Drunken Master

Huh, asszem kicsit ellustultam blogírás, -olvasás terén. Az elmúlt 10 napban sok minden történt, pl. Nyuszika és a Vadász boldogan éldegélnek. Most éppen szabin vagyok, Kriszti Franciaországban van, Én vigyázok Erikre.

Ezek az általános infók. De! Múlt héten bekövetkezet az, ami tudtam, hogy elfog jönni mostanában. Nem akartam erőltetni a dolgot, de nagyon nem ellenkeztem, mikor eljött a pillanat. Ittam alkoholt. Ok, ez nem múlt héten volt először, előtte már a céges „ki hány velem együtt” összejövetelen már megkóstoltam pár italt. Volt ami ízlett is. Szóval ott voltam a szórakozó egységben, ahova már úgy érkeztem, hogy ittam egy kupica Jagert. Nem éreztem semmi hatást, ami azért is volt furcsa, mert pár nappal előtte ugyanennyitől már kicsit bizonytalan mozdulatokat tettem. :) Na ettől megjött a bátorságom, hogy akkor én nagyon bírom ezt a piázást. Aztán még egy és még egy. Na ezt az utolsó még egyet nem kellett volna. Ezért Mosqui a hibás! :D Onnantól a bűnbánat percei következtek, hogy miért ittam ezt meg, nem kellett volna, soha többet ilyet.

Igazából jól éreztem magam a társaságban, de ezt most nehéz eldöntenem, hogy az italtól, vagy anélkül is jó lett volna. De maga a „részegségem” nem tetszett. Furcsa érzés volt, hogy teszek, mondok olyan dolgokat, amiket már csak akkor fogok fel mikor megtettem. Nem vagyok ura a testemnek és ez nekem nem tetszett. Nyílván ezek csak nekem tűnnek újdonságnak, sőt, más ezt az állapotot nem is biztos, hogy részegségnek hívná. Nekem ennyi elég volt ebből, nem tetszett. Vessen meg a társadalom ezért, de vállalom. Nem, most nem fogom kipróbálni a cigit és a narkotikumokat, és fiúval sem tervezem… :D

A múltkori mese sokaknak tetszett, sőt folytatást kértek, vagy egy másik mesét.
Igazából most egy rövid történetem van, ami Csiguszról szól, aki nem meztelen volt, hanem házas. Születése óta, azaz 13 éve házas volt. Az elején még tetszett neki a dolog, jól érezte magát, de egyre inkább kezdte lelakni a kecót. Próbálta felújítani, de nem ment. Most éppen azon gondolkodik, hogy fog a háza nélkül élni, mert már ebben formában már nem tud élni. Estéje és nappala is ezen gondolatok jegyében telik. Nehéz ügy lesz, de úgy érzi, muszáj lesz felkavarni az állóvizet, mert így sosem fog előrébb jutni az új ház megszerzésében. Ahogy az erdő szélén halotta egy beszélgetésben: Ez életed második lehetősége! Ezt éppen a Tündér mondta, mikor Nyuszikát emberré változtatta. Elgondolkodott ezen és úgy érezte, rá is vonatkozhat ez, és teszi a dolgát.

Na ez egyelőre nem az a tipikus happyendes mese, egyelőre… Addig is Ciao Ragazza! :)