rohadjak meg!

Holnap szabin leszek, elméletileg Attival töltöm ezt a napot, de már beszerveztem Andit is egy közös ebédre.

Coming Out

Új életem új napja majdnem eseménytelenül telt. Sokszor azt gondolom, hogyha észérvekkel meghozok egy döntést, ami az érzelmi életemet érinti, az működni fog. Ja, persze! Nem mondom, hogy nem gondolkodtam ma Róla.

Azt gondoltam, mi lenne, ha sétálgatnánk ebben a napsütésben, megállnánk egy sarkon és csókolóznánk, nem törődve azzal, hány embernek vagyunk éppen útban. Fagyiznánk egyet, közben egy-egy csóknyi időre szüneteltetnénk a fagyizást. Mélyen egymás szemében néznénk, és azt olvasnám ki a szeméből, miért van ez? Miért van az, hogy valamiért, ha összetalálkozunk, nincs értelme ésszel ellenállni.
Az az érdekes, hogy mikor ezeken jár az agyam, úgy nem tűnik olyan nyálasnak, mint mikor leírom. :D

Na ilyen szép gondolatokkal telt a mai napom, ami sejthető is volt, hogy egyik napról a másikra nem fogok kilábalni ebből.

Most jönnek az apró örömök.
Igen, az hogy barnulok a szolitól, az is az. :D
A szép idő meg olyan életkedvet ad, amiért már érdemes felkelni.
A finom kávé az Aztékban, az is apró öröm. Bár tuti valami álomport kevernek bele, mert délutánra úgy érzem magam, mintha egy cecelégy csípet volna meg.

Este hazafele találkoztam Trikivel, ennek egyenes következménye, hogy egy Mekiben kötöttünk ki. :D Dumázgattunk, aztán hazajöttem, de rá pár percre hívott, hogy lemegyünk e futni. Lementünk, jól esett. Persze tök éhes lettem és nem tudtam ellenállni a konyhaasztalon árválkodó pizzának. Könyörgött, négyeljem fel és legalább két szeletet egyek meg. Jaj az én vaj szívem, egyszerűen megsajnáltam, kb. 3mp tusakodtam a lelkiismeretemmel és engedtem neki. Ha cigiznék, most rágyújtanék. :)

Elméletileg pár hét múlva a cégtől néhányan mennénk Prágába. Várom, nagyon. De hogy nem lesz egyszerű az már most látszik. Igaz már volt egy kis meeting, hogy egyeztessük, ki mikor akar indulni és hazajönni. De nekem egyelőre az tűnik biztosnak, hogy Prágába akarunk menni. :)

Kedves Anonymous(ok), szeretnék egy össznépi coming out-ot. Vállaljátok fel magatokat és a véleményeteket. :D :D

Most Nektek írok!

Ti, Ti Színes Bulváron edződött lelkűek, Ti, Ti pletykára éhes keselyűk, Ti, Ti Story Magazin előfizetők, most Nektek írok!

Örülök, hogy lélegzetvisszafojtva várjátok, legújabb bejegyzésem, de ne várjatok mindig zaftos, szívszaggató történetet, mindig nem szolgálhatok ilyennel, pedig nagyon rajta vagyok az ügyön. :D
És ha már olvasod, akkor ne csak magadban mormold el a véleményed, ha van, hanem bátran kommentezz. :) Érdekes volt a kis rövid elmezavaros bejegyzésem, arra jött a legtöbb komment. Igazából jól esett, hogy ennyien szeretnék a folytatást, de ha nem érzem úgy, hogy most írnék, akkor nem fogok, ez egy ilyen időszak volt. Jól esik, hogy aggódnak értem, érdekel valakit az életem, már megérte elindítani ezt a Naplót.

Mától visszazökkenek a szürke kis hétköznapokba, apró kis örömökkel töltelek meg Kedves Naplóm. Mert ugye abból is akad, akadt bőven, csak a nagy öröm mellett ezek felett elsiklottam…

Üdv

Hol is kezdjem?

Nehéz olyan dolgokról írnom, amit nagyon nem szeretnék mindenki orrára kötni, de egy „népszerű” blognak meg vannak a hátrányai is.

