The Island

Ilyen gyorsan még sosem döntöttem utazásról. Igazából sosem döntöttem utazásról. :) Kb, úgy történt, mikor az ember bemegy a kínai boltba és kér egy pólót, mindegy milyen, úgyis alváshoz lesz. Na itt, mindegy hova, csak ezen a héten induljon.

Ha nem is ezen a héten, de jövő hét szerdán elutazunk Krisztával, Korfura. Ezt dobta ki a gép. :) Azt kell mondjam kemény vállalkozás lesz ez az út mindkettőnknek. Ha a türelem rózsát terem, asszem Korfu azon része ahol leszünk, szép kis rózsakertté fog változni. :)

Kicsit félek. Félek, hogy egyszer leitat és elalszom a parton és a reggeli dagály maga alá temet. A repüléstől nem félek. Pedig ha katasztrófafilm lenne, az pont így kezdődne, ahogy a mienk. Ááá elég az alapbiztosítás, csak nem zuhanunk le. :D Most elsődleges feladatom megnézni hol van Korfu és mit lehet ott csinálni. Azt mondjuk sejtem, hogy unatkozni nem fogunk.

Na de most a méltán elfeledett szürke kis hétköznapjaimról írnék. Írnék, de annyira nem jut eszembe, az hogy mit csináltam az elmúlt időszakban, hogy az már szégyen. Azt tudom, hogy olyan lelkesen befizettem a múltkor a gyúrás bérletet, hogy azóta a terem közelében sem jártam.

Komolyan az jutott eszembe, hogy naplót kellene vezetnem, hogy ne felejtsem el, hogy mit kellene ide írni… :)

Drunken Master

Huh, asszem kicsit ellustultam blogírás, -olvasás terén. Az elmúlt 10 napban sok minden történt, pl. Nyuszika és a Vadász boldogan éldegélnek. Most éppen szabin vagyok, Kriszti Franciaországban van, Én vigyázok Erikre.

Ezek az általános infók. De! Múlt héten bekövetkezet az, ami tudtam, hogy elfog jönni mostanában. Nem akartam erőltetni a dolgot, de nagyon nem ellenkeztem, mikor eljött a pillanat. Ittam alkoholt. Ok, ez nem múlt héten volt először, előtte már a céges „ki hány velem együtt” összejövetelen már megkóstoltam pár italt. Volt ami ízlett is. Szóval ott voltam a szórakozó egységben, ahova már úgy érkeztem, hogy ittam egy kupica Jagert. Nem éreztem semmi hatást, ami azért is volt furcsa, mert pár nappal előtte ugyanennyitől már kicsit bizonytalan mozdulatokat tettem. :) Na ettől megjött a bátorságom, hogy akkor én nagyon bírom ezt a piázást. Aztán még egy és még egy. Na ezt az utolsó még egyet nem kellett volna. Ezért Mosqui a hibás! :D Onnantól a bűnbánat percei következtek, hogy miért ittam ezt meg, nem kellett volna, soha többet ilyet.

Igazából jól éreztem magam a társaságban, de ezt most nehéz eldöntenem, hogy az italtól, vagy anélkül is jó lett volna. De maga a „részegségem” nem tetszett. Furcsa érzés volt, hogy teszek, mondok olyan dolgokat, amiket már csak akkor fogok fel mikor megtettem. Nem vagyok ura a testemnek és ez nekem nem tetszett. Nyílván ezek csak nekem tűnnek újdonságnak, sőt, más ezt az állapotot nem is biztos, hogy részegségnek hívná. Nekem ennyi elég volt ebből, nem tetszett. Vessen meg a társadalom ezért, de vállalom. Nem, most nem fogom kipróbálni a cigit és a narkotikumokat, és fiúval sem tervezem… :D

A múltkori mese sokaknak tetszett, sőt folytatást kértek, vagy egy másik mesét.
Igazából most egy rövid történetem van, ami Csiguszról szól, aki nem meztelen volt, hanem házas. Születése óta, azaz 13 éve házas volt. Az elején még tetszett neki a dolog, jól érezte magát, de egyre inkább kezdte lelakni a kecót. Próbálta felújítani, de nem ment. Most éppen azon gondolkodik, hogy fog a háza nélkül élni, mert már ebben formában már nem tud élni. Estéje és nappala is ezen gondolatok jegyében telik. Nehéz ügy lesz, de úgy érzi, muszáj lesz felkavarni az állóvizet, mert így sosem fog előrébb jutni az új ház megszerzésében. Ahogy az erdő szélén halotta egy beszélgetésben: Ez életed második lehetősége! Ezt éppen a Tündér mondta, mikor Nyuszikát emberré változtatta. Elgondolkodott ezen és úgy érezte, rá is vonatkozhat ez, és teszi a dolgát.

