Magnetic Field

Kedves Gyerekek!
Gyuszi bácsi most ismét mesét mond Nektek! Hallottatok már tőlem a Nyuszikáról, aki szerette a répatortát, sőt még a vadásszal is összejött. Csiguszról, aki, a házat akart cserélni. A mostani mesém két mágnesről szól.

Élt, éldegélt a világ két pólusán, egy fiú és egy lány mágnes. Nevük is volt. A fiút, Husinak hívták, a lányt, Ropinak (bármennyire meglepő, nem Ágnes volt a neve). Éltek a saját kis földtekéjükön, békében, nyugalomban. Persze nem lenne mese, ha nem találkoztak volna.

Sajnos a gonosz mágneses mező fosztogatók begyűjtötték Őket. Így fordulhatott elő, hogy egyszer csak összetalálkoztak, egy hűtő oldalán. Husi napi munkája az volt, hogy tartania kellett egy kis monitor rajzocskát, Ropi feladata a jegyzettömb tartása volt. Tették a dolgukat, hónapokon keresztül, de egy szerencsés/szerencsétlen hűtőajtó becsapás a földre dobta őket, és egyszer csak ott voltak kettesben, eldugva a hűtő alatt, a legveszedelmesebb takarítóeszközöktől is védett területen.

Nem mondhatni, hogy mindent megtettek azért, hogy visszakerüljenek a hűtőre. Azt gondolták, boldogok lehetnek itt egymással, új életet kezdhetnek. Voltak nagyon boldog pillantatok az Ő kis életükben, de sajnos veleszületett tulajdonságuk az volt, hogy vannak oldalaik, melyek taszítják egymást. Bármennyire jó volt az, amikor vonzották egymást, sajnos a taszításból is ki kellett venniük a részüket. Küzdöttek ellene, még ha tudták is azt, hogy Természet Anya ellen hiába küzdenek, sokszor neki futottak, hátha. Az érzelmek azt mondták nekik, igen van esély, de az Élet nem így gondolta. Fájó szívvel, de búcsút mondtak egymásnak, belefáradva a harcba, beletörődve, hogy nincs tovább. Az Élet nem egymásnak szánta Őket, hiába gondolták azt. Reményt adott Nekik az, hogy kósza hírekben hallották pl., hogy valahol egy fészer mélyén, egy zsák megtalálta foltját.

Most ott vannak Mindketten a hűtő alatt, és próbálnak mosolyogni egymásra, mintha elmúlt volna minden, de belül a harcnak még nincs vége. Reménykednek, elmúlik, előbb-utóbb, ez a világ rendje. Reménykednek, hátha a takarítás alatt, az egyik kóbor seprűcirok kirántja valamelyiküket onnan, és összejön egy formás kis vasdarabbal.

Aztán élnek, éldegélnek, míg el nem jutnak az Örök Mágneses mezőkre.