My Secret Garden

Elvileg ez a napló lenne az én titkos kertecském, ahol a gondolataimat ápolgatom, de már annyira nem is titkos, igaz sosem volt az. :) Ezért álljon itt a teljes szöveg:

„My Secret Garden's no so secret anymore!” – aki nem ismené esetleg, annak segítek. Nem Nóri, nem a Dalai Lámától idéztem. Ki hitte volna, hogy ez egy Depeche Mode szám címe és szövege. :D

Furcsa ez a blog írás, az ember elkezdi nagyon őszintén leírni a dolgait, de miután egyre többen olvassák, már nem írhat le mindent, amit szeretne, úgy a nyers valójában, mert nem tudhatja, ki hogyan reagál egy esetleges bejegyzésre. Én kb. ezzel a problémával, az 5. bejegyzésem után találkoztam. Azóta figyelnem kell arra, hogy az igazat írjam és mégse bántsak meg senkit. ŐŐŐŐ, nem mondom, hogy ez mindig sikerül. Jó, a felmérések szerint, a profi bloggereknek tényleg van egy kis titkos kertjük. De én ennek már így semmi értemét nem látnám.

Ahogy a mondás tartja, szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. Nehéz úgy kapcsolatban lenni valakivel, hogy minden egyes beszélgetésnél azt nézzük, megbánthattuk-e a másikat. Ok, legyenek szabályok? Tudjuk, mihez tartsuk magunkat? Ok. De érdemes-e így kapcsolatban lenni, ha állandóan azt nézzük, ki melyik szabályt lépte át. Nem beszélve arról, hogy napról napra több szabály merül fel. De ezek a szabályok szerintem csak azért születnek, hogy távol tartsuk egymást magunktól. Az Újszövetségből Pál Apostól megtérése jutott eszembe. Nyílván a helyzet akkor más volt, de a mondanivaló ugyanaz.

„Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod!”

Érdemes-e úgy leélni egy életet, hogy annyira keressük az Őt, hogy közben nem vesszük észre, hogy a nagy keresésben milyen dolgok mellett megyünk el. Persze mindenki a nagy Ő-re vágyik, ez a normális. Mindenki szeretne normális életet élni olyan emberrel, akit szeret és viszont szeretik. Nem tudhatjuk előre, ki lesz az. De az addigi útnak miért kellene szánalmasnak lennie? Miért ne lehetne addig is az ember életében szép pillanat, amire később is szívesen emlékszik? Beszéltem már olyan lánnyal, akinek szilárd elképzelése volt arról, hogy neki milyen férfi kell. Na, most egy olyan sráccal van, aki az elvárásainak nem felelt volna meg. De a szerelem hamar át tud írni ilyen szabályokat. Nem mindig a racionalitás a jó dolog. Sőt, egyáltalán nem biztos, hogy az elvárásaink racionálisak.

Én anno azt gondoltam, hogy a feleségem a Nagy Ő számomra, de úgy látszik mégsem. Nem tudom minden ember életében eljön-e ez a személy, de remélem az enyémben azért még eljön. Felnőtt életemből 13 év ment el a házasságommal, ami azért nem elejétől volt rossz. Nem vagyok egy túl optimista alkat, de ha jól számolom, ennek a duplája még minimum hátra van még az életemből. Nem késtem le semmiről. De nem keresem görcsösen, az egyszer csak van és kész. A Sors Jobb Keze fog összehozni vele, remélem :D

Jaj ez mai nap! Ez a napsütés egyszerűen elfeledtetett velem minden gondot. Imádom. Akkor még jobban szeretném, ha nem az iroda ablakból kellene néznem. :D Azért ott az ebédidő és a park. Ahogy elterveztem, ma félmeztelenül napoztam, többek nagy riadalmára, stylistom, gyógyszerészem és házi asztrológusom szerint mellben eléggé szegény vagyok. De nem keseredek el, járok rendesen gyúrni és szedem a női hormonokat, akkor hamar látható eredménye lesz. :D

Előkeresetem a tavalyi parkban készült fotókat és megnyugtató volt a különbség, tényleg sokat fogytam, és ez jó. Már csak izmosodnom kellene, de azt sem olyan eszementen, csak úgy módjával.

Na ez nem egy unalmas nap volt, de mégsem tudok sokat írni, mert minden ment, ahogy mennie kellett. Este még fociztam, de nem volt sok kedvem hozzá, ez rá is nyomta a bélyegét a teljesítményemre. Arra viszont ideális volt, hogy a sérvem megint fájjon. Jó dolog ez a sportolás, valami bajom tuti lesz. :)