Na ez egyelőre nem az a tipikus happyendes mese, egyelőre… Addig is Ciao Ragazza! :)

Mese

Múltkor megígértem, hogy írok Nyuszikáról, aki szerette a répatortát. Akkor még nem tartottam aktuálisnak, hogy a teljes történettel előálljak.

Íme!

Mint, minden mese, ez is a Kerekerdőben játszódik. Itt éldegélt egy nyúl lány, Nyuszika, aki igazából egy házinyúl volt, de a sors úgy hozta, hogy vadonélő társaival kellett tovább élnie. Élte szokásos hétköznapjait, játszott, ásott, ugrándozott barátaival. Egy ilyen önfeledt játék során kimerészkedtek a nyílt mezőre. Sajnos vagy nem sajnos, de a Vadász is épp arra járt, meglátta a szaladgáló nyúlsereget, és rögtön célozni kezdett, kiválasztotta a legszebbet, de mikor lőni készült, akkor látta, hogy az igazából egy házinyúl. De ekkor eszébe jutott a vadász tanfolyam első órájának első leckéje az, amit rögtön bele sulykoltak, hogy házinyúlra nem lövünk! Szerencsére a mi Vadászunk sportos testalkatú, erős férfi, így még a lövés pillanatában sikerült a puskát félre rántania. A durranás eldördült, a nyulak szétszaladtak, csak Nyuszika maradt ott dermedten. A Vadász meg csak állt a mező szélén és próbált nyugodt maradni.

Gondolta odamegy Hozzá és megkérdezi, hogy került Ő ide. – Most ne csodálkozzatok, igen is tudnak beszélni egymással, ez egy mese! :) - Nyuszika nem volt olyan kis ijedős, ezért bátran szóba állt a Vadásszal. Elkezdtek beszélgetni és megegyeztek, hogy másnap is összefuthatnának itt a mező szélén. A Vadász örült, mert szüksége volt már egy olyan partnerre, akivel megbeszélheti zűrzavaros magánéletét. Szinte minden nap találkoztak és a beszélgetések alatt rájöttek, hogy nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Barátság kezdett kialakulni köztük. A Vadász közben élte tovább kusza, Lánnyal, volt feleséggel, tarkított magánéletét.

Teltek, múltak a hónapok és a Vadász kezdete hiányolni Nyuszikát, ha nem találkoztak. A mi vadászunkban kezdett egy furcsa érzés motoszkálni. De tudta, hogy mese ide vagy oda, ember állattal még itt sem jöhet össze, főleg nem egy házinyúllal. Elhatározta, felkeresi a Tündért, tud e valamit tenni, hogy ez a helyzet megoldódjon. Szerencsére egy kreatív tündérrel hozta össze a sors, így hát a megoldás az lett, hogy emberré változtatja Nyuszikát. Ennek a Vadász nagyon örült, mert a másik verzió az volt, hogy ő lesz nyúl. A tündér rászórta csillámló varázsporát Nyuszikára, aki pár másodperc alatt csodálatos traffic managerré vált. Ugye mondtam, hogy kreatív a Tündér! :)

Így, hogy már egy fajhoz tartoztak, kicsit könnyebb lett minden, pl. nem kellett a beszélgetés közben a Vadásznak a földig hajolnia, hogy hallja, mit mond Nyuszika. A varázslat tényleg jót tett a kapcsolatnak, mert a vadászt azért zavarta, hogy partnerének farka van. :)

Ezután még többet találkoztak és kapcsolatuk barátságból átalakult mássá. Most éppen itt tart a mese, de, mint ahogy a Kerekerdő is a mese szerves része szokott lenni, így zárszó is meséhez illő lesz. Boldogan éltek, míg...