Altalaban igy kezdodik egy naploiras, de en ezt meghagytam egy szamomra igen kedves szemelynek es igazabol csak az O kedveert irtam be. :)
Sokan mondjak, ha valami szorongast erzel, akkor mondd el vkinek vagy ird ki magadbol.
En mondom is es irom is.
Nagy nap ez a mai szamomra, ugyanis a mai naptol mar csak formalisan vagyok hazasember.
Orulok is meg nem is. Orulok hogy a felesegemet vegre boldognak latom :) es orulok, hogy nem kell az eletemet kompromisszumok tomkelegevel leelnem, egyelore :)
A helyzet annyira azert nem egyszeru es vszinu csak kesobb fog bennem tudatosulni a dolog, de egyelore jol erzem magam. Van 3 csodaszep gyerkocunk akiket imadunk, de sajnos a felesegem es koztem levo kapcsolat visszafordithatatlanul ellaposodott.
Persze ahhoz, hogy meghozzuk ezt dontest egy-ket "kulso tenyezo" :) is hozzajarult.
Neha kellenek olyan dolgok az eletben amelyek kizokkentenek a hetkoznapjaidbol es visszanezz egy kicsit, hogy hogy is telt el eddig. En azt gondoltam jol elek, rendezett csaladi korulmenyek kozott, szereto feleseggel.
Mignem egy nap...
A sors kifurkeszhetetlen utjai osszehoztak egy lannyal, aki vidamsagaval, lazasagaval, gyonyoru szemeivel meg nem igezett. Nem mondom hogy elso latasra szerelem lett reszemrol, de ugy kb. 3.-ra :). Teltek multak a napok es egyre jobban belebonyolodtam a gondolataimba, mit lehet es mit nem, van e jogom hazas emberkent szerelmesnek lennem egy olyan lanyba aki nem is sejti.
Addig meg elmentem, hogy jogom van szerelmesnek lenni, de elmondjam-e a Lanynak.
Es elmondtam...
Az o elmondasa szerint mikor ezt hallotta tolem akkor "egy hatalmas kerdojel volt a hatan" - hat nem aranyos? Igaz nem vartam semmi valaszt tole, mert tudtam hogy van baratja, de egyszeruen nem tudtam magamban tartani. Gondoltam ettol majd megkonnyebulok es ugy is lett - egy napig. :) De aztan furcsan kezdtek alakulni a dolgok, egyre tobbet beszelgettunk es meginkabb belebolondultam. Es O szerinte is "van vmi a levegoben". Igaz semmi nem tortent koztunk, meg sem erintettuk egymast megis ugy ereztem hogy tole sokkal tobb szeretetet kaptam, mint az elmult x evben a felesegemtol.
Es ekkor radobbentem, hogy ez rohadtul hianyzik az eletembol, es ezt nem kapom meg otthon. Miert nem a felesegem irant erzem ezt?
A gondolataim meg kuszabbak lettek es ugy ereztem dontenem kell. Vagy elem tovabb eddigi eletemet es felaldozom a csaladert vagy teszek egy lepest es otthon megprobalom helyrehozni a dolgokat azzal, hogy elmondom mi a helyzet a Lannyal - amugy az meg most sem tiszta nekem. :)
Meg mielott azt gondolnad Kedves Naplom, hogy az a vivodas tobb honapig tartott, hat elarulom, hogy nem. A nagy bejelentes ota 4 nap telt el:) de ez volt eletem leghosszabb 4 napja.
Szerintem eletemben nem gondolkodtam ennyit :D - faj is a fejem.
Kihasznalvan a szerelem nyujtotta bodulatot, erot vettem magamon es leultem a felesegemmel, hogy megbeszeljuk mi a helyzet koztunk. Tudunk e meg ezen javitani vmit? En meg csak csak hajlando lettem volna valtoztatni dolgokon, mert megis csak egy csalad vagyunk es szeretem Ot. De, mint kiderult a nagy beszelgetesbol O mar regota nem szeret engem es ezert ilyesfajta erzeseket ne is varjak tole. haaaaaaat ezen nem hiszem hogy tudnank valtoztatni, nem beszelve a hazassagunk alatt tortent esemenyekrol, melyek mint kiderult, mely sebeket hagytak benne. (nem keseltem meg, ha arra gondolsz :) )
SAJNOS ONZO MODON EZEKET A DOLGOKAT NEM VETTEM ESZRE.
BOCSASS MEG!Szembesultem egy-ket olyan dologgal melyek ugy hiszem vegig fogjak kiserni az eletem, de kellett ugy erzem. Sokszor gondolkodtam azon, szeretnek e bigbrother musorban szerepelni, hogy lassam a hibaimat es talan kijavithatom, hogy jobb emberre valjak. De gyava voltam es feltem szembesulni veluk ezert elvetettem ezt a gondolatot. Most ez a beszelgetes a felesegemmel kicsit felkavart, mert rajottem milyen szuklatokoru is vagyok. Csak magamra gondoltam es ugy gondoltam, ha nekem jo akkor biztos neki is.
Anno 4 honap "jaras" utan hazasodtunk ossze, nagy szerelem volt. De en fiatal voltam es meggondolatlan es nem tudtam megbirkozni a ket lanyom nevelesevel akik nem sokara hazassagkotesunk utan megszulettek ;). Es par ev mulva mikor en meg mindig gyerekkent es nem apakent viselkedtem, elindult benne egy visszafordithatatlan folyamat, melynek elso tetozese akkor tortent mikor O is talalkozott vkivel es szerelem lett belole.
Engem mintha letagloztak volna. Az addig biztosnak hitt csaladom egyszer csak szethullofelbe kerult. Panikszeruen kezdtem ragaszkodni felesegemhez, es mindent megigertem, hogy megteszek. Es akkor ugy is gondoltam. A vihar elult, de azzal a feltetellel maradtunk egyutt, hogy en ne varjak mar szeretet tole. Akkor ugy gondoltam, hogy elmulik majd ez es lassankent visszaall az elet a rendes kerekvagasba. Ennek kb, 6 eve volt es az akkor tett igeretekbol sokminden nem teljesult. Maig azt hittem hogy tenyleg valtozott is vmi. De, mint kiderult nem.
A beszelgetes vegul megis csak kompromisszummal zarult. :) Egyutt maradunk, mint baratok. Szivbol remelem igy is marad, mert tenyleg szeretnem jo baratomnak.
Egyutt maradunk, mert a gyerekek a legfontosabbak. Ha mar voltam olyan felelotlen, hogy elszurtam a lanyaim neveleset, ne rontsuk a helyzetet meg jobban. Persze a terv az hogy mindenki eli kozben az eletet. Hat meglatjuk.
Ha megsem lesz semmi a Lannyal, - persze banni fogom - akkor is azt mondom, hogy jol dontottunk.
Egy eletunk van, ezert figyeljunk oda!
En mar elszurtam az enyemet, de ami legjobban bant, hogy masoket is. Mentjuk ami mentheto.
De ennek nem igy kellett volna lennie Kedves Naplom. Remelem ennel vidamabb tortenetekkel foglak hizlalni, de az elet nem habostorta- ahogy ez jo oreg mondas is tartja.
