Kalimera!

Először is köszönetet szeretnék mondani egy személynek, aki valószínű úgysem olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, tartozom ennyivel. Ő a repülőgép pilóta, aki hazahozott, mert ha valamit elszúrt volna, akkor nem biztos, hogy most itt irogatnék. :D

Megjártam Korfut, tanulságos volt. Az már tuti, hogy pánikbeteg vagyok. Nem jó a tengerben fürödni és tényleg kék. Vannak olyan emberek, akik nem lopnak. Budapest is szép, de van nála szebb. A napból is megárt a sok. És a frappéból is. A görög ételek nagyon ízlenek nekem. És imádom a sós ropit, nagyon, még ha a só néha marja is a számat. ;)

Ideiglenesen ide felraktam a képeket:
http://www.jovoltkorfunveled.hu/index.html

Ne, ne keressetek minket a képeken, nem nagyon leszünk rajta. Nem vagyunk azok a fotózkodó alkatok: D

Az utazás zökkenőmentesen zajlott, nem volt igazából semmi olyan, amire azt mondhatnám, hogy a szemét utazási iroda hogy átvágott minket. Ez már fél siker. Sok emlékkel jöttem vissza. Igazából most jöttem rá, hogy mennyi mindenről lemaradtam eddig, azzal, hogy nem voltam még úgy igazán külföldön. Ezért is köszönet a SZERVEZŐNEK!

Sok szép helyen jártunk, amit felesleges leírnom, a rám jellemző vicces szituációk is elmaradtak, na jó, sirtakizás közben nekimentem a biliárdasztalnak, de ez egy hét alatt tényleg nem sok. :D Ami nagyon jól esett viszont, hogy kicsit féltem, a nyelvtudásom nem lesz elég ide, de folyékonyan beszéltem a kölcsönzős sráccal, a báros lánnyal. Na ők magyarok voltak. :D Mint, ahogy Moraitika fele tuti magyar volt, vendégtől a személyzetig.

Ahogy sejtettem sok rózsa termett a környékünkön, de szép virág, nem bánom…

Na, asszem ennyit elsőre, majd úgy is eszembe fog jutni jó pár dolog még.