Először is elmondom, az elmúlt hetek eseményei igen csak felpezsdítették az én kis szürke életemet.
Történt Velem valami.
Boldog voltam.
Egy olyan hetem volt, amit sosem fogok elfelejteni. Kéz a kézben mászkáltunk, csókolóztunk minden sarkon, és nagyon sokat nevettünk. Reggel találkozás a Duna Corson, közös kávézással, napsütésben. Ha ilyeneket filmen látok, azt mondom giccses, de így azt mondom szép.

Az ember ennyi idősen azért látja, hogy ezek nem tartanak örökké, de ha lehet próbáljuk meg sokáig kihúzni. De néha bármennyire nem szeretnénk, az eszünk mégis mást mond.
Egy hét álom.
Ennyi volt.
Sajnos hirtelen ébresztettek fel és még nem tértem magamhoz. Az Élet egy bazi nagy pofonnal hozott vissza.

Családom van, akikkel együtt élek. Feleségemnek is joga van a magánéletéhez. Sajnos az időzítés nem volt jó, múlt hétvégén elutazott a barátjával, amin persze kiakadtam, nem jogosan. Leginkább az zavart, hogy úgy éreztem, lehetek végre valakivel együtt, és ez nem fog a család rovásra menni, de azt nem gondoltam hogy fordítva fog elsülni. Ez a szituáció várható volt, de rosszkor jött. Innentől kezdve az álomnak vége. Persze azt írtam, hogy jó volt, ennyi, mindketten tudtuk. De nem maradt annyiban a dolog… Kerestek Brazíliából, hogy indulna egy „ZS” kategóriás szappanopera és témát keresnek, és a kínlódásunk nagyon tetszik nekik.

A múlt hét már ennek jegyében telt és szinte meg kellett magamat erőszakolnom ahhoz, hogy elhiggyem azt, hogy az előző héten minden teljesen más volt. Furcsa. Mintha tényleg csak egy álom lett volna. Én az örök vesztes, együtt voltam egy olyan lánnyal, akiről azt gondoltam, sosem leszek. Még most is nehéz felfognom.

Ma kimondtuk újra, azt, amit már annyiszor. VÉGE. Nehéz lesz megszoknom, hogy már annyira sem része az életemnek, mint eddig. Nehéz lesz érzelemmentesen a szemeibe nézni. Nehéz lesz úgy ránézni, hogy nem azok a boldog napok jutnának eszembe.
Anno feltettem egy kérdést magamnak.

„Valóban nem tudom, hogy jobb-e távolról nézni egy gyönyörű süteményt, vagy enni belőle egy kis törést, nem többet.”

Most hogy törtem a süteményből, nem tudom megválaszolni, pedig azt hittem egyszerű lesz. Ha rossz íze lett volna, akkor nyílván egyszerű lenne a válasz…
A baj az, hogy még ennék belőle, sokat, de a gonosz cukrász nem ad többet. :) Most hogy tudom, hogy finom volt, azt mondom sajnálhattam volna, ha nem kóstolom meg, egy ÉLMÉNNYEL lennék szegényebb. És ebben a rövid életben, lehet, ezek, sokat számítanak. Most marad az emlékezés, visszaemlékezni az ízre, amit nem tudok mihez hasonlítani.

Azt már számtalanszor elmondtam, Neki is, és Neked is Kedves Naplóm, hogy ami eddig történt, abból semmit nem bántam meg! Én az életem egyik boldog időszakára fogok visszaemlékezni, bár nem volt túl hosszú, mégis rengeteg pluszt adott nekem. Először is újra élek. Ami azért nem rossz. Furcsa, de olyan érzéseket éltem át, amiről azt gondoltam sosem lesz már az életemben. Ezekkel még barátkozom, el tudom hinni azt, hogy lehet, hogy valakinek még kellenék ezen a bolygón. Lehetnek egy lánynak érzései irántam, igen, furcsa. Az utóbbi pár évben ezt már nem tapasztaltam. Lehet neked természetes, hogy viszont szeretnek, nekem nem az. Ráadásul olyan lánytól kapod ezt a szeretet, akiről eddig csak álmodoztál.

