A nagy őszi kilátástalanság

Hmmmm. Miről is írhatnék? Írhatnék, mondjuk egy szerelmes levélről, akit még az ág is húzott és könnyes szemmel emlékezett vissza, mikor még csak egyszerű kis rügyként vett tudomást a környezetéről. De nem írok.

Írok akkor arról, ami ma történt velem. Igazából azon kívül, hogy többek unszolására elmentem fodrászhoz, nem sok minden történt. Azt terveztem, lemegyek futni, de két szelet zsíros kenyér hagymával azt mondta, jobb, ha ma inkább filmet nézel!

Na, film! Tegnap gondoltam, akkor, ha már ilyen addict vagyok, akkor nézzünk egy kis sorozatot. Persze, hogy nem jött össze, az egyiknek nem volt jó a felirata, a másik meg rosszul lett kiírva és nem játszotta le végig. Hurrá! Gondoltam tovább léptetem, de nem ment.

Tovább léptetném az életem e szakaszát is szívesen. Vagy csak megnyomnám a rewind gombot, nem sokáig tekernék, csak múlt hét közepéig. De lehet, akármeddig tekernék, mindig akadna valami, amit tovább léptetnék, vagy egyszerűen örökre kitörölném.

Ma azon gondolkodtam, hogy lehet olyan hibát elkövetni, amit, ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudok soha kijavítani. Az élet nem számítógép, itt hiába nyomok egy Ctrl+Z-t, ez megtörtént, nincs visszaút. Talán egy agymosás, ami kiöli a kellemetlen emlékeket, az segíthetne. Persze attól még megtörtént, de legalább nem kell rá emlékezni.