You Only Live Once

szerda, május 24, 2006

Sushi és Tekergő

Dögöljön meg az összes tv sorozat készítő!!! Most!!! És az a sok hülye is aki nézi, velem együtt. Most néztem meg a 24-nek az évadzáró részét. Háááát hogy az anyámban lehet ilyen aljas, gyökér módon befejezni egy évadot??? Felfordulok mingya’ a dühtől, pedig számíthattam volna rá. Ilyen barom állat, hogy lehetek, hogy egy ilyenen idegeskedem?? Mert egy nyomorult sorozat addict lettem, aze'. Másnak az alkohol, vagy a fű, vagy a tű a mindennapi szükséglet, nekem meg valami agyament szigetenrekedős, börtönből szökős, egy nap alatt lejátszódó, római kori, feleséges, katonai egységes vígjátékot kell néznem. :) Ráadásul a legvégén még ideges is leszek, ez a legnagyobb baromság ebben az egészben.

Ma a véletlen összeismertetett egy lánnyal. Barátomnak köszöntem be az msn-en, aztán kis idő múlva, a volt barátnője írt vissza, hogy sajna ők már nincsenek együtt, de szívesen beszélget velem, ha gondolom. :) És beszélgettünk. Háááát ez az internet! Kedves szurkolótáborom, nem, nem fogunk járni, nem lesz a feleségem. Beszélgettünk, ennyi.

Ezt a mocskos időt betetézte ma ez a nyomorult sorozat, bocs, de még mindig dühöngök. :D

Ezúton hívnám fel Kedves Olvasóm figyelmét, ha esetleg Zsuzsiról írnék, az nem az a Zsuzsi, akit ismertek, hanem egy másik Zsuzsi, aki nem az a Zsuzsi. A „Mi” Zsuzsink csendesebb vizekre evez pár nap múlva.
Ma azért összefutottam egy kis időre az „Én” Zsuzsimmal. Úgy érzem, elült a harag. Szerintem megtettem mindent, amit megtehettem az ügy érdekében. ;)

Este találkoztam még régi barátommal, Tibivel. Már korábban tettem Róla említést. Régen egymás mellett dolgoztunk még a kereskedelemben. :D A félszavakból megértjük egymást és idiótaságait szintű kapcsolat alakult ki köztünk. Szokásos Mekis találkozó volt, de most csak mi ketten taliztunk. Tényleg jót dumáztunk.

Ja és üdvözlöm N.T.-t. Remélem, érti, akinek írom, Ő egyébként rendszeres olvasóm. :)

Míg nem forrt fel az agyvizem addig megettem egy adag SUSHI-t este. Annyira rászokom ezekre a japán cuccokra, hogy mindent megeszek ami a dobozban, van, még ha csak díszítő elem is. :) Sőt ma még valami kimondhatatlan nevű édességet is ettem hozzá. Kriszti mondta, kóstoljam meg, de nem mertem. Bíztatott, hogy ne ijedjek meg attól, ahogy kinéz a cucc, és a szagával se törődjek, csak egyem. Erőt vettem magamon és tényleg nem volt rossz. A végén még kiderül, hogy a szarnak is jó íze van, csak hát a szaga, és ahogy ki néz, elbátortalanítják az embereket. :D ŐŐŐ, nem, nem fogom kipróbálni. :D

posted by t.jay @ 9:39 du.

3 Comments:

At 3:10 du., május 25, 2006, Anonymous Névtelen said...

Mi van akkor, ha egy Zsuzsit sem ismerek??? Boldog tudatlanság??! :)

 
At 4:12 du., május 25, 2006, Blogger t.jay said...

igen, meg léteznek ilyen kívételes esetek, de már olyanról is hallottam, hogy valaki egy Krisztát sem ismert!!! :D

Viszont olvasóim többsége tudja kiről van szó, azért mertem "mi Zsuzsinknak" hívni. :)

 
At 5:45 du., május 25, 2006, Blogger N. said...

Izé, NT? nem is vagyok az.) Na jó, egy kicsit.

 

Megjegyzés küldése

<< Home