Eper Shake

Ez bizony jól esett. Azt gondoltam, ezen a héten már nem lesz részem ebből a finom italból. Élveztem minden cseppjét, az első kortytól az utolsóig. Ebben a hőségben már ilyennek is tudok örülni, hetente többször is innék ilyeneket. Most is ittam volna még, de a készlet véges volt. :D

Hát véget ért a szabadságom. Holnaptól az Archivator visszatér és július 11-ig dolgozgat, utána megint szabi. :) Ahhoz képest, hogy nem utaztam most sehova, jó hosszúnak tűnt ez az egy hét. És ami a leglényegesebb, kipihentem magam. Teljesen rákattantam a gyúrásra, a múltkor már annyira hajtottam magam azon a nyomorult biciklin, hogy elkezdett egy kis vér szivárogni az orromból. Asszem ez elég intőjelnek, kicsit visszafogtam magam. :D

Most boldog vagyok, kaptam egy cd-t, amin a Fortuna disco slágerei vannak, éppen ezt hallgatom, jaj édes fiatalság! Ez az én világom, becsukom a szemem és a szűkre szabott fehér nadrágomban és mellényem alól kibuggyanó mellszőrzetemmel táncra perdülök a táncterem közepén. Az este most csak Rólam szól, csípőmozgásommal harmonikus kapcsolatokat teszek tönkre, sikítozó lányok csomókban kitépett haját repíti a ventilátor. De én csak táncolok, nem törődve a külvilággal, ha mégis tudomást veszek róla, akkor porig alázott férfiak kullogó seregét látom csak, akik szánalmasan próbálnak utánozni. Pedig, ha tudnák, hogy csak táncikálok, lötyögök, jó partner nélkül azért mégsem az igazi. Jelentkezőkből azért van jó pár, de én csak Őt várom. Tudtam, hogy eljön. Szép volt, mint mindig. Alakja csodálatos, bár szerinte a csípője környékén van egy kis felesleg, de nekem így tetszik. Bőrmellénye tökéletesen illett a bőrnadrágjához. Imádom, azt a két kivágott lukat a nadrágon a popsijánál, annyira cuki! Bőr katonai sapkája csak még markánsabbá teszi az arcát, bár a bajsza is megteszi önmagában ezt a hatást.

A közös tánc elkezdődött, a sikítozó lányok hangja alább hagyott, a tömeg oszlani kezdett, csak egy-két férfi maradt ott és tapsolta a ritmust… ŐŐŐ asszem, kicsit elkalandoztam. :D

Köszi a cd-t, Teeeeeeeeeeee! :)

Ui. most éppen a Lovley Day című számot hallgatom. Pont jó…

Cudar ez az élet!

Ezzel lettem ma útnak indítva új életembe. De ugyanettől az illetőtől hallottam azt is, hogy olyan az élet amilyenné tesszük. Most akkor mi van? Cudar lett, mert azzá tettük?

Elmentem a szülinapi bulira. Ahogy sejtettem, nem igazán kerestem senki társaságát, az ünnepelthez meg nem nagyon fértem hozzá, így maradt egy ismerősemmel való beszélgetés, ami jó volt, de nem ezért mentem el. Mindenki jól érezte magát, én meg rohadt magányosnak magamat. Egyedül táncikáltam, aztán rájöttem, hogy semmi értelme ott maradnom, elbúcsúztam és hazajöttem. Jó idő volt, úgyhogy a házunk előtti parkban lefeküdtem egy padra, de a szemét szúnyogok majd megzabáltak.

A nem pasiság egyik óriási előnye, hogy nem lehetsz ex sem. Nem veszel el névtelenül az ex-ek világában. Előfordulhat, hogy a nevedet mondják, mikor esetleg beszélnek rólad. Érdekes ilyen beszélgetéseket hallgatni, mikor csak így emlegetik a lányok a beszélgetéseikben a volt társukat. Persze nem tartom sértőnek a dolgot, csak felfigyeltem rá, ennyi.

Ma a régi érzés kerített hatalmába, kilátástalanság. Nem szerethetem azt, akit tudnék szeretni, mert a körülmények nem olyanok. Többször eljutottam már arra a megállapításra, hogy át kellene formálnom az érzelmi életemet, ne gondoljak többet egy kapcsolatról, mint ami. Ne adjak túl sok érzelmet bele, mert mikor szembesülök azzal, hogy a másik fél ezt rohadtul nem így gondolja, akkor nehéz helyrebillenni utána. De élet az ilyen? Ezen agyaljak minden kapcsolatban, hogy vajon a másik is annyira van benne érzelmileg, mint én? Megőrölök!

Éhes vagyok és nincs itthon kaja, a küszöböt meg már megettem tegnap.

Répatorta

Szabadságom utolsó hétköznapját töltöm itthon.
Ma sikerült elintéznem a jogsi hosszabbítást, amit már hónapok óta húzok. Sőt tegnap meghosszabbíttattam a kishajó jogsimat is, úgyhogy innentől ismét vezethetek yahctokat 20 méteres hajóhosszig, még nemzetközi vizeken is. Éreztem hogy volt egy betöltetlen űr az életemben, hát most végre tudom mi volt az. Új távlatok nyíltak meg előttem. :)

Család hazajött, de azzal a lendülettel tovább is álltak. Hétvégén gyerekvigyázásom lesz, de a ma estém még szabad. Ami nem is baj, mert ma egy születésnapi bulira vagyok meghívva. Kb. a 3 embert fogok ismerni, és én nem vagyok az a könnyen oldódó ember. Sokak szerint addig jó, míg nem oldódok fel, mert utána már ők oldanának fel valamiben. :)

Voltam ma gyúrni, olyan izmos lettem, hogy ez már a második billentyűzet amióta elkezdtem megírni ezt a bejegyzést. Nem tudom kontrollálni hatalmas erőmet, úgyhogy a harag elkerülése érdekében, ezentúl nem fogok senkivel sem kezet, nem akarok maradandó károsodást okozni nekik.

Na és miért répatorta a bejegyzés címe? Csak. Megígértem, hogy Nyuszikáról írok, aki szereti a répatortát. Annyira szerette, hogy megette. Na jó kis sztori, mi? :D

Szabadság

Jó rég nem írtam, most látom. Lustaságom már olyan fokon van, hogy mások blogját sem olvasom. Pedig nem telnek eseménytelenül a napjaim. A probléma az, amit már többször írtam, hogy nehéz úgy bloggolni, hogy közben szelektálok és figyelek, kit, mi, hogyan érint esetleg. Óhatatlanul azoknak a személyeknek a magánéletről is írok, akik Velem kapcsolatban vannak, de Ők ezt nem biztos, hogy szeretnék. Persze írhatnék arról, hogy ma vettem egy kiló cseresznyét – tényleg, be is hozom -, és a körzetinél infarktust kapott egy néni és mentő másfél óra alatt nem ért ki. De pont amiért elkezdtem írni, az az, hogy életem fontosabb eseményeit rögzítsem. Javaslatokat kapok, hogy akkor írjak egy olyat is, meg egy publikust is. Na, ennél én sokkal, de sokkal lustább vagyok. :D

Most szabadságon vagyok, pihenek itthon, család elutazva. A légkör amúgy most nyugodt itthon. Legalább emiatt nem kell idegeskednem.

Jaj, mondtam már, hogy van barátnőm? Ha igen akkor hazudtam, nem vagyok senkinek sem a pasija, se fiúnak, se lánynak. :) Úgy lennék már az egyik tag a párból – a lányt is eljátszom szívesen. :D Most éppen fáradt vagyok és elkeseredett. De lehet nem is vagyok elkeseredett, csak a fáradtság hozza ki belőlem. Ilyenkor szoktam olyanokat írni, amit másnap elolvasok és azon gondolkodom, normális vagyok-e?

Elgondolkodtam rengeteg szabadidőmben, hogy most mia**** van.
Benne vagyok egy kapcsolatban, amit azért lehet ennek nevezni, de járásnak semmiképp. A lány Mormon, Hanna a neve. Kicsit szigorúak náluk az élethez kötődő szabályok. Nem is értem hogy sikerült Vele ilyen közelségbe kerülnöm. Kapcsolatunk alapjai a titkos találkák, olyan mintha csalnánk a párunkat, vagy mint iskolás korunkban, hogy csak a szülők meg ne lássanak. – Huh, kezd görcsölni a belem a sok cseresznyétől. - Próbálunk mormon mentes körzetben találkozni, de ezek egyre távolabb merészkednek, így már sehol sem érezzük magunkat biztonságban. A csókolózás egy meghitt dolog, normál helyzetben, de nekem már kaméleonként pásztáz a szemem közben, hogy nehogy esetleg egy tag észrevegyen. Gondolkodtam azon, miért nem meri felvállalni a kapcsolatunkat. - Nem félek a mormonoktól, max erőszakkal taggá tesznek és szépenöltözött leszek és végre oldalt el lesz választva a hajam. – Aztán arra jutottam, hogy igazából nincs mit felvállalni, nem járunk. Találkozgatunk, jól érezzük magunkat egymás társaságában, kéz a kézben sétálgatunk, tehát nem járunk. Ha járnánk, akkor az lenne, hogy... Huh, mi lenne? Erősebben fognám a kezét? Hevesebben csókolnám? Akkor most mia**** van?

Na ez tipikus esete annak, hogy hülyeséget írok, de ezt már most tudom, hogy az. :D Legközelebb Nyuszikáról írok, aki szerette a répatortát. :) Tessék írtam, mert kértétek, de ezt nem kértétek, hogy valós dolgokat írjak. :D Jaj, ez jól esett, tyű a mindenit! Azért annyira nem vagyok szerencsétlen, hogy egy mormon lánnyal jöjjek össze :D

Tényleg! Láttátok a Deákon azt az édes Krisnás lányt?...

Váll, Ló, Per

Az események annyira zajlanak, hogy igazából nem is írok le semmit. :)

Mindig akad valami érdekes az életemben mostanában. Feleségem eldöntötte, hogy beadja a válópert, eddig bírtuk. Sajnos most fog következni az, amitől a legjobban féltem, el kell előbb-utóbb mondani a gyerekeknek. Szörnyű dolgok ezek, de muszáj. A múlt hétvégém annyira letargikus lett, hogy nem is akartam itthon maradni, de a nem volt hova mennem aludni. De köszönet Judynak, segített áthidalni ezt a problémát átmenetileg. Sajnos Krisztinek meg valami baja van, amiről az orvos sem tudja mi az, ezért ez egy plusz kis adalék ahhoz, hogy végképp gyomoridegben töltsem a napom.

Furcsa dolog az, ha fémet hidegből melegbe rakják, akkor megerősödik. De szerintem az idegrendszernél ez lehet pont fordítva működik. A hétvégém kb. így zajlott. Egyik nap öröm, másik nap letargia. Egyszer csak elpattannak az idegszálaim, és mint valami elszabadult villanyvezeték köteg lógnak majd ki a testemből, és akihez hozzáér, azt jól felidegesíti. :)

Anno volt egy nem létező kapcsolatom, amit számtalan „szakítás” tarkított. :) Vicces belegondolni, hogy mikor tényleg semmi nem volt közöttünk, akkor is ezeket úgy éltem meg, mintha egy valós kapcsolat vége lenne. Meg kell barátkoznom a singli élet egy-két elemével. Van egy Nem Barátnőm, akinek én vagyok a Nem Pasija. Na, ismét egyszerű a történet. Igazából már csak a sok Nem van körülöttem. A Nem 20 éves, Nem Férj, Nem házas, Nem Kövér, Nem Pasi. :)

Elmentem ma a Szeparéba, hála Bazso kártyájának :), jó kis koncert volt. Ismét erőt vettem magamon és elhatároztam, hogy leszólítok egy lányt. Persze nem ment könnyen de a végül megszólítottam és kértem tőle egy light-colát, elvégre ez a munkája, felszolgáló. :) Még hogy nem merek csajokat leszólítani! :D

Ezúton is meg köszönném a születésnapomat megmentő hölgynek a meggyet és a habot a tortára. Kellett rá. Ilyenkor sajnálom, hogy évente csak egyszer van születésnapom. De lehet keresek majd valami ünnepet, hogy ismét nassolhassak. :)

Jön a hétvége. Keresnem kell vasárnapra valami programot, mert úgy látom, Kriszti már nem nagyon erőlteti ezt a közös családi sétálgatást. Remélem szép idő lesz.

Ja és Zsuzsi, bocs, hogy a múltkor ott hagytalak a nyomtatnivalóval, de mennem kellett. :D

Born on the Fourth of June

Elfújtam egy gyertyát, kívántam, teljesült. :D Kezdek hinni ezekben a dolgokban. 37 lettem ma. Majdnem negyven. Onnantól már nem sokára ötven és tervezhetem a nyugdíjas éveimet.

Hát akkor Boldog Születésnapot! :)

Ez a hetem jó hosszúnak tűnik, de próbálok visszaemlékezni milyen fontosabb események történtek Velem, nem jut eszembe sok minden.

Arra emlékszem, hogy valamelyik nap szép idő volt. De még milyen! És milyen jó volt napfürdőzni a Parkban.
Arra emlékszem, hogy találkoztam Gabriellával, jót dumáltunk.
Arra emlékszem, hogy nehezen bírtam a feromonnal. A jó idő kicsit a szervezetemben is elindít valamit. :)
Arra emlékszem, hogy lemondtam a prágai utat. Szívesen mentem volna a többiekkel, de jobb így.

Na asszem, ennyi.

Update.
Annyira nem jó ajándékot kaptam a "feleségemtől"..., ha akarnám leírnám...

ÁCIÓ!

A nyáriszünetre való tekintettel a naplóm is szünetel. :D Persze nem, de mostanában annyi minden történik, hogy nem jut időm az írásra. Mikor időm lenne, akkor meg a rohadt, szemét sorozatok veszik el az időmet. :D De ott is nyáriszünet lesz, tehát napi másfél órám tuti felszabadul.

Lelkiállapotom javulófélben van, bár ez naponta változik, de probálok érzéketlen lenni, hátha az segít. Pl. ma már nem könnyeztem meg egy kiskutyás-babás reklámot. Javulok. És ez jó. Ha nem írnék pár napig, az azért van, mert a csuklómon a vágás sebek lassan gyógyulnak.