More Than I Can Bear

Ma nagyon de nagyon magam alatt vagyok, kb. úgy érzem magam, mint mikor a szamurájnak levágják mindkét karját és beledől a csalánba. Szar mind a kettő, de együtt még szarabb.

Kriszti elmondta a lányoknak, mi a helyzet köztünk. Először viccnek fogták fel, de másodszorra elhitték. Kérdések és kérdések hangoztak el, leginkább a jövőjükkel kapcsolatban. Eriknek nem mondtuk el, kicsi még hozzá. Na itt már nem bírtam tovább a történetet, mikor Kriszti mesélte és elsírtam magam. Ilyenkor szembesül az ember, hogy mennyire tud hiányozni neki az akit szeret. Nincs vissza út, megléptük, sokkal nehezebb, mint délután gondoltam. Sokkal.

Egy ember életében elég ez egyszer egy nap. Persze nálam sosem mentek egyszerűen a dolgok. Az Élet balról is adott egy pofont.

Asszem Atti megbocsájtja nekem, hogy átveszem egy zeneszám erejéig az ötletét, de úgy érzem ezt most meg kell tennem.
Álljon itt ez a dalocska Matt Biancotól, nagyjából vázolja lelkiállapotomat, azért nagyjából, mert ennél jobban ki vagyok.

Hallgassátok, olvassátok.
More Than I Can Bear

I thought that I was over you
How I was mistaken
Why did I bump into you
And start this chain reaction, mm

I felt it building up inside
When suddenly
Oh, it was more than I can bear
Mm, more than I can bear

When I saw you
Walking down the road with someone new
I couldn't believe it was true
It was true, yeah

I find it hard to sleep at night
This jealousy is burning bright
Visions of somebody else
Torments me to distraction, oh yeah

I think of him
Making, making love to you
It's more than I can
Oh, it was more than I can bear
Oh yeah, oh yeah, oh yeah, girl

(it's more than I can bear)
Walking down the road with someone new
(it's more than I can bear)
I couldn't believe that it was true
(it's more than I can bear)
It was true

When I saw you
(it's more than I can bear)
Walking down the road with someone new
(it's more than I can bear)
I closed my eyes
I know I'm not over you
(it's more than I can bear)
Over you

When I saw you
Walking down the road with someone new
I closed my eyes
I know I'm not over you
Mm, I still love you, baby

(it's more than I can bear)
Yeah, I still love you baby
(it's more than I can bear)
Hey, I still love you baby
(it's more than I can bear)
Yeah, yeah

It's more than I can bear.....

Home Alone

Asszem mától gyökeres változások állnak be az életembe.

Elindult egy folyamat, aminek nem tudom mikor lesz vége, de nem lesz könnyű, bármeddig is tart. A válásunk most már nem sokára a bürokrácia útvesztőjében fog utat keresni. Reméljük hamar meglátja a fényt az út végén. Nagyon nehéz. Főleg úgy, hogy még „meghalt” egy szerettem is, nincs többé. Nehéz ezeket felfognom. Furcsa dolog a halál, azok az emberek, akik eddig meghaltak a környezetemből, - egyszerűen nem képes az agyam felfogni – olyan, mintha még itt lennének, csak éppen nem találkozom velük.

Megy a jövő tervezgetés, ki-ki a maga kis jövőcskéjét tervezi, akadálymentesíti. Hát nekem most asszem azon kívül, hogy az idegösszeroppanás szélén állok, nem nagyon van jövőképem.

Megy a számolgatás, hogy jöhetünk ki kevésbé rosszul ebből az egészből.

Megy a találgatás, a gyerekek hogy fogják viselni.

Megy a találgatás, Kriszti mihez kezd a gyerekekkel, az én eddigi anyagi támogatásom nélkül.

Úristen de nehéz! Nem gondoltam volna, hogy ennyire sírásközeli állapotba kerülök, egy-egy felbukkanó emlék miatt. Egész idő alatt azon gondolkodom, mennyire vagyok önző, hogy ezeket a lépéseket meglépem. Meg kellene-e hoznom azt az áldozatot, hogy megjátsszuk a működő házasságot még 8-10 évig, amíg Erik nagy nem lesz, de akkor már valószínű tényleg lekések mindenről, vagy meglépem most, nem tudva azt, hogy ez hogy csapódik le a gyerekeken.

Az idő majd eldönti, ez a klasszikus válasz erre. Csak kérdés mennyi idő, és az hogy telik el. Nehéz szülőként meghozni ezt a döntést, sokkal nehezebb, mint azt bárki eltudná képzelni.

Kalimera!

Először is köszönetet szeretnék mondani egy személynek, aki valószínű úgysem olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, tartozom ennyivel. Ő a repülőgép pilóta, aki hazahozott, mert ha valamit elszúrt volna, akkor nem biztos, hogy most itt irogatnék. :D

Megjártam Korfut, tanulságos volt. Az már tuti, hogy pánikbeteg vagyok. Nem jó a tengerben fürödni és tényleg kék. Vannak olyan emberek, akik nem lopnak. Budapest is szép, de van nála szebb. A napból is megárt a sok. És a frappéból is. A görög ételek nagyon ízlenek nekem. És imádom a sós ropit, nagyon, még ha a só néha marja is a számat. ;)

Ideiglenesen ide felraktam a képeket:
http://www.jovoltkorfunveled.hu/index.html

Ne, ne keressetek minket a képeken, nem nagyon leszünk rajta. Nem vagyunk azok a fotózkodó alkatok: D

Az utazás zökkenőmentesen zajlott, nem volt igazából semmi olyan, amire azt mondhatnám, hogy a szemét utazási iroda hogy átvágott minket. Ez már fél siker. Sok emlékkel jöttem vissza. Igazából most jöttem rá, hogy mennyi mindenről lemaradtam eddig, azzal, hogy nem voltam még úgy igazán külföldön. Ezért is köszönet a SZERVEZŐNEK!

Sok szép helyen jártunk, amit felesleges leírnom, a rám jellemző vicces szituációk is elmaradtak, na jó, sirtakizás közben nekimentem a biliárdasztalnak, de ez egy hét alatt tényleg nem sok. :D Ami nagyon jól esett viszont, hogy kicsit féltem, a nyelvtudásom nem lesz elég ide, de folyékonyan beszéltem a kölcsönzős sráccal, a báros lánnyal. Na ők magyarok voltak. :D Mint, ahogy Moraitika fele tuti magyar volt, vendégtől a személyzetig.

Ahogy sejtettem sok rózsa termett a környékünkön, de szép virág, nem bánom…

Na, asszem ennyit elsőre, majd úgy is eszembe fog jutni jó pár dolog még.