No more love. No more laugh. No more tear.

Na ezek mostanában ritkábban lesznek. Könny mondjuk nem nagyon volt eddig se. :) Atti tegnap üdvözölt a sötét oldalon. Lehet tényleg akkor nem fog megviselni semmi, ha eleve önző módon kezelek dolgokat. Azt már megtanultam párhónapja, hogy nem kell mindig mindent elmondani, sőt néha jobb, ha hazudok. De tegnap azt is megtanultam, minimális érzelemmel egy kapcsolatban nem is olyan rossz dolog lenni. Ha vége, akkor hamarabb helyreállok. Sajnos Én eddig egy régimódi gondolkodású srác voltam.

Azt gondoltam, hogy az őszinteség és a szerelem még divat.
Azt gondoltam, hogy ellehet egy kapcsolatot úgy kezdeni, hogy nem kalkulálunk mindenképpen előtte, nem kell feltétlenül házassági szerződés az első randin.
Azt gondoltam, lehet időt kellene adni egy kapcsolatnak, hogy kiderüljön, működik-e.
Azt gondoltam, számítanak az érzelmek.

Lehet én is úgy gondolkodom majd, hogy jobb, ha az érzelmeimet magamban tartom és végig gondolom, mi jó nekem. Megéri-e. Nem kezdek bele kapcsolatba aminek az eredménye a NAGY SEMMI. Nem is adok lehetőséget senkinek, még ha esetleg éreznék is iránta valamit, ha ésszerűen nem működhet. Pokolba az érzelmekkel! Egy mai kapcsolatban úgy látszik nem feltétlenül ez az elsődleges. Úgy érzem ez a fajta hozzáállás, nem felétlenül a Jó Oldal ismertetője.

Amúgy ma rohadt unalmas, melós napom volt, egésznap majdnem pálinkákat fényképezgettem, és végig kellett hallgatnom a sok okos kollégám megjegyzését, hogy kellene csinálni, meg csináljunk üres üveggel, meg ahogy iszom úgy is kellene, stb… :D

Hazafelé találkoztam Futó Krisztával. Elhatároztuk, hogy hazagyaloglunk a Deákról Gazdagrétre. Szép idő volt, jól is esett. Én mondtam Krisztának menjünk fel a Siklóval a Várba és onnan tovább. De Ő nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy az Alagúton menjünk keresztül. Próbáltam lebeszélni róla, mert hogy tök egészségtelen, amire fel is hívják a figyelmet a bejáratnál. Egye fene, nekem már úgy is mindegy, átmentünk, iszonyat büdös volt. Ahogy átértünk, rá 10 percre, Kriszta furcsa ízeket érzett a szájában. És ez nem a ropi volt, ami szinte már a kezéhez volt nőve. Fémes, gusztustalan, undorító, szennyezett levegő íze volt a szájában. HEHEHE :) Én mondtam, hogy jobb a Sikló! :)

Kezdtem nagyon éhes lenni, nem ebédeltem ma, és sajnos a maradékokat is már későn ajánlották fel. :) Bementünk a MOM Parkaba salátázni, aztán haza.

Na ennyi volt ma, kb.