Tehát fel a fejjel, ezt tudom mondani magamnak. Sok dologért köszönetet mondok Neki, amit már szóban is megtettem. Úgy érzem, életem boldog időszaka következik, bár egyelőre nehéz ezt Nélküle elképzelnem. Én most abban a tudatban élem tovább az életem, hogy nem azért kellett ezeknek a dolgoknak megtörténniük, hogy innentől rosszabb legyen. Nála jobbat nem tudtam volna magamnak elképzelni, de lehet a pofon azért kellett, hogy ne hátráltassuk egymás életét. Hiányozni fog, tudom, de Ő családot szeretne, rendezett körülményeket. Én ezt nem tudom megadni Neki. Más korban, más időben…

Amúgy ma nem történt semmi :D

Pause

Kedves Olvasóim!
A naplóm átmeneti elmezavar miatt, bizonytalan ideig szünetel. Lehet, már holnap helyreállok, lehet, hogy nem. :)

addig is üdv Mindenkinek!

Most éppen alszom

Ezt a bejegyzést már álmomban írom. Azt álmodom, hogy egésznap, mint egy zombi mászkálok és járás közben elalszom. Majd reggel felébredek és folytatoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooommmmmmmmmmmmmmmmmm

Újra itt!

Most éjfél van és éppen eszek. Nagyon éhes vagyok. Annyira, hogy halkonzervet eszek. Nem volt egyszerű. Az jutott eszembe, mikor az állatkertben a jegesmedvéknek jégtömbbe fagyasszák a halat, hogy ne csak úgy megegye, hanem küzdjön meg érte. Na a szemét közértesek nekem fémbe csomagolták a halat. Ami persze nem lett volna gond, ha lett volna itthon olyan konzervnyitó, ami működik is. Elkezdtem kinyitni, de gyakorlatilag, 1perc/fél centis sebességgel haladtam, és ez nagyon hosszú doboz volt. :) Persze egyre éhesebb lettem, már-már a Számkivetett című filmben láttam magam, ahogy primitív eszközökkel nyitok ki egy kókuszdiót. Mikor végre azt hittem sikerrel járok, rájöttem, hogy a fémet reszelem bele a konzervbe, úgyhogy most már nem is inkább a szálkák miatt aggódom, hanem, hogy nehogy egy fémdarab felsértse a számat. :)

Na végre kisütött a nap, nagyon jó volt, mentünk is a parkba kajálni. Pont mire visszaértem, akkor jött meg drága fogadott öcsém, Atti. Nagyon megörültem Neki, mert már tényleg rég találkoztunk, de sajnos annyi melóm volt, hogy nagyon nem is tudtunk beszélni, nem baj ami késik nem múlik. Ezek voltak az örömteli pillantok a napban. Amúgy kb. úgy éreztem magam, mint egy hulla, akit megdugtak. Olyan fáradt voltam egésznap, hogy semmihez nem volt kedvem. Na jó ez így nem igaz. :) A munka viszont ott volt és csinálni kellett, de annyira meg voltam zuhanva, hogy este még kimentem egy félórára a szemközti parkba „levegőzni”, már amennyire a belváros közepén egy parkban levegőt szív be az ember. Ez segített valamennyit.

Kedves aggódó Olvasóim, minden rendben velem, semmi gond, jól vagyok, nem egy nehéz szakításon vagyok túl. Már kezdenek a vágás nyomok hegesedni a csuklóimon és a kötélnyom is halványodik a nyakamon. A gyomormosás meg amúgy is jól jött és a pszichiáter is tök jó fej. :)

Az a baj, hogy az elmúlt héten nem csak a naplóírást hanyagoltam el, hanem a sportéletem is visszaesett, persze azért megjavítottam 2 perccel az egyéni telepfutás időmet. :) De innentől minden visszaáll a régi kerékvágásba, focin szétrúgok mindenki, a tollasnál szétütök mindenkit, a gyúrásnál meg nem csinálok semmit, mert megvernek. :)

Az elmúlt napok eseményei

A hétvégém elég mozgalmasan telt, nagyon jó volt Vele. De folytatást ne várj Kedves Naplóm. Nem lesz. Egyszeri, megismételhetetlen alkalom volt, tudtuk mind a ketten. Tovább lépünk, és éljük a saját kis életünket. Úgy érzem, Nekem is itt az ideje ezen túl lépni és Nélküle tovább gondolni a hétköznapjaimat.

Fáradt vagyok nagyon, nehezemre ment ez a kis írás is. De muszaj voltam leírni, mert ez elég fontos momentum volt az én kis szánalmas életkémben.

Az első randi

na ez az a, amit most nem fogok leírni, nagyon fáradt vagyok, ég a jobb szemem, a tegnapi sétátol nem hajlik rendesen a bal lábam, és a derakam sincs túl jól. :D

Ha érdekel a történetem, nézz vissza később. :D

Na, ha visszanéztél, akkor tessék!

Szóval, találkoztunk, de már nem úgy, ahogy régebben, ez már a randi kategóriába tartozott. Megbeszéltük, hogy elmegyünk a Nyugatihoz, Ganxsta koncertre. De még korán volt hozzá és beültünk a Westendbe, a törzshelyemre. Itt már ismernek, ide hurcolok minden új csajt, már előre köszönnek és a szokásos forró csokimat már hozzák is. :D

Visszamentünk a koncertre, már elkezdődött mire odaértünk. A környék és a társaság egyszerűen felejthetetlen volt. A hajléktalantól a meleg román srácig mindenki itt volt. De ezek nem számítottak. Csak Ő volt számomra. Elvesztem a szemeiben. Gyönyörű. Annak idején, mikor felküldtek egy űrszondát, amiben az emberiségről szóló dolgok voltak, én biztos beraktam volna ezeket a szemeket megmutatni az Univerzumnak is. Bár ez valószínű becsapta volna az ufókat, mert ezek nem átlagos szemek. A szája, juj az is milyen finom. Azt is beraktam volna. Azt’ utána lehet, otthagytam volna, mert hát szem és száj nélkül azért nem annyira vonzó. :D

Próbáltunk jobb helyet találni, de ezen a környéken gyakorlatilag képtelenség olyan helyre menni, ahol 3 méteres körzetben ne lenne legalább egy tüdővészes hajléktalan. De ezek nem számítottak. Na jó, azért rendesen költözködtünk. :D A műsor jó volt, végül a pályaudvar elől néztük és hallgattuk kéz a kézben, haj a fogban. Csodálatos este volt, várom a legközelebbi találkozást Vele. Remélem minél előbb összejön, mert már most hiányzik. Tartozik egy fél szendvics árával! :D

Minden jó, ha jó a vége

Végre sikerült egy tök jó címet találnom, még az sem zavar, hogy semmi köze sincs a mai írásomhoz. Ugyanis ma azon kívül, hogy dolgoztam, mint egy hülye, más nem történt. Jó, ebédszünetben hódoltam új függőségemnek, szoliztam. Ilyen mocsok időben még jobban esik az a meleg. Ebédkor újabb fogadalmat tettem, nem eszek kínai rohadtul csípős levest, csak ha nagyon muszáj. :)

Este hívott, Futó Kriszta, aki innentől kezdve saját kérésére Triki néven fog szerepelni. :D Nem baj, egy Krisztával kevesebb. :) Találkoztunk és a szokásos Déli-Gazdagrét gyalogtúrát tettük meg. 1 óra volt, közben jót dumáltunk. Ebből már sejteni lehet, hogy a gyúrásom ma elmaradt. Még a túra elején mondtam, hogy lemegyek azért futni, de mire hazaértem ezt gyorsan elfejtettem :). Olvastam egy órát, aztán dumáztam Attival.

Átlagos nap, majdnem... :D

Éljen Május 1.

A munka ünnepét nyílván semmittevéssel lehet jól ünnepelni. Én ma nagyon ünnepeltem. Az idő is hányás volt, le sem tudtam menni. Egész nap a gép előtt ültem és chateltem az ismerőseimmel. Na ez rohadt jó kis nap volt. Rengeteg jó kis sztorim van a mai nappal kapcsolatban, de nincs kedvem leírni őket.

Broaf.