Hétvége, ami jó volt!

Szombaton Gabriellával megbeszéltük, azaz Ő kitalálta, hogy menjünk vasárnap Libegőzni. Én nem ellenkeztem, már csak azért sem, mert az én Margitszigetes ötletemet bőven legyalázta. :D Annyiban maradtunk, ha felébred, hívjon, és akkor megbeszéljük a pontos találkozót. Hívott, dél körül, mi lenne, ha 1-kor találkoznánk. Én kb. 10 perccel előtte ébredtem és meg szavazni sem voltam. Ez kicsit szűkösnek tűnt. Ok, 2 óra az új időpont. A találkozó majdnem kudarcba fulladt, mert mindketten ott voltunk, és vártuk egymást, kb. 5 méterre egymástól csak nem vettük észre a másikat. :)

Kissebb Moszkva téri buszkereső körút után eljutottunk a Libegőhöz. Gyerekkori félelmek törtek fel bennem mikor bele kellett ülni, utoljára még kiskoromban voltam, és emlékeimben az élt, hogy simán kieshetek. De szerencsére megnőttem, de attól még simán kieshetek. :) Gabival csodáltuk a természetet, a csendet, a szép fákat. A nap is gyönyörűen sütött. A fákat szinte megérinthettük volna, olyan közel voltak a szerkezethez. Gabi meg is említette, de erre ismét egy gyerekkori élményem tört fel.

Városliget, 80-as évek. Csónakázó-tó. A „Tóth család” egy kis csónakban. Apuka evez, anyuka apukát nézi, de mindketten Gyuszikának háttal. Hiba! Gyuszika nézi a nagyokat a többi csónakban, milyen ügyesek, hogy eveznek, és milyen tök jó poén, hogy a híd alatt mikor átmennek, felállnak és megérintik a vasszerkezetet. A kis család elérkezik a hídhoz. Gyuszika elég vagánynak érzi magát ahhoz, hogy ezt Ő is megtegye. Alá érnek. Gyuszika feláll a csónakban, erről a szülők semmit sem tudnak. Az érintéshez már csak centik kellenek, kinyújtózik, megérinti, de ekkor apuka egy izmos evezőcsapással 5 csomós sebességre kapcsol. Gyuszikának az életéért kell küzdeni, belekapaszkodik a vasszerkezetbe, és a csónak kimegy alóla. Gyuszika lóg a hídon, és kiabál a szülőknek, hogy jöjjenek vissza. Igaz a csónak csak egy méterre ment el, és hamar visszakerült a fedélzetre, de az élmény megmaradt örökre. :D

Na, szóval, ezért eszembe sem jutott megérinteni a fákat. :D

Felmentünk utána a kilátóba, nagyon szép a kilátás onnan, és tényleg nehéz betelni a látvánnyal. Lefeküdtünk egy padrészre. Napoztunk és dumáltunk. Jaj, de jó volt, mindkettő! Aztán tovább mentünk, kezdtem éhes lenni. Kaja után elsétáltunk az erdőbe, de ott is csak addig, amíg egy napsütötte helyen nem találtunk egy üres padot. Ismét leheveredtünk, napoztunk, dumáltunk. :) Hazafelé jól elálmosodtunk, úgyhogy megegyeztünk egy közös kis kávézásba a Mammutban. Aztán ott voltunk nem is tudom mennyi időt, de sokat. Nem napoztunk, csak dumáltunk. A közös napunk méltó befejezéseként, a Moszkva téren még belenéztünk a gigant kivetítőn közvetített választási műsorba. Aztán útjaink elváltak.

Tényleg jól éreztem magam, köszi!

De nehogy már sport nélkül zárjam a hetet, lementem biciklizni, csak egy kört a telepen. Elég is volt.

Holnap itt a jó idő! ÉJÁÉJÁJÓ! Akkor ebédszünetben irány a park. Ha süt a nap, és a parkban vagyok az nem fog mást jelenteni!!!! Na mit? Leveszem a pólóm! Reszkessetek jó étvággyal ebédelők. A bálna visszatér. Tavaly sokat viccelődtem azzal, hogy nem szeretek vízparton napozni, mert megrohannak a Green Peace aktivisták, és elkezdenek nedves ronggyal betakarni, hogy ki ne száradjak, és közben tuszkolnak vissza a vízbe. :) Na de akkor még 12 kilóval voltam nehezebb. Most sem vagyok szép látvány, csodálom is a tavalyi bátorságomat, hogy belváros szívében félmeztelenkedem. Le is tagadhatnám, csak sajnos egy csomó fotó is van Rólam. :)

szombat, április 22, 2006
Critical Mass

Szombat van. Erikre vigyázok. Terv az, hogy lemegyünk biciklizni. Nincs kedve. Nem érdekel. Akkor is jön. De mégse, idő rosszabbodik. De mégis, idő jobb. Mégse, kezdődik a Forma-1, addig rákötöm az internetre. Forma-1 vége felé alvás, Erik csöndben netezik tovább. Hirtelen álomból felriadás, Andi telefonon. 10 perc alvás. Időmérő végére felébredés. Család hazaér. Andinál nincs net, csak Én segíthetek, szerinte. Nem lakik messze, átbiciklizés. Net akkor sincs, ha ott vagyok, viszont van lassagne. Beszélgetés, hazabiciklizés. Kevés autó az utakon, abból azért egy majdnem elüt. Tanulság, nem megyek biciklivel dolgozni, soha!

Szokásos :) szombat esti időtöltésem következett, Jam. Tomi is ott volt, ott találkoztunk, de a koncert után elment. Most egy másik jazzes-funkys zenekar játszott, ők is jók voltak. A kritikus tömeg itt kezdett el gyülekezni, iszonyatosan nagy tömeg lett éjfélre, gyakorlatilag egyetlen cél maradt: Staying alive. Észrevettem azt a lányt, akit a múltkor is láttam. Most nem próbálkoztam, csak fejben csajoztam. Kicsit kedvtelen voltam. A lemezlovas sem az ínyemre való nótákat játszotta. De azért sikerült 3/4 3-ig ott maradnom, azért táncikáltam, tudásom legjavát adtam, külső szemlélő számára valószínű, csak egyszerű fejbiccentésnek tűnt, de belül Jackot meghazudtoló moonwalk-ok és travoltás csípőmozgások játszódtak le.

Hazaértem és várt rám a sushim! Dzsízász! Mi történik a szervezetemmel?! Csak úgy faltam őket, és jól is esett. Ha ez így meg tovább, pár hét múlva már forró fókazsírt fogok szívószálon szűrcsölni.

Ennyit a szombatról